Sajtószoba

Sándor Csilla

Eltemették tegnap Dékány Miklós 19 éves gyógyszerészhallgatót, akit múlt csütörtökön csoporttársa lőtt agyon a pécsi egyetemen. A szertartáson megjelent az ámokfutó egy másik, életben maradt áldozata, akit már kiengedtek a kórházból. Az általunk megkérdezett szakemberek szerint a tragédia ékes bizonyítéka a társadalom szétesésének, illetve a már közhelynek számító értékválságnak. Oktatási szakértők véleménye szerint a tömegképzésben a hallgató egyedül csak magára számíthat, nincs mester–tanítvány viszony, a kreditrendszer bevezetésével pedig eltűntek az évfolyamok és a csoportok.

Az amerikanizálódás útjára lépett a magyar társadalom. Szakértők szerint ennek egyértelmű bizonyítéka a pécsi egyetemen történt lövöldözés. A kérdés az, hogy az oktatási és a politikai élet szereplői elfogadják-e ezt a tényt, vagy az utolsó utáni pillanatban lépnek az újabb tragédiák megelőzése érdekében.

Felakasztotta magát egy iskolás lány, miután osztálytársai meztelenre vetkőztették és szexuálisan zaklatták. A lengyel kormány a 2006-ban történt eset után azonnal felügyelőket és rendőrökből, ügyészekből álló, különleges egységeket küldött az ország összes iskolájába, hogy segítsék a pedagógusok munkáját. A miniszterelnök kijelentette, a türelem és a semmittevés időszaka véget ért, az iskolai erőszak elszaporodásához az oktatásban meggyökeresedő liberalizációs irányzatok vezettek. Hazánkban 2008-ban egymást követték az iskolához köthető halálos tragédiák és a tanárverések. Januárban a főváros VIII. kerületének egyik iskolájában két diák osztálytermi vitája után az egyik olyan súlyosan bántalmazta társát, hogy a fiú belehalt sérüléseibe. Májusban Kaposvárott két diák előre kitervelte, hogy egyik társukat megleckéztetik, egy tóhoz csalták, ahol botokkal, kövekkel összeverték. Az eszméletlen 17 éves fiút a vízbe dobták, ahol megfulladt. A lengyel példával szemben a hazai oktatási tárca mindössze egy gyakorló pedagógusok nélküli bizottságot hozott létre, amely megállapította, hogy az iskolai agresszió terjedéséért a tanárok a felelősek: rosszul bánnak a gyermekekkel, elhibázott módszerekkel tanítanak. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete még tavaly a hivatásukat gyakorló pedagógusok bevonásával programcsomagot dolgozott ki az iskolai agresszió visszaszorítására. Kerpen Gábor, a szervezet elnöke elmondta, a kormányzat a cselekvési terv egyetlen elemét sem fogadta el. Nem támogatta a szülő és az iskola kapcsolatának megerősítését, szabadidő-szervező és ifjúságvédelmi felelős alkalmazását, és a gyermekek kötelező, iskolában töltendő idejének növelését sem. A PDSZ sürgette az oktatási intézményekben iskolapszichológus, nevelési tanácsadó foglalkoztatását. A szakemberek munkája lehetővé teszi a tanulási nehézségek, viselkedési zavarok korai felismerését, kezelését.

A pécsi egyetemen történt tragédia után átfogó vizsgálat lefolytatása helyett a lehető legegyszerűbb válaszok születnek meg: egyedi eset, nem kivédhető az ilyen támadás, elrettentő büntetést kell kiszabni a lövöldözőre, szigorítani kell a fegyverviselés szabályait, nem tehetnek detektoros kaput az egyetemek bejáratához, stb…

Intő jelnek nevezte Jancsák Csaba szociológus a pécsi tragédiát. A Szegedi Tudományegyetem oktatója azt mondta, az eset kapcsán hazánk is szembesült azokkal a problémákkal, amelyek korábban az amerikai társadalmat jellemezték. A tragédia számos folyamatra rávilágít. A válások, a klasszikus családmodell szétesése miatt – mondta az ifjúságkutató – hiányzik az apa–gyermek minta elsajátításának lehetősége, ami a külvilágban való eligazodáshoz ad kapaszkodót. Ezt a hiányosságot az értékalapú normarendszert nélkülöző társadalom sem tudja pótolni. A média feladata lenne, hogy a devianciák és a normálistól eltérő problémamegoldások hangsúlyozása helyett egyértelművé tegye: a társadalom elutasítja a konfliktusok erőszakos megoldását. Jancsák Csaba hozzátette, az identitáskrízis időszaka, amikor a fiatal keresi önmagát és helyét a világban, a tizenéves kor helyett időben eltolódott a felsőoktatásban töltött évekre. A tömegképzésben a hallgató magányos, magára marad ezekkel a megválaszolásra váró kérdésekkel. Nehezíti a fiatalok helyzetét az egyetemek és főiskolák nagy csoportlétszámai miatt, hogy eltűnt a magyar felsőoktatás egyik fő jellemzője, a mester–tanítvány viszony. Átalakult az egyetemi szocializáció folyamata a kreditrendszer bevezetésével is, nincsenek már klasszikus értelemben vett évfolyamok és csoportok, ahol a hallgatók rendszeresen hosszabb időt töltenek együtt, és ez lehetőséget biztosítana számukra a közösségépítésre és a konfliktusok kezelésére. Jancsák Csaba elmondta, a hazai oktatási rendszer az egyéni versenyre épül, kutatások jelzik a hallgatók közötti együttműködés eltűnését. Hétköznapi példa: a hallgató azért nem adja kölcsön társának a jegyzetét, mert úgy érzi, ha segít, csökkenhet az esélye arra, hogy tanulmányi eredménye alapján átkerülhessen a költségtérítésesek közül a tandíjmentesek közé.

Jancsák Csaba úgy vélte, nehéz megítélni, hogy kiszűrhető lett volna-e a pécsi lövöldöző problémája a tömeges felsőoktatásban. A szociológus szerint a kérdés megválaszolása helyett inkább azon kellene elgondolkodniuk a döntéshozóknak, hogy adják vissza a jogot a felsőoktatási intézményeknek a jelentkezők pályaalkalmasságának megítélésére, mert a felvételi eltörlése miatt első alkalommal csak az egyetemi előadóban találkoznak a tanárok a leendő orvosokkal, gyógyszerészekkel. Az ifjúságkutató szerint az iskoláknak szakemberek segítségével meg kell tanítaniuk a gyermekeket a konfliktuskezelési mintákra, és mindent meg kell tenniük a közösségek kialakításáért, megerősödéséért.

Több mint ezren – családtagok, barátok, tanárok, iskolatársak – búcsúztak tegnap a kaposvári Nyugati Temetőben Dékány Miklóstól, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) biofizikai intézetében november 26-án lelőtt diáktól. Beszédet mondott az első évfolyamos, 19 éves gyógyszerészhallgató tiszteletére Reöthy Ferenc, a Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója, Márton István esperes és Németh Péter, a PTE orvostudományi karának dékánja. A temetésen részt vett Hiller István oktatási miniszter, Gábriel Róbert, a PTE Általános Orvostudományi Karának rektora, valamint az intézmény többi kara is képviseltette magát. Két mankóra támaszkodva kísérte utolsó útjára Dékány Miklóst az a 36 éves oktató, aki súlyosan megsérült a lövöldözésben, de két napja már elhagyhatta a kórházat. „Szülei példáját szerette volna követni, ezért ment gyógyszerésznek. Halálával olyan embert, barátot és családtagot vesztettünk el, akit semmi nem törölhet ki azok emlékezetéből, akik ismerték. Igaz barát volt, bármiben lehetett rá számítani, minden ismerőse és hozzátartozója életében jelentős szerepet töltött be” – mondta lapunknak az elhunyt egyik barátja.

Élesebb versenyben kell helyt állniuk, több bukást kell feldolgozniuk, nyitottabbá, rugalmasabbá kell válniuk a mostani fiataloknak, mint a korábbi generációknak. Ebben segítené őket a most elkészült, 15 évre szóló Nemzeti Ifjúsági Stratégia.

A fiatalokból egyre később lesznek „igazi felnőttek”, nem csak Magyarországon, hanem egész Európában. Később fejezik be a tanulást, később kezdenek el dolgozni, később házasodnak és később vállalnak gyereket (már ha egyáltalán megteszik). Egy 2006-os adat szerint a 18 és 29 év közötti magyar nők 73 százaléka még gyermektelen. A fiatalok kétharmada a szüleivel él, 9 százalékuk még azután is, hogy saját gyereke született.

A magyar 15 évesek olvasási készsége jóval az OECD átlag alatt van, a diákok negyede alapvető készségekkel sem rendelkezik, csak harmaduk beszél valamilyen szinten egy nyelvet. Az oktatás és a munkaerőpiac nem összehangolt, egyes területeken túlképzés, máshol alulképzés van, a versenyképes, alkalmazható tudás megszerzése nem mindenkinek biztosított.

Uniós összehasonlításban nagyon alacsony a magyar fiatalok részvétele a munkaerőpiacon. 15 és 24 év között például csak 26 százalékuk próbálja ki magát a munkában, az unióban ez az arány 45 százalék. Pedig a munkaadók épp ezt hiányolják a legjobban a pályakezdőknél: a tapasztalatot.

Rendkívül alacsony a vállalkozó fiatalok aránya, csak 3 százalék az uniós 15 százalékkal szemben. A budapesti fiatalok 24 százaléka, a vidékiek 34 százaléka volt már munkanélküli. 2000-hez képest megtriplázódott a pályakezdő diplomás munkanélküliek aránya. A kedvező családi háttér még mindig nagy szerepet játszik abban, hogy ki hogyan tud elhelyezkedni.

Egyre nagyobbra nyílt a kulturális olló is a fiatalok között, mindössze tizedük jár múzeumba, színházba, koncertre. Moziba is alig harmaduk. Könyveket, újságokat is csak ennyien olvasnak, viszont napi 2-3 órát töltenek a tévé előtt, hétvégén pedig közel 4 órát. Rendszeresen mindössze három százalékuk sportol, egyre többen kövérek vagy túlsúlyosak. A diákok negyede iszik vagy drogozik. A tizenévesek negyede rendszeresen dohányzik.

A fiatalok nem bíznak a döntéshozókban, úgy érzik, gondjaik nem kapnak helyet a politikában. Vagy közönyösek a társadalmi problémák, a közélet iránt, vagy „az önkifejezés szélsőséges, demokratizmus határait súroló megnyilvánulásait választják”. Gondolkodásuk sokszor előítéletes, kirekesztő – íme csak néhány, a fiatalokat érintő adat és probléma abból a több tucatból, amit a Nemzeti Ifjúsági Stratégia nemrég elkészült tervezete sorol fel. (Az adatokat különböző reprezentatív felmérésekből emelték át.) A 15 évre szóló stratégia nem kisebb célt tűzött maga elé, minthogy alapjaiban változtat az a 12 és 29 év közötti generáció helyzetén.

Az előzmények még 2001-re vezethetők vissza, amikor az EU illetékes bizottsága kimondta: olyan mértékben változtak meg a fiatalok körülményei, lehetőségei és feladatai, hogy a tagországoknak új programokat kell kidolgozniuk, hogy segítsék őket alkalmazkodni a megváltozott elvárásokhoz.

– Magyarországon most készült el a stratégia, ami hamarosan kormány elé kerül, majd a tavasszal a parlament is szavaz róla – mondja Rauh Edit, a szociális tárca államtitkára. Tisztában vannak azzal, hogy nem lehet egyik napról a másikra megoldani az oktatás, a foglalkoztatás, az esélyegyenlőség problémáit. Azt mondja, a stratégia irányt mutat a kormányoknak, a konkrét terveket pedig kétéves cselekvési programokban határozzák majd meg.

Ami a forrásokat illeti: még nem számolták ki, hogy menynyibe kerülhet a stratégia kormányokon átívelő megvalósítása. Az biztos, hogy egy részét uniós forrásból fedeznék. Rauh Edit szerint a stratégia szükségességéhez nem fér kétség. – Nagyon nehéz feladatok várnak a mai fiatalokra, egzisztenciájukért élesebb versenyben kell küzdeniük, mint például a negyvenesötvenes korosztálynak, ehhez pedig a lehető legtöbb segítséget meg kell adnunk nekik – tette hozzá.

– Újfajta sebezhetőségek jelentek meg a fiatalok életében – mondja Jancsák Csaba ifjúságszociológus. A kutató szerint a szüleik, de még a mai negyvenesek is egyszerűbb utat jártak. – Iskolások voltak, aztán dolgozni kezdtek, lakásigénylést adtak be, házasodtak, gyerekük született. Ez már nincs így – mondja. Jancsák szerint ez átalakult úgynevezett választásos életrajzzá, vagyis: minden pillanatban dönteni kell. Ráadásul senkinek nem biztos az állása, a tanulást sem lehet abbahagyni, hanem odavissza kell lépkedni a munka és az iskola világába.

– A fiatalok élete folyamatos bukásokból és újrakezdésekből áll, ezért a küzdenitudás, a rugalmasság sokkal fontosabb lett, mint korábban – teszi hozzá. A másik jelentős változás, hogy az ifjúság megbecsült fogyasztó lett. Ez azt is jelenti, hogy aki épp nem tud fogyasztani, értéktelennek érzi magát.

Jancsák Csaba hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti azt, hogy a mai fiataloknak nehezebb lenne, mint a szüleiknek vagy a nagyszüleiknek. – Most új elvárások vannak, ezekhez kell alkalmazkodni, és ebben az országoknak segíteniük kell a fiataljaikat. A kutató pozitív példaként a skandináv országokat említi. – A közösségi terek fejlesztésével például elejét vették, hogy a tizenévesek a számítógép előtt töltsék a szabadidejüket. Ezzel hozzájárultak a nagyobb kapcsolati tőkéjükhöz, ahhoz, hogy nyitottabbak legyenek – mondja.

Még soha nem volt olyan alacsony a házasságkötések száma, mint az elmúlt évben. Csaknem egy tizeddel vannak kevesebben azok, akik kimondták a boldogító igent.

Ezzel szemben pedig egyre többen tesznek apasági nyilatkozatot az önkormányzatoknál, vagyis nő a házasságon kívül született gyerekek száma.

A kevés házasság kötésre azonban sok válás jut. Az élettársi kapcsolatok száma 10 év alatt a duplájára nőtt. Nő a házasságon kívül született gyerekek száma is. Ma minden harmadik gyerek így jön a világra.

Az a tendencia, hogy a munka világába való átmenet bonyolulttá válik és sokszor bukásokat is tartogat, ez kitolja a fiatalkort egészen a 30-as éveken túlra 30-35 éves korig és ugyanakkor a hagyományos felnőtté válás kereteit, vagyis a szülői háztól való elköltözés, illetve a gyerekvállalás és a megházasodás is későbbi korban történik meg - ezzel magyarázza Jancsák Csaba, a Szegedi Tudományegyetem ifjúságkutatója.

A szakember azt mondja, hogy jövőre, ha elismerik az élettársi kapcsolatokat is, még inkább lecsökken majd a házasságkötések száma.

Tavaly kevesebb pár mondta ki a boldogító igent

Soha nem volt olyan kevés házasságkötés, mint 2007-ben – jelzik a statisztikai adatok. Ugyanakkor 10 év alatt megduplázódott az élettársi kapcsolatok száma, s mind többen tesznek apasági nyilatkozatot, vagyis nő a házasságon kívül született gyerekek száma. A „válási kedv” továbbra sem csökken...

Miként Kamarás Ferenc, a Központi Statisztikai Hivatal főtanácsadója az InfoRádió riporterének a napokban elmondta: történelmi mélypontra süllyedt a házasságban élők száma Magyarországon. A szakember így fogalmazott: „a magyar történelemben csak az első világháború idején kötöttek olyan kevés házasságot, mint tavaly, amikor ismét kilenc százalékkal csökkent az anyakönyvvezető elé járulók aránya.

Az 1980-as évekig nagy számban kötöttek házasságot a fiatalok, ez a tendencia azonban az elmúlt másfél évtizedben radikálisan megváltozott. Először fordult elő, hogy a 15 éves és idősebb népesség körében kevesebben vannak, akik házasságban élnek. Száz nőből mindössze 47 kötne házasságot 50 éves koráig, vagyis többségük törvényes párkapcsolat nélkül élné le az életét. Drasztikusan emelkedett a nem törvényesített élettársi kapcsolatok hányada, ugyanis az 1990-es 125 ezerrel szemben 2005-ben már 350 ezer volt az ilyen kapcsolatok száma.”

A 25 év alatti fiatalok egyötöde élettársi kapcsolatban él. Az 1990-es években 12-13 százalék volt a házasságon kívül született gyermekek aránya, ez 2006-ban 36 százalékra emelkedett.

A demográfus közölte, hogy a biztonságos anyagiak megteremtése a fontosabb, és csak ezt követően gondolnak a családalapításra a fiatalok.

Az egyre kevesebb házasságkötésre igen sok válás jut. Magyarországon az elmúlt 50 évben öt-hatszorosára nőtt az elváltak száma. Az élettársi kapcsolatok száma 10 év alatt a duplájára emelkedett. Nő a házasságon kívül született gyerekek száma is. Ma minden harmadik gyerek így jön a világra.

„A liberális és szabadelvű agymosás meghozta egyik gyümölcsét – kommentálta a csökkenő házasulási kedvről szóló kijelentést a Szent Korona Rádió, majd hozzátette: az elmúlt 15 évben jelentősen megváltoztak az együttéléssel kapcsolatos vélemények. Mondhatjuk, hogy egy papír nem változtat semmin, de jusson eszünkbe, hogyan vélekedtek a törvénytelen gyermekekről néhány évtizede… a legnagyobb szégyennek számított „fattyút” szülni a világra. Egyre ritkábban találni olyan családot, ahol nem történt válás és a vér szerinti szülők nevelik a saját gyermekeiket. Nem csodálkozhatunk, hogy egyre depressziósabb, kiegyensúlyozatlanabb és befolyásolhatóbb generációk nőnek fel, ilyen családi háttérrel.”

Jancsák Csaba, a Szegedi Tudományegyetem ifjúságkutatója szerint jövőre, ha elismerik az élettársi kapcsolatokat is, még inkább lecsökken majd a házasságkötések száma. Az a tendencia, hogy a munka világába való átmenet bonyolulttá válik és sokszor bukásokat is tartogat, ez kitolja a fiatalkort egészen a 30-as éveken túlra, 30-35 éves korig. Ugyanakkor a hagyományos felnőtté válás kereteit, vagyis a szülői háztól való elköltözés, illetve a gyerekvállalás és a megházasodás is későbbi korban történik meg.

Kétségtelen, hogy „társadalmilag” rosszabbul állunk, mint húsz évvel ezelőtt. Nő a válások száma, a fiatalok „csak úgy” összeköltöznek, mert nem divat a házasság intézménye, a család, az összetartozás eszménye. Nőtt a kábítószer fogyasztás, miként nőtt az anyagiak utáni hajsza is. Szellemi táplálékot sem ott keresünk, ahol régen, mert a könyvtárlátogatások száma is csökken, viszont nő a tévékészülékek száma és a tévézésre fordított idő.

A borúlátók közül azonban sokan hajlandóak megfeledkezni arról, hogy hazánkban, már a Kádár-korszak „frizsiderszocializmusában” is jelentősen nőtt a válások száma: 1955 és 1988 között mintegy duplájára. Ezáltal megváltozott a családok élete és a gyerekszám folyamatosan csökkent – az egy-két gyerekes családok váltak jellemzővé.

Ha reálisak akarunk lenni, ki kell mondanunk: az az igazság, hogy egyre kevesebb a sikeres házasság Európában. 1980 és 2005 között a házasságkötések száma 22,3 százalékkal csökkent, miközben a válások száma 55-tel emelkedett ugyanebben az időszakban.

Spanyolországban 183 százalékkal nőtt a válások száma az elmúlt 25 évben. Jelenleg 30 másodpercenként elválik egy házaspár az Európai Unióban. 1990 és 2005 között 13,5 millió házasság bomlott fel, ez összesen 21 millió gyermeket érintett.

Spanyolországban például azután emelkedett meg jelentősen a válások száma, hogy 2005-ben könnyítéseket vezettek be. Az ibériai országban ma már sokkal gyorsabban lehet fölbontani a házasságokat, mint korábban. Az adatok szerint egy év alatt több mint 70 százalékkal emelkedett a válások száma.

A spanyol statisztikai hivatal adatai szerint a könnyített válás lehetőségével leginkább az alig egy éve házasok éltek: körükben több mint a háromszorosára nőtt a frigyek fölbontásának száma. A hivatal szerint a spanyolok házassága átlagosan 15,1 évig tart. A válás mellett döntő párok 45 százalékának pedig nincs gyermeke. Spanyolországban 2005 júniusáig csak azután lehetett a házasság fölbontását kérni, hogy a felek egy ideig különéltek egymástól. Könnyítésnek számít, hogy 2005 óta nem kell ok a váláshoz. Korábban többnyire hűtlenség vagy alkoholizmus miatt mondták ki a házasság fölbontását.

Keleti szomszédjainknál szétnézve megtudhatjuk, hogy Ukrajnában évente kétszer több válást jegyeznek be, mint az Európai Unió tagországaiban. Az országban nőtt a házasságon kívül fogant gyermekek száma is. Míg a nem házasságban élő szülők által fogantatott gyermek részaránya a gyermekek összlétszámából 1991-ben még csak 12 százalék volt, 2006-ban már 21 százalékra nőtt.

De riasztóan megnőtt a válások száma Romániában is. A városokban 71 százalék volt a válások aránya, falun ez jóval kevesebb, 29 százalék. A házastársak átlagosan 12 évet töltöttek együtt. A válni akaró férfiak átlagéletkora 38 év, a nőké 35 év. A párok több mint felének kiskorú gyermekei vannak.

Ám a Távol-Keletről sincsenek jobb híreink, hiszen az utóbbi években ott már a nyugdíjasok is tömegesen válnak. Soha nem látott magasságba szökött a válások száma Japánban a 20-30 éve házas párok között. Szociológusok a jelenséget a "nyugdíjba vonult férj szindrómával" magyarázzák. Japánban rengeteg férfi csak munkájára koncentrálva, családjától külön tölti aktív évtizedeit. Sok esetben a házaspárok alig ismerik egymást. A házassági gondok tehát akkor jelentkeznek csak, amikor a férj nyugdíjba megy. Olaj lehet a tűzre, ha a férj korábbi szokásait megtartva, nyugdíjasként sem vesz részt aktívan a családi életben. A párterapeuták egyenesen arra figyelmeztetik a frissnyugdíjasokat, hogy ne töltsenek eleinte túl sok időt párjukkal. Az elmúlt 10 évben a japán válások száma 26,5 százalékkal emelkedett. A 20 éve házas párok esetében 1985 óta dupla annyian váltak el. A 30 évnyi házasságot maguk mögött tudók esetében még rosszabb a helyzet: 1985 óta náluk négyszeresére nőtt a válások száma.

Az elkövetkező 5 évben rekordszámú japán dolgozó megy majd nyugdíjba, a háború utáni bébi boom tagjai ugyanis most érik el a nyugdíjkorhatárt.

Dombai Tünde

Szeged - Pesszimista a mostani végzős középiskolások zöme az ország jövőjét nézve, ugyanakkor érdekes módon optimista, ha a saját sorsáról kérdezik – mondja a szegedi ifjúságkutató.

– A fiatalok reálisan értékelik a helyzetüket. Tudják, hogy felnőtt életük része lesz a küzdelem, és sok múlik azon, milyen gyorsan lábalnak ki egy bukásból. És bár a felmérés szerint kétharmaduk pesszimistán tekint környezetére, a saját jövőjüket ugyanennyien pozitívan látják – összegzi Jancsák Csaba, a szegedi egyetem ifjúságkutatója a 11 magyarországi középiskola 500 végzősével készült felmérést.

A szervezett középiskolai évek után az egyetemen a fiatalok magányos farkasokká válhatnak. Szélsőséges esetben a versengés magányos bozótharcosokat termel ki, akik egymás kijátszásában erősek. A pécsi egyetemi lövöldözés vagy a pesti egyetemi mészárlás előkészítése megmutatta, akkor alakul ki a deviáns viselkedésnek ez a fajtája, ha gyengül az egymásra figyelés, az összetartás.

Hogy jut el valaki odáig, hogy a kollégáit vagy ismeretleneket el akarjon pusztítani? A legfrissebb kutatások szerint a nagy tömegben egyetemre kerülő fiatalok 40 százalékának volt már olyan problémája, amit nem tudott feldolgozni. Ilyen, ha valaki a második egyes dolgozat után úgy érzi, nem képes jobbat írni. A sóhajára megkapja törtető társától: iratkozz ki! Az elutasítás frusztrációt indít el, és ezzel a peremre szorulnak a sikertelenek. Az árnyékos oldalról pedig nehéz a visszatérés. A kiszorult ember egy ideig beszél: majd meglátjátok, mi lesz, majd visszasírtok ti még engem! A következő lépés, hogy fantáziál, terveket készít az őt ért igazságtalanságot megtorló cselekvésre, de ebből elenyésző számban jutnak el odáig az esetek, hogy meg is teszik, amiről fantáziáltak. Megoldás az egymásra figyelés, a segítségnyújtás, és nem a beléptetőkapuk felszerelése, biztonsági őrök állítása.

Saját erővel a cél érdekében Szúrópróbaszerűen megkérdeztünk tíz szegedi végzőst, miként látják a maguk és a környezetük jövőjét. Gimnazisták és szakközépiskolások is egyhangúan azt mondták: pesszimisták az ország sorsával kapcsolatban, mert az csöppet sem rózsás, de a saját erejükben bíznak. A Vedres-szakközépiskolában érettségiző Bartha Zsóka úgy fogalmazott: az építőiparban igyekszik megtalálni a számítását. A technikusként végző Beretka Péter azt mondta: azért optimista a saját jövőjét nézve, mert az nagyban rajta múlik, és keményen fog dolgozni, hogy elérje a céljait.

Varga Dóra

Már a kilenc-tíz éves gyerekek is értik, mi az egzisztenciális bizonytalanság

Már a gyerekeket sem hagyja hidegen a munkanélküliség, igaz, ők egyelőre csak szüleik állása miatt aggódnak. A diákok vagy a fiatal munkavállalók azonban már saját jövőjüket is pesszimistán látják, ráadásul sem az iskolában, sem a családjukban nem tanulnak olyan stratégiát, amelyet egy krízishelyzetben követhetnének.

– Mama, ha engem kirúgnak az oviból, akkor találsz nekem másik munkahelyet? Mehetek másik óvodába? – kérdezte rajzolgatás közben édesanyjától a négyéves Benedek. A családban az utóbbi időben egyre több szó esett a munkahelyi gondokról, az édesanya cégénél ugyanis jelentős leépítések zajlottak. Az anyuka igyekezett megnyugtatni fiát: az óvodából nem küldik el a gyerekeket. A fi ú azonban tovább kérdezősködött: Mama, téged kirúgtak? Találsz másik munkahelyet?

Benedek nincs egyedül félelmeivel: a gazdasági világválság miatt egyre növekvő munkanélküliség már a gyerekeket sem hagyja hidegen – mutatott rá egy németországi tanulmány. Az Eltern Family című folyóirat megrendelésére készült kutatás készítői 6–12 év közötti gyerekeket kérdeztek. Csaknem felük – 48 százalékuk – azt mondta: aggódik szülei munkahelye miatt. A gyerekek 82 százalékának ugyanakkor saját, majdani felnőttkorának gazdasági önállóságával kapcsolatban – egyelőre – nincsenek félelmei.

– Tévedés azt hinni, hogy a gyerekek elől el lehet leplezni a munkahelyi gondokat. Még ha nem is értik teljesen, megérzik, ha probléma van, és persze a füleiket sem csukják be: hallják a szüleiket ezekről beszélni – mondja Halász Anna gyermekpszichológus. Megjegyezte: kisiskolás korig a „mindenhatósági védekezés”, a gyermeki optimizmus még megvédi a gondoktól a gyerekeket. –Ahogy idősödnek, úgy látják egyre reálisabban a problémákat: 9–10 éves korban már értik, mit jelent az egzisztenciális bizonytalanság. Ekkor kezdi őket érdekelni a pénz, és jól tudják, hogy azért meg kell dolgozni –magyarázza Halász Anna. Lehet, hogy egy krízishelyzetre a gyerek nem reagál rögtön, sokszor 4-5 hónap is eltelik, mire a szülő észrevesz valami változást a gyerek viselkedésén, például, hogy romlik a tanulmányi teljesítménye. A gyermekpszichológus szerint a legfontosabb ilyenkor az, hogy a szülők ne próbálják eltitkolni a problémákat: a gyerekeknek az a legrosszabb, ha valamibe nem avatják be őket.

A munkanélküliségtől való félelem az érettségi előtt álló diákok körében is erősödött az utóbbi években – erre már egy hazai tanulmány mutatott rá. Az Európai Ifjúság Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ felmérése szerint – amelyben ötszáz 12.-es diákot kérdeztek meg –a diákok 92 százaléka fél Magyarországon a munkanélküliségtől, és 88 százalékuk ennek elkerülését jelölte meg a továbbtanulás fő okaként. Jancsák Csaba szociológus, a kutatás vezetője emlékeztetett: pár éve még a szak iránti érdeklődés volt a fő pályaválasztási szempont, a munkanélküliség elkerülése pedig csak a harmadik-negyedik helyen állt. Mára ez megfordult, vagyis a fiatalok sokkal negatívabban állnak hozzá jövőjükhöz. Jancsák Csaba szerint ez nem meglepő, hiszen a családjukban azt látják, ha szüleik munkanélkülivé válnak, vagy a válság miatt tartós szabadságra küldik őket, esélytelenül próbálnak máshol állást találni. Ha nem a családban, tágabb környezetükben, osztálytársaik szüleinél tapasztalnak ilyet, vagy a hírekben hallanak folyamatosan a válságról, a munkanélküliség növekedéséről – mutat rá a szociológus, megjegyezve: egy depressziós, szétesett társadalom képét látják maguk előtt, így nem csoda, ha tartanak a jövőtől.

Az idősebb korosztályt közvetlenül is érinti a munkanélküliség: az Ifjúság 2008 című kutatásban megkérdezett nyolcezer 15–29 éves fiatal 9 százalékának nem volt munkája az adatfelvétel idején (ez a gazdasági válság 2008. őszi kitörése után valamivel volt), a dolgozó fiatalok 33 százaléka pedig tartott attól, hogy a közeljövőben elveszíti munkáját. A fiatalok egzisztenciális félelmei egyre nőnek: ezt jól mutatja, hogy 2004-ben még a drog és alkohol terjedését tartották a legnagyobb problémának, és csak ezt követte a munkanélküliség, a 2008-as válaszokban viszont már a munkanélküliség áll az első helyen. Ezt követi a kilátástalan jövő, a céltalanság, a pénztelenség és a létbizonytalanság.

A tanulmány szerint a munkanélkülivé vált (pontosabban iskola utáni életüket ekként kezdő) fiatalok számára általában nem is maga a kereset hiánya a legfájdalmasabb – hiszen legtöbbjüket támogatja még a család –, hanem a régóta tartó folyamatos kudarcok hosszú sora. Váratlan helyzetet jelent számukra, ha munkanélkülivé válnak: ez nincs benne a „dolgok normál menetében”. Tapasztalatok híján pedig sem a család, sem az iskola nem tanít olyan stratégiákat, amelyeket ebben az élethelyzetben követhetnének. A vizsgálat rámutat: a gazdasági válság beköszöntével a fiatalok még kilátástalanabbnak látják életüket, mint korábban.

Ennek okát pedig az ország általános helyzete – a politikusok rossz döntései, a rossz vállalkozástámogatási rendszer – mellett sokan a rosszul választott iskolában, az elégtelen nyelvtudásban látják, és abban, hogy az iskolában nem kapnak releváns gyakorlati ismereteket.

Súlyos lelki és fizikai következményei lehetnek a munkanélküliségnek – mutatnak rá külföldi tanulmányok. Egy nemrégiben készült brit kutatás szerint például tíz munka nélküli fiatal közül egy alkoholista vagy drogos lesz. A The Prince Trust nevű szervezet által megkérdezett 16 és 25 év közötti, munka nélküli fiatalok magányosnak, elveszettnek, elutasítottnak és kétségbeesettnek érzik magukat. Az állástalanság rossz hatással van az önbecsülésükre, az érzelmi stabilitásukra és az általános közérzetükre. Általában a fiatalok 15 százaléka gondolja egyre hiábavalóbbnak az életét, a munkanélküliek 42 százaléka érzi ezt. A svéd Állami Népegészségügyi Intézet tavalyi jelentése még rosszabb helyzetről számolt be: e szerint a munka nélküli svéd fiatalok nemcsak pszichés, de fizikai bántalmakban – fejfájásban, fáradtságban, alvászavarokban – is szenvednek, félnek és idegesek. A munka nélküli fiatalok közül minden hetedik nő kísérel meg öngyilkosságot, és minden negyedik férfi foglalkozik az öngyilkosság gondolatával.

Egy friss kutatás szerint az érettségi előtt álló fiatalok nagy része tervezi a továbbtanulást, annak fő okaként pedig a munkanélküliségtől való félelmet jelölte meg. Kiderül: leginkább a szüleik véleményére hallgatnak, nincsenek azonban tisztában vele, milyen kvalitásokra van szükség bizonyos képzésekhez - olvasható ki a csaknem ötszáz diák bevonásával zajló kutatásból, melyet az Európai Ifjúság Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ készített.

Az Európai Ifjúság Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ (EIKKA) 2009 decemberében országos ifjúsági felmérést végzett csaknem ötszáz diák bevonásával. Jancsák Csaba, az EIKKA vezető szociológusa, a kutatás vezetője elmondta, hogy a felsorolt 24 negatív társadalmi jelenség közül a válaszadók 92 százaléka fél Magyarországon a munkanélküliségtől, és 88 százalékuk ennek elkerülését jelölte meg a továbbtanulás fő okaként. A válaszadók csaknem 80 százalékánál beszélhetünk tudatos karrierépítésről, a kutatásból azonban sajnos az is kiderül, hogy a diákok nincsenek tisztában vele, milyen kvalitásokra van szükség bizonyos képzésekhez. A felsőoktatási intézmény kiválasztásánál a megkérdezettek leginkább (61%) az ott megszerezhető diploma piacképességét, legkevésbé (5%) pedig a minősített oktatók számát veszik figyelembe. A hallgatói juttatások mértékét a válaszolók 41 százaléka, az adott egyetemi, főiskolai diákéletet és szabadidős lehetőségeket pedig - harmadikként a sorban - 40 százaléka tartja fontosnak. Negyedik helyen a nyelvtanulási lehetőségek, az ötödiken pedig az intézmény tudományos színvonala szerepel. A legkevésbé figyelembe vett szempontok között szerepelnek az egyetem hagyományai és a hallgatói létszám.

Bizonytalanok a diákhitellel kapcsolatban A diákhitel felvételével kapcsolatban a diákok többsége bizonytalan, sokan már most tudják, hogy nem fognak élni egyetemi éveik alatt ezzel a lehetőséggel. A válaszadók alig tizede azonban biztosan ebből a forrásból finanszírozza tanulmányait.

Sokak döntését a szülők befolyásolják A diákok többsége döntően saját magában keres először megerősítést, amikor a döntését meghozza, felméri képességeit, ehhez mérten próbál meg választani - olvasható a tanulmányban. A végzés előtt álló diákok 89 százaléka figyelembe veszi a szülők véleményét, az ő tanácsaik jelentőségét követi pedig szorosan a barátoké 88 százalékkal. A válaszolóknak pedig alig a fele veszi figyelembe az osztálytársak véleményét. A felmérésből az is kiderül, hogy az érettségi előtt álló fiatalok negyedét döntően befolyásolja az intézmény kiválasztása során az esély, hogy felveszik-e az adott intézménybe, ezt követi a sorban a szülők tanácsa (a fiatalok 9 százaléka számára döntően, további 29 százaléka számára pedig nagyrészt befolyásoló erejű a szavuk), majd az ismerősök, barátok véleménye (6%; 30%). A megkérdezettek csaknem fele nyilatkozott azonban úgy, hogy nem befolyásolja őket a barátok döntése. Jancsák Csaba elmondta, hogy a felvételi lapok kitöltésénél a fiatalok első helyen egy "álomszakot" jelölnek meg, függetlenül a bekerülési esélyektől, majd második helyen célozzák meg a realitást. A biztos bekerülés érdekében egy alternatív út is felkerül a jelentkezési lapra, felsőfokú szakképzés, vagy költségtérítéses alapszak formájában.

Hét százalék az anyagi korlátokat miatt nem akar továbbtanulni A megkérdezett diákok 86 százaléka tervezi a továbbtanulást, négy százalékuk pedig biztosan nem akar egyetemre, főiskolára járni - válaszolták akkor a tanárok. Azt, hogy miért nem tervezik a továbbtanulást, a fiatalok 44 százaléka a munkavállalási szándékot említette, 21 százalékuk mondta pedig azt, hogy nem szeret tanulni. Minden hetedik diák ugyanakkor azért nem jelentkezik egyetemre, vagy főiskolára, mert véleménye szerit annak nincs értelme. Hét százalék az anyagi korlátokat emelte ki.

Az Este vendége a szegedi stúdióban Jancsák Csaba ifjúságszociológus

A műsorvezető: MÉSZÁROS ANTÓNIA

Mv.: - Jó estét kívánok! 22 embert akart megölni egy 22 éves egyetemista. Állítólag minden rossz évéért egyet. A tömeggyilkosságot évek óta tervezte, lövészklubba járt és az interneten tanulmányozta az iskolai mészárlások módszereit. Szerencsére még időben lebukott. A rendőrök szerint vallomást tett és elismerte, hogy lövöldözésre készült. A jog szerint az ilyen cselekményeknek már a tervezése is bűntett. Magyarországon, ha megvalósul, ez lett volna a második ilyen mészárlás. És az előző is csak pár hónapja történt a Pécsi Egyetemen. A világban azonban már régen nem ismeretlen az iskolai lövöldözés műfaja.

R.: - Columbine. A világ egyik legsúlyosabb iskolai mészárlásának helyszíne. 1999 áprilisában két diák majd egy órán át tartó ámokfutása alatt 13 embert lelőtt, 23-at megsebesített. Végül ők is öngyilkosok lettek. Könyvek, filmek, szakmai közlemények tucatjai dolgozták fel az esetet. Ráadásul Columbine óta nem telik el év iskolai lövöldözések nélkül. Amerikában azóta a legnagyobb visszhangot a Virginia Egyetemen elkövetett mészárlás váltotta ki. 2007-ben egy dél-koreai diák 32 embert lőtt le. Bezárta a egyetem mindhárom bejáratát, majd teremről-teremre járva gyilkolt le diákokat és oktatókat. Nyugodt arccal, módszeresen, végül saját magát is fejbe lőtte. Mint később kiderült, a diák pszichiátriai kezelés alatt állt. A támadás után előkerült videóüzenetében arról beszélt, hogy bosszút áll az őt ért iskolai bántások miatt. "Nem gondoltuk volna róla" - ezt már annak a vinendeni középiskolának az igazgatója mondta, ahol egy 17 éves diák 17 embert ölt meg 2008 tavaszán. A fiút végül a rendőrök lőtték le. A németországi eset volt Európa eddigi legtöbb halálos áldozattal járó iskolai ámokfutása. Európában nemcsak Németországban, hanem Finnországban is gyakori bűncselekmények számít az iskolai lövöldözés. Elkövetőik általában visszahozódó, pszichés problémákkal küzdő fiúk, akik még a mészárlás előtt közösségi oldalakon, filmeken utalnak terveikre. Közös jellemzőjük, hogy fekete viharkabátban jártak, furcsa zenéket hallgattak, sok erőszakos számítógépes játékot játszottak. Többnyire kiközösített, gyakran gúnyolt, magányos fiúk voltak. Akadt, akit diáktárásai többször is bántottak, volt, akit pánikkal és depresszióval kezeltek. Magyarországi egyetemen eddig egyetlen fegyveres támadást követtek el. Tavaly novemberben a Pécsi Egyetem Biofizikai Intézetében egy 23 éves hallgató megölte egyik csoporttársát. Másik három embert megsebesített. A diák egy lövészklub tagja volt, saját jogon, engedéllyel tartotta magánál 9 mm-es fegyverét. Ahogyan az a 22 éves fiatalember is, aki most 22 embert akart megölni egy fővárosi bevásárlóközpontban, vagy saját egyetemén. A rendőrség szerint tudatosan, több mint másfél éve készült a vérengzésre, tanulmányozta az európai és az egyesült államokbeli iskolai lövöldözéseket. Saját honlapján pedig egy már, általa elkövetett merényletről írt verset. A rendőröknek azt mondta, beteges vonzódást érzett a világ országaiban történt iskolai mészárlások iránt. Ezért iratkozott be egy sportlövő klubba, ahol a pontlövészetet gyakorolta.

Mv.: - Az Este vendége a szegedi stúdióban Jancsák Csaba, ifjúságszociológus, jó estét kívánok!

Jancsák Csaba, ifjúságszociológus: - Jó estét kívánok!

Mv.: - Ezek szerint azt jelenti ez az újabb hír, hogy meg kell szoknunk a gondolatot, hogy a pécsi eset nem volt elszigetelt, lesznek és lehetnek még emberek az országban, akik hasonló tetteket fontolgatnak és ezek közül néhányan akár el is követhetik ezeket?

J.Cs.: - A legutóbbi években szerte a globális világban tucatnyi hasonló esemény, tragikus esemény történt. Tekintettel arra, hogy egy világkockázati társadalomban élünk, ezek a minták Magyarországon is terjednek. Évekkel ezelőtt, amikor Európában megjelent az első ilyen szörnyű esemény, akkor az ifjúságkutató csoportban, Gábor Kálmán vezetésével már felvetettük azt, hogy Magyarországra is meg fognak érkezni. Mi nem gondoltuk akkor azt, hogy néhány év alatt ilyen gyorsan itt lesz nálunk ez a jelenség.

Mv.: - Máshol a világban hogyan reagáltak erre? Mit lehet tenni, hogy felkészüljünk erre és, ha lehet elkerüljük?

J.Cs.: - Mi ifjúságkutatók úgy látjuk ezt a területet, hogy nem elsősorban a rendőrségi egészségügyi mentálhigiénés problémákról van itt szó, ebben az esetben egy személyiségzavarral küszködő fiatalemberről beszélhetünk, de tágabb értelmezésben egy komolyabb problémát látunk, méghozzá az ifjúság világának, a felnőtt világ előtt való ismeretlensége, ami összefügg Magyarországon azzal, hogy bizonyos értékek válságba kerültek, egy immorális társadalomban élünk, az a fajta szolidaritás, ami a társadalom összetartó ereje, egy horizontális szolidaritásnak hívjuk ezt, tehát, hogy a szívességek egymásra figyelés, a törődés, ez eltűnt. A legutóbbi 20 évben a pénz, tőke forrásai felé vett figyelmünk az eltávolított minket a társadalmi tőke figyelme felől. Tehát a felől a szolidáris, szinergiának is mondhatjuk ezt, tehát a közösségi emberként való élettől, amelyben ezeket a problémáinkat, frusztrációkat, félelmeinket ki tudjuk beszélni. Az egyetemisták..

Mv.: - ..igen és ezért, ne haragudjon, tehát azt szokták mondani, hogy erősíteni kellene a közösségeket, a kis közösségeket, konkrétan mondjuk évfolyamokat, csoportokat az egyetemen. No, de minden közösségből vannak és lesznek, akik kilógnak, és ezt a külföldi példák is mutatják, mondjuk a Columbine Gimnáziumban sem az volt a baj, amennyire én tudom, hogy nem volt osztályközösség, hanem, hogy ez a két fiú, ez kilógott belőle. Ezt hogy lehet megkerülni? Vagy hogy lehet elejét venni?

J.Cs.: - Az individuális versengés, amely jellemzi Magyarországot, a magyar társadalmat, azért jelent egy komoly problémát, mert ezt a szolidaritást, illetve annak a hiányát varázsolja át igazából egy ilyen tragikus, agresszív cselekvésmintáknak a megélésévé, ami annyit tesz, hogy a kooperatív versengés helyett magányos farkasokká válnak a fiatalok, és aki nem tud annyira teljesíteni, tehát nem annyira jó képességű, vagy nem annyira szép, mint ahogy ezt a tömegmédia közvetíti számunkra, a fiatalok számára, könnyen az osztályközösségnek a peremvidékére kerül, az árnyékos oldalra. És ez a fajta deviáns karrier ez úgy, olyan lépcsőfokokon megy keresztül, amikor az első lépcsőfok az, amikor az ilyen problémákkal küszködő fiatal megpróbálja megbeszélni ezt a barátaival, vagy akiket barátainak vél, és, amikor elutasításra talál, akkor egyre inkább magába zárkózik..

Mv.: - ..itt például

J.Cs.: - .. és ennek az utolsó..

Mv.: - ..itt például lehetett egy baráti kör ebben az esetben, merthogy ugye azt is olvashattuk a tudósításokban, hogy a fiatalember baráti körében régóta, több mint egy éve köztudott volt, hogy egy ilyen tettre készül. Tehát ez pl. ebben a kontextusban, amit ön is éppen felvázol, hogyan fordulhat elő, hogy emberek, akik közel állnak hozzá, tudják ilyen hosszú időn keresztül és eddig senki nem tett ezek szerint feljelentést például?

J.Cs.: - Hát nem hisszük el tulajdonképpen, nem veszünk róla tudomást, a szőnyeg alá söpörjük, és ennek az eredménye az, hogy a kiközösítettből igazából az, az érzés kerül elő, hogy majd én megmutatom, hogy rám is oda kell figyelni.

Mv.: - Na és milyen megoldási javaslatok születtek erre máshol a világban? Hiszen Amerikában is például már nagyon régóta kutatják és gondolom keresik a választ.

J.Cs.: - Az együttműködési képességnek, a társaskészségeknek a fejlesztése az egyik legfontosabb terület. Ezt már óvodától egyetemig fejlesztenünk kell, újra kell tanulnunk a kis közösségekben való életünket, és az egymásra figyelést.

Mv.: - És ebben sikereket értek el? Tehát voltak ilyen programok például Amerikában és máshol, amiről elmondható, hogy működni látszik?

J.Cs.: - Igen. Aronson, neves szociálpszichológus javaslatára a Columbine után felállt egy ilyen egyesült államokbeli nemzeti bizottság, mi azt gondoljuk, hogy azok a megoldási javaslatok, amely az egyetemeken a biztonsági személyzetnek a növelését vagy a fémdetektoros kapuk felállítását jelentené, ez nem megoldás. Teszem hozzá azt, hogy Magyarországon abban a sajátos helyzetben vagyunk, hogy több biztonsági őr van, sarkítom a példát, tehát több a biztonsági őr, mint ahány tanár, ahány pedagógus. Nyilvánvaló, hogy mint kutatók, ezt a választ úgy találjuk meg, vagy úgy találhatjuk meg, hogy kutatjuk ezt a területet és azon felül, hogy kutatjuk, a megelőzést segítjük azzal, hogy ezeket az együttműködési cselekvési mintákat erősítjük, erre teszünk javaslatot.

Mv.: - Köszönöm szépen, hogy megosztotta velünk a gondolatait.

A magyar társadalom válaszút előtt áll: vagy lesz ifjúságpolitika, vagy nem, köztes megoldás nincs – fejtette ki a Budapesten megakadályozott ámokfutás kapcsán Jancsák Csaba ifjúságkutató, a Szegedi Tudományegyetem oktatója pénteken az MTI-nek.

Az olyan eseményeket, mint a tavaly novemberi pécsi lövöldözés vagy a fővárosban most megakadályozott ámokfutás, nem lehet pusztán bűnügyi, egészségügyi vagy szociális kérdésként kezelni. A jelenségek mögötti problémák megoldásához valódi ifjúságpolitikára van szükség – vélekedett a kutató. Ehhez azonban az ifjúsági színtér valamennyi szereplőjének, a szülőknek, a pedagógusoknak, a segítő szakmákban dolgozóknak és maguknak a fiataloknak is össze kell fogniuk – hangsúlyozta Jancsák Csaba, hozzátéve, hogy a felnőtt társadalom problémákon keresztül szembesül a fiatalok világával, ahelyett hogy erőforrásként tekintene az ifjúságra. A pécsi vagy a budapesti eset tanulsága, hogy a magyar társadalom lelki állapota rendkívül rossz, kiveszett belőle a “horizontális szolidaritás”, az egymásra odafigyelés képessége. Hosszú évekbe telhet, amíg ez újra kialakul, és az ember, ha szomorúnak látja az ismerősét, megkérdezi, valami baj van-e, tud-e segíteni – mondta az ifjúságkutató. Bodnár Zsolt, a BRFK bűnügyi igazgatója pénteken hozta nyilvánosságra, hogy a rendőrség elfogott egy budapesti egyetemistát, aki sportlövőként egy 9 milliméteres Parabellum típusú fegyver tulajdonosa volt. A 22 éves fiatal azt tervezte, hogy egy fővárosi bevásárlóközpontban vagy saját egyetemén válogatás nélkül huszonkét embert megöl, és erre a “mészárlásra” már tudatosan, több mint másfél éve készült.

22 embert kivégzését tervezte meg egy 22 éves budapesti egyetemista, aki mintegy másfél éve tudatosan készült a bűntényre - jelentette be a Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnügyi főigazgatója rendkívüli sajtótájékoztató keretein belül február 12-én. A tegnap elfogott fiatal egy egyetemen és egy bevásárlóközpontban kívánta végrehajtani tettét. Az egymásra való odafigyelést, a másikkal való törődést kell újra megtanulnunk, de nem csupán az azonos korosztályúak, hanem a különböző generációk között is – Jancsák Csaba ifjúságkutató szerint ez az, ami megelőzheti a tragédiát. A kutató az Edupressnek elmondta: „Újra kell épülnie a közösségeknek és a szolidaritás, az együttműködés értékvilágának, csak így sikerülhet a konfliktusok, traumák, frusztrációk feldolgozása.”

Egy 9 milliméteres Parabellumot tartott otthon az a 22 éves egyetemista, aki 22 ember kivégzését tervezte meg. A cél érdekében egy sportlövő klubba is beiratkozott, így fegyvertartási engedéllyel is rendelkezett. Kihallgatásán bevallotta szándékait, indoklásként pedig elmondta: vonzódik az iskolai mészárlásokhoz. Tettét ugyanis egy bevásárlóközpontban és az egyetemen akarta végrehajtani.

„Több mint húsz éve nem történt változás a hazai ifjúságpolitika helyzetét illetően, a fiatalok sok esetben csak dekorációként jelennek meg, az ifjúság világának mélyebb megértése csak a szavak szintjén érvényesül, a fiatalok döntésekbe való bevonódásának lehetőségei csak korlátozottan léteznek” – mondta el Jancsák Csaba. „Az ifjúságügy csak problémákon keresztül jelenik meg a társadalom tagjai előtt, ez a problémacentrikus megközelítés az ifjúság világát probléma halmazként látja, holott a helyes megközelítés az erőforrás-centrikus lenne.” Az ifjúságszociológus hozzátette: A pénz hajszolása mellett nem érvényesül a társadalmi tőke, így elvész az emberek közötti kooperáció, megszűnik a szolidaritás. Jancsák Csaba szerint a 90-es évektől a kapitalista fejlődésnek egy különösen egymást kijátszó versengő változata alakult ki hazánkban, mely erősen bizalomhiányos és magába zárkózó társadalmat feltételez. Az aktív segítségnyújtás igénye nagyon alacsony, a civil szervezetek száma és a lakosság civil aktivitása csekély. Azok a fiatalok, akik magányos farkasnak érzik magukat, frusztrációkkal küzdenek. Az individuális versengés jellegzetessége az, hogy ha valaki nem tudja felvenni a versenyt, és például elvész az egyetemi élet útvesztőiben, magára marad, problémáit nem tudja feldolgozni, melyben segíthetné az, ha azokat megbeszélheti másokkal, akik kifejezik, hogy fontos a számukra. Egyes esetekben a frusztrációk és az, hogy még meg sem hallgatnak, nem vesznek komolyan, a „majd én megmutatom” érzéséhez vezethetnek, és a történetnek borzalmas gondolatok és tragikus befejezés lehet a vége. Jancsák szerint „ha a hallgatók között az egymástól való félelem üti fel a fejét, az az atomizálódást, az elmagányosodást fokozza. Ez nem járható út. Az nem megoldás, ha az intézmények biztonsági szolgálatát megerősítik – emeli ki a kutató – mert az esetek megelőzése a megoldás. A törődést kell felerősíteni, de nem csupán az azonos korosztályúak, hanem a különböző generációk között is. Jancsák Csaba kiemeli a társas készségekre nevelést az óvodában és az iskolában, a magunkért és egymásért való felelősségvállalás kialakítását, hiszen az optimizmus és az együttműködés mintái megtanulhatók. Ez azonban csak a felnőttek – oktatók, szülők, szakemberek, politikusok – illetve a fiatalok együttműködésével valósulhat meg.

22 ember kivégzését tervezte meg egy 22 éves budapesti egyetemista, aki mintegy másfél éve tudatosan készült a bűntényre - jelentette be a Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnügyi főigazgatója rendkívüli sajtótájékoztató keretein belül február 12-én. A tegnap elfogott fiatal egy egyetemen és egy bevásárlóközpontban kívánta végrehajtani tettét. Egy 9 milliméteres Parabellumot tartott otthon, a cél érdekében pedig egy sportlövő klubba is beiratkozott, így rendelkezett fegyvertartási engedéllyel. Kihallgatásán bevallotta szándékait, indoklásként pedig elmondta: vonzódik az iskolai mészárlásokhoz.

"Az egymásra való odafigyelést, a másikkal való törődést kell újra megtanulnunk, de nem csupán az azonos korosztályúak, hanem a különböző generációk között is - Jancsák Csaba ifjúságkutató szerint ez az, ami megelőzheti a tragédiát. A kutató az Edupressnek elmondta: "Újra kell épülnie a közösségeknek, valamint a szolidaritás, az együttműködés értékvilágának, csak így sikerülhet a konfliktusok, traumák, frusztrációk feldolgozása." Hozzátette: több mint húsz éve nem történt változás a hazai ifjúságpolitika helyzetét illetően, a fiatalok sok esetben csak dekorációként jelennek meg, az ifjúság világának mélyebb megértése csak a szavak szintjén érvényesül, a fiatalok döntésekbe való bevonódásának lehetőségei pedig csak korlátozottan léteznek" - mondta a szociológus. "Az ifjúságügy csak problémákon keresztül jelenik meg a társadalom tagjai előtt, ez a probléma-centrikus megközelítés az ifjúság világát probléma halmazként látja, holott a helyes megközelítés az erőforrás-centrikus lenne." Az ifjúságszociológus hozzátette: a pénz hajszolása mellett nem érvényesül a társadalmi tőke, így elvész az emberek közötti kooperáció, megszűnik a szolidaritás. Jancsák Csaba szerint a 90-es évektől a kapitalista fejlődésnek egy különösen egymást kijátszó, versengő változata alakult ki hazánkban, mely erősen bizalomhiányos és magába zárkózó társadalmat feltételez. Az aktív segítségnyújtás igénye nagyon alacsony, a civil szervezetek száma és a lakosság civil aktivitása csekély. Azok a fiatalok, akik magányos farkasnak érzik magukat, frusztrációkkal küzdenek. "Az individuális versengés jellegzetessége az, hogy ha valaki nem tudja felvenni a versenyt, és például elvész az egyetemi élet útvesztőiben. Ő magára marad, problémáit nem tudja feldolgozni, melyben segíthetné az, ha gondjait megbeszélhetné másokkal, akik kifejezik, hogy fontos a számukra" - mondta Jancsák Csaba. Hozzátette: egyes esetekben a frusztrációk és az, hogy még meg sem hallgatnak, nem vesznek komolyan, a ?majd én megmutatom? érzéséhez vezethetnek, és a történetnek borzalmas gondolatok és tragikus befejezés lehet a vége. Jancsák szerint "ha a hallgatók között az egymástól való félelem üti fel a fejét, az az atomizálódást, az elmagányosodást fokozza. Ez nem járható út. Az nem megoldás, ha az intézmények biztonsági szolgálatát megerősítik - emeli ki a kutató - mert az esetek megelőzése a megoldás". A törődést kell felerősíteni, de nem csupán az azonos korosztályúak, hanem a különböző generációk között is. Jancsák Csaba kifejti: a társas készségekre nevelést az óvodában és az iskolában is gyakorolni kell, ki kell alakulnia a magunkért és egymásért való felelősségvállalásnak, hiszen az optimizmus és az együttműködés mintái megtanulhatók. Ez azonban csak a felnőttek - oktatók, szülők, szakemberek, politikusok - illetve a fiatalok együttműködésével valósulhat meg.

Az Európai Ifjúság Kutató (EIKKA) legfrissebb kutatásának adatai alapján az érettségi előtt álló fiatalok nagy része tervezi a továbbtanulást, fél a munkanélküliségtől és leginkább a szülei véleményére hallgat.

A felvételi lapok kitöltésének határideje február 15, idén is közel 100.000 fiatal lép át a felsőoktatásba, amiről a kutatás tanulsága szerint kevés hiteles információjuk van. Az Európai Ifjúság Kutató (EIKKA) 2009 decemberében országos ifjúsági felmérést végzett közel 500 diák bevonásával. Jancsák Csaba, az EIKKA vezető szociológusa, a kutatás vezetője elmondta, hogy a felsorolt 24 negatív társadalmi jelenség közül a válaszadók 92%-a fél Magyarországon a munkanélküliségtől, és 88%-uk ennek elkerülését jelölte meg a továbbtanulás fő okaként. A kutatásból kiderül, hogy a diákok a piacképes diploma megszerzése után a hallgatói juttatásokat, a nyelvtanulási lehetőségeket és a diákéletet mérlegelik a leginkább, amikor intézményt választanak. A válaszadók közel 80%-ánál beszélhetünk tudatos karrierépítésről, a kutatásból azonban sajnos az is kiderül, hogy a diákok nincsenek tisztában vele, milyen kvalitásokra van szükség bizonyos képzésekhez. Gulyás Gábor a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának tanszékvezetője és karrier tanácsadója ennek kapcsán azt nyilatkozta, hogy a diákokat a felsőoktatásban sem szabad magára hagyni „A diákévek alatt a nyelvtudás megalapozása, az aktív kapcsolati tőke felépítése is fontos szempont, mivel a piacképes diploma ezek segítségével válik valutává a munkaerőpiacon. Intézményünk nagyon erős ezen a területen, a karriertervezés és tanácsadás már a második évfolyamon megkezdődik a Személyiségalapú élettervezés tantárggyal, és folytatódik az iskola elvégzése után is. Magam Cambridge okleveles coach-ként a jövőre próbálom felkészíteni a diákokat, 60 szakmára fejlesztettem ki a szükséges készségek listáját. Ha a diák elképzelése nem esik egybe a készségeivel, segítünk fejleszteni, vagy az elképzelésen korrigálni. Sajnálatos tendencia, hogy a 18 évesek körében teljes bizalmi válság alakult ki a közszereplők iránt. A szűk környezet szerepe ezzel szemben felerősödött, a szülők és barátok véleményében a fiatalok 90%-a megbízik. A tradicionális értékek, mint a vallásos hit, háttérbe szorultak náluk, de megjelent egy új materialista értékvilág, amelynek csúcsán a saját internet áll, ezt követi a lakás, pénz és mobil birtoklása. Az információs társadalom bennszülöttei számára mindennapos dolog az IKT technológiák alkalmazása, de hogy szükségleteiket milyen magas leendő fizetésből kívánják fedezni arra a diákok nehezen tudtak válaszolni. Jancsák Csaba azt is elmondta, hogy a felvételi lapok kitöltésénél a fiatalok első helyen egy „álomszakot” jelölnek meg, függetlenül a bekerülési esélyektől, majd második helyen célozzák meg a realitást. A biztos bekerülés érdekében egy alternatív út is felkerül a jelentkezési lapra, felsőfokú szakképzés, vagy költségtérítéses alapszak formájában. Jusztin Barbara, a MÜTF karrierirodájának vezetője szerint a felsőfokú szakképzés megmenthet a hibás döntéstől és anyagi biztonságot ad. „A 18 évesek sok esetben bizonytalanok. A felsőfokú szakképzésnek sok előnye van, például a diák betekintést nyer a szakmába és felelősségteljes döntést tud hozni miközben saját maga számára is megkönnyíti mind az alapszakra való bekerülést, mind az ott tanultak elsajátítását. Már diploma előtt piacképes szakmát tarthat a kezében a fiatal, ami biztosítékként is szolgál a jövőben. A MÜTF számos FSZ-t kínál, és - legyen az a kereskedelmi szakmenedzser, Európai Uniós üzleti szakügyintéző, logisztikai műszaki menedzserasszisztens, nemzetközi szállítmányozási és logisztikai szakügyintéző, energetikai és mechatronikai mérnökasszisztens -, bizonyos, hogy anyagilag és szakmailag is csak profitálhat belőle a jelentkező.”

A szakemberek szerint a nagyon erősen versenyszellemű, individuális társadalom szétveri a közösségeket, ami tragédiához vezet A pécsi lövöldözés csak a jéghegy csúcsa, a társadalmi mozgások kivetülése - véli a pszichológus, míg a kriminológus úgy látja, a kisközösségek tudnának védekezni a hasonló tragédiák ellen. Az ifjúságkutató szerint új konfliktusmegoldó mintákra van szükség. Az agresszió olyan, mint a H1N1-vírus: terjed, nem ismer határokat - fogalmazott Münnich Iván pszichológus. A szakember szerint eddig is létezett, de nem került ennyire előtérbe, nem zavarta ennyire az embereket, mert távol állt tőlük. Most azonban, amikor a médián keresztül bekerült a mindennapi életbe, az emberek úgy élik meg, mintha ez a szörnyű valóság lenne, és az indokoltnál nagyságrendekkel jobban tartanak tőle, hiszen az országban legfeljebb háromszáz gyilkosság történik évente - magyarázta a pszichológus. Szerinte a médiának tárgyilagosabban kellene tudósítania az ilyen eseményekről, ki kellene várnia, amíg a tények pontossá válnak, és elemzések készülnek - ezzel sok szorongást, félelmet lehetne eloszlatni.

Ez csak a jéghegy csúcsa Ami most történt, az csak a jéghegy csúcsa, ez az eset a jelenleg zajló társadalmi mozgások kivetülése - fogalmazott Münnich. Hozzátette: nem véletlen, ha megjelenik egy ilyen szélsőséges esemény. "Immorális világban élünk, ahol hazudni lehet, következmények nélkül félre lehet vezetni az embereket, ami forrongásban tartja az indulatokat", és az emberek kiszolgáltatottak annak a rengeteg eléjük kerülő információnak, amelyekről sokszor nem tudják, mennyi a valóságtartalmuk. Szerinte egy olyan tett, mint a pécsi lövöldözés, kifejezi a közhangulatot. Münnich Iván azt mondta: a családtagoknak is észre kellene venniük a jeleket, de a család is úgy működik, ahogy a társadalom - utalt a sok válásra. A szülők adják a gyereküknek a mintát, azt pedig a médiából veszik, és a szocializációs színhelyek - például az iskola - is ezekkel egységben működik - fogalmazott. A pszichológus felhívta a figyelmet arra is, hogy úgy tűnik, a gyerekek jobban hatnak egymásra, mint a szülők a gyerekekre. Mint mondta: kialakult egy saját, belső világuk, egymással kommunikálnak, egymástól tanulnak, a felnőtt társadalom hagyományos értelemben lemaradt tőlük, ennek következménye hogy a médiához sem a szülőn keresztül férnek hozzá, ezért nincs kontrolljuk.

Máshol is előfordulhat  Azt a pszichológusok fogják megállapítani, hogy mennyire volt beszámítható a pécsi tettes - mondta. Előfordul olyan, hogy súlyos pszichiátriai beteget nem kezelnek, "ez az élet kockázata" - jegyezte meg. A szakember szerint egy ilyen eset lehetősége mindig meglesz, mert az agresszív feszültségek létező jelenségek, viszont a formájuk, a súlyosságuk kiszámíthatatlan. Elképzelhető tehát, hogy a mintát követve ez máshol is előfordul. Ami pozitívum viszont, hogy nincs sok ilyen cselekmény: a világban százmillió emberre egy-két hasonló eset jut - tette hozzá.

Megjósolták a kriminológusok Finszter Géza kriminológus szerint a pécsi eset olyan jelenségre mutat rá, amit a kriminológusok már megjósoltak. Szabó Dénes Kanadában élő magyar származású kriminológus mondta húsz éve egy tanácskozáson, hogy figyeljünk arra, ami az Egyesült Államokban történik, mert huszonöt év múlva ugyanazok Magyarországon is meg fognak történni. A szakember szerint Szabó Dénes éppen a hasonló, megmagyarázhatatlan, szörnyű lelki defektekre utalt, és arra, hogy egy ilyen nagyon erősen versenyszellemű, individuális társadalom szétveri a közösségeket. Ez az egyén akaratára, tudására épülő társadalom, amelyben a hátrányok elviselhetetlen konfliktusokhoz vezethetnek. Nem mindenki tud győzni ebben a csatában. Nem mindenki fog fegyvert, de sok a tragédia - jegyezte meg a kriminológus, hozzátéve: ezek olyan sérüléseket okoznak, amelyek ellen a közösségek tudnának a legjobban védekezni, de nem ez történik.

Az oda vezető úton lehetett volna segíteni A szakember szerint ezekből az esetekből tanulni kell, vissza kell építeni azokat a kisközösségeket, amelyek segítséget tudnak adni azoknak, "akik szerencsétlenségükre ilyen pszichés zavarokkal, személyiségtorzulásokkal küszködnek". Maga a cselekmény "teljesen irracionális", ezért fölösleges motívumot keresni, mert nem lehet rá ésszerű magyarázatot találni; az oda vezető úton lehetett volna segíteni a bajon - mondta. Finszter Géza szerint húsz-harminc éve többet figyeltek a családtagok egymásra, és voltak olyan közösségek, amelyek mára teljesen eltűntek. Meg kellene erősíteni a család és az iskola közösségi szintjét, mert bár akkor sem tudnának mindig segíteni, de a tragédiák megelőzhetők lennének.

Már várták, hogy mikor történik meg a tragédia Új konfliktusmegoldó mintákra van szükség az oktatásban, a most jellemző individualista versengést fel kell váltania a kooperatív versenynek - mondta Jancsák Csaba ifjúságkutató, a Szegedi Tudományegyetem oktatója. A szakember közölte, az ifjúságkutatók számítottak rá, hogy az Egyesült Államok, Németország, Finnország után Magyarország is találkozik az iskolai vérengzés jelenségével, arra azonban nem, hogy ez ilyen hamar megtörténhet. A pécsi tragédia intő jel az ifjúsági színtér valamennyi szereplőjének. Szülőknek, pedagógusoknak, a segítő szakmákban dolgozóknak és maguknak a fiataloknak is össze kell fogniuk hangsúlyozta a szakember. A hagyományos család kereteinek felbomlása miatt a most felnövekvő generációból sokan nem találkoznak a konfliktusok kezeléséhez szükséges mintákkal. Egyre több pedagógus számol be arról, hogy egy konfliktusos iskolai helyzetben - ami lehet akár egy dolgozatírás is - a diákok türelmetlenül, agresszíven reagálnak. Ezzel párhuzamosan az elmúlt években komoly változások mentek végbe a hazai felsőoktatásban. A képzés tömegessé válása miatt a hagyományos mentorálas, az értelmiségivé nevelés háttérbe szorult, néhol el is tűnt. Eközben a kreditrendszer bevezetésével megszűntek a kisközösségek és a tanulócsoportok.

Csütörtökön a Pécsi Tudományegyetemen egy 23 éves hallgató maroklőfegyverrel megölte egy 19 éves csoporttársát, életveszélyesen megsebesített egy másik 19 éves fiatalembert, továbbá a lövöldözésben súlyos sérülést szenvedett egy 36 éves, laboránsként dolgozó férfi és egy 54 éves takarítónő.

Összesen két tár és negyvenegy lőszer volt a lövöldöző gyógyszerészhallgatónál csütörtökön, amikor a rendőrök elfogták a Pécsi Tudományegyetemen. A rendőrök még nem tudják, hogy pontosan hány lövés dördült, ezt a tanúk vallomásai, a biztonsági kamerák felvételei és fegyverszakértő véleménye alapján fogják kideríteni. A lövöldöző továbbra sem mond semmit.

A kórházban lévő sérülteket meglátogatta pénteken az egyetem rektora, úgy tűnik, a körülményekhez képest még a legsúlyosabb sérült is jól van, már beszélni is tud. Zsobrák Péter, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője a Független Hírügynökségnek elmondta: továbbra sem tudni, hogy hány lövést adott le a fegyveres fiatalember. annyi biztos, hogy elfogásakor két tölténytárat és 41 lövedéket találtak nála. Az ügyet külön nyomozócsoport vizsgálja, de nem az ügy bonyolultsága, hanem a tanúk nagy száma miatt.

Javul a legsúlyosabb sérült állapota
Kollár Lajos, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Tömbjének főigazgatója pénteken kora délután elmondta, hogy a legsúlyosabban sérült fiatalember még mindig az intenzíven van, de állapota javul, tud beszélni is. A másik két sérült is jobban van. A sérülteket meglátogatta az egyetem rektora is.  Emlékszik mindenre az az egyetemista, akit öt lövés ért csütörtökön a Pécsi Tudományegyetemen. A fiatalember nővére a Független Hírügynökségnek azt mondta, hogy a fiú már magához tért, de a többórás műtét után még nagyon fáradt. Bár a 7,5 órás műtét után még nagyon fáradt, jó állapotban van a pécsi ámokfutó egyik áldozata, akit öt lövés ért csütörtökön a Pécsi Tudományegyetemen. A fiatalember nővére a Független Hírügynökségnek azt mondta, hogy az orvosok szerint testvére rövid időn belül fel fog épülni, mert fiatal, erős és egészséges.  A csütörtöki lövöldözés halálos áldozata egy 19 éves fiatalember, egyetemi hallgató. A mentők a sérültet többször is megpróbálták újraéleszteni, de nem jártak sikerrel. A mentők egy életveszélyes és két súlyos állapotban lévő embert is a pécsi traumatológiára szállítottak. A lövöldöző az egyetem egyik gyógyszerész hallgatója volt. Zavartan viselkedett, majd fegyvert rántott és négy emberre lőtt rá a Pécsi Tudományegyetem biofizikai intézetében. A sebesültek között egy diák, egy oktató és egy takarítónő van. A legsúlyosabban sérült fiút öt golyó találta el. Két golyó a lábszárát, egy a combját, egy a medencéjét és egy az ágyékát érte. Kollár Lajos, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Tömbjének főigazgatója pénteken reggel azt mondta, hogy a fiatalemberen komoly sorozatműtétet hajtottak végre. Baleseti sebész, sebész, urológus is dolgozott többek között az orvoscsoportban. Az egyetemista arról is beszélt nővérének, hogy emlékszik mindenre a lövöldözésből és ennek ellenére is Pécsett akar maradni. 

Hallgat a tettes
A Pécsi Tudományegyetem biofizikai intézetében csütörtökön kora délután kezdett lövöldözni az egyik gyógyszerész hallgató. Négy emberre lőtt rá: egy 19 éves fiatal olyan súlyosan megsérült, hogy a mentők már nem tudták újraéleszteni és életét vesztette. Rajta kívül egy hallgató, egy oktató és a takarítónő sérült meg, a fiút öt golyó találta el. A lövöldöző a történtek után az egyetem egy másik épületébe menekült, melynek tetőteraszán végül feladta magát. A lövöldöző fiatalember egyébként egy pécsi lövészklub tagja volt. Dakos József megyei rendőrfőkapitány az egyetem rendkívüli szenátusi ülésén azt mondta, hogy a fiatalember egy parabellum pisztollyal lőtt, amire volt tartási engedélye. A lövöldöző kihallgatható állapotban volt, de nem mondott semmit a rendőröknek.

Kódolva volt a tragédia
Új konfliktusmegoldó mintákra van szükség az oktatásban, a most jellemző individualista versengést fel kell váltania a kooperatív versenynek - mondta a csütörtöki pécsi egyetemi lövöldözés kapcsán Jancsák Csaba ifjúságkutató, a Szegedi Tudományegyetem oktatója pénteken az MTI-nek. A szakember közölte, az ifjúságkutatók számítottak rá, hogy az Egyesült Államok, Németország, Finnország után Magyarország is találkozik az iskolai vérengzés jelenségével, arra azonban nem, hogy ez ilyen hamar megtörténhet. A pécsi tragédia intő jel az ifjúsági színtér valamennyi szereplőjének. Szülőknek, pedagógusoknak, a segítő szakmákban dolgozóknak és maguknak a fiataloknak is össze kell fogniuk – hangsúlyozta a szakember.  A hagyományos család kereteinek felbomlása miatt a most felnövekvő generációból sokan nem találkoznak a konfliktusok kezeléséhez szükséges mintákkal. Egyre több pedagógus számol be arról, hogy egy konfliktusos iskolai helyzetben – ami lehet akár egy dolgozatírás is - a diákok türelmetlenül, agresszíven reagálnak – tudatta a kutató.  Ezzel párhuzamosan az elmúlt években komoly változások mentek végbe a hazai felsőoktatásban. A képzés tömegessé válása miatt a hagyományos mentorálas, az értelmiségivé nevelés háttérbe szorult, néhol el is tűnt. Eközben a kreditrendszer bevezetésével megszűntek a kisközösségek, tanulócsoportok, a hallgatók „magányos farkassá” váltak. Az egyes diákok közötti verseny a jegyekért, ezen keresztül pedig az ösztöndíjakért, a költségtérítésesből az államilag finanszírozott képzésbe való átkerülésért pedig felerősödött – fogalmazott az oktató.  Ezekre a negatív tendenciákra erősít rá, hogy - többek között a gazdasági válság miatt - az emberekben egyre inkább erősödik a bizonytalanságérzet, ami a felsőoktatásban tanulóknál még a munkaerő-piacra való átlépés nehézségeivel is párosul – tette hozzá Jancsák Csaba.  A szakember szerint az egész társadalmat érintő feladat, hogy a fiatalok már az óvodától kezdve el tudják sajátítani a konfliktuskezelés megfelelő módszereit, érzékeljék az együttműködés fontosságát, valamint azt is, hogy az agresszív reakciókat elutasítják az emberek. 

Kell-e szigorítani a fegyvertartás szabályait?
Az európai törvényeket összehasonlítva nem tekinthető liberálisnak a fegyver- és lőszertartás magyarországi szabályozása - nyilatkozta az MTI-nek az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) rendészeti osztályvezetője pénteken.
Povázsai Sándor alezredes közlése szerint ma 110 ezer állampolgár birtokában összesen 245 ezer fegyver van engedéllyel.
Az állampolgárok és szervezetek fegyver- és lőszertartását egy 2004-es módosított kormányrendelet szabályozza, amely kimondja: lőfegyvernek az a tűzfegyver, valamint az a légfegyver minősül, amelyből 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék lőhető ki. A jogszabály megkülönbözteti a lőfegyvert, a gáz- és riasztófegyvert, a légfegyvert, a festéklövő fegyvert, a muzeális fegyvert és a színházi fegyvert.
  A szakember - akit annak kapcsán keresett az MTI, hogy csütörtökön a Pécsi Tudományegyetemen egy 23 éves hallgató, aki egy helyi lövészklub tagja, engedéllyel tartott maroklőfegyverével megölte egy csoporttársát és többeket megsebesített - felhívta a figyelmet arra: fegyvertartási engedélyt minden esetben csak az a nagykorú személy kaphat, aki nem áll cselekvőképességét kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt, a külön paragrafusokban felsorolt bűncselekmények miatt korábban nem ítélték el, és nem folyik ellene eljárás.
A rendelkezés szerint sportlövészetre legfeljebb három darab hosszú és kettő rövid lőfegyver, valamint ezekhez tartozó lőszer megszerzése és tartása annak a sportolónak engedélyezhető, aki igazolt, az országos sportági szakszövetség által kiadott, érvényes versenyengedéllyel rendelkező minősített sportlövő és rendszeres sporttevékenysége alapján a saját tulajdonú lőfegyver tartását az országos sportági szakszövetség javasolja. Országos sportági szakszövetség javaslatára a sportlövőnek ennél több lőfegyver megszerzése és tartása is engedélyezhető. (Rövid lőfegyver: olyan lőfegyver, amelynek csöve nem haladja meg a 30 centit, vagy amelynek teljes hossza nem haladja meg a 60 centimétert.)
  Azt, hogy egy ember sportvadász célra hány fegyvert vásárolhat és tarthat, jogszabály nem korlátozza, viszont a lőfegyver és lőszer megszerzése és tartása csak annak a személynek engedélyezhető, aki a vadászati törvényben meghatározott feltételeknek megfelel. 
Önvédelmi célra két darab rövid lőfegyver megszerzése, tartása engedélyezhető annak, aki nem áll kizáró rendelkezések hatálya alatt, a lőfegyver tartásához előírt egészségi alkalmasságát igazolja, külön jogszabály szerint a lőfegyver tartásához szükséges elméleti ismereteket és gyakorlati jártasságát igazoló vizsgát tesz és a vizsgabizottság megítélése szerint a lőfegyver biztonságos kezelésére és használatára képes, valamint a lőfegyver, lőszer tárolásának rendeletben meghatározott feltételeivel rendelkezik.
  Korábban külön jogszabály rendelkezett arról, hogy bizonyos foglakozást, hivatást betölt emberek (bírók, ügyészek, polgármesterek, országgyűlési képviselők) alanyi jogon juthattak önvédelmi fegyverhez, de ez a rendelkezés hatályát vesztette, mindenki azonos követelményeknek megfelelően juthat lőfegyverhez. 
Az Európai Unió más tagállamában lakóhellyel rendelkező személy részére lőfegyver tartása akkor engedélyezhető, ha a lakóhely szerinti tagállam illetékes hatósága ezzel előzetesen egyetértett. A fegyverek viselését és szállítását szintén jogszabály rögzíti: lakott területen, közterületen, nyilvános helyen, közforgalmú közlekedési eszközön - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - vadászlőfegyverét vagy sportlőfegyverét csak ürítve, tokban, sportcélú rövid lőfegyverét üres tárral, a fegyver, a tár és a lőszer elkülönített csomagolásával, zárt dobozban vagy egyéb zárt tárolóeszközben lehet szállítani. 
Az önvédelemre, személy- és vagyonvédelemre engedélyezett rövid lőfegyvert, fegyvertartási engedély esetén gáz- és riasztófegyvert betárazva, a véletlen elsülés ellen biztosítva, rejtve lehet viselni. 
A fegyverek tárolásról a törvény úgy rendelkezik, hogy lőszert a lőfegyvertől elkülönítve, biztonsági zárral rendelkező lemezszekrényben vagy falhoz, padlóhoz, szekrényhez rögzített biztonsági zárral rendelkező lemezdobozban, illetéktelen személyektől elzárva kell tárolni az engedélyezett által állandóan lakott lakásban.
Povázsai Sándor alezredes megemlítette: azok az állampolgárok, akik foglakozásszerűen használják a fegyvert, nemcsak egészségügyi, hanem kötelező pszichológiai vizsgán is meg kell felelniük, míg az önvédelmi célra használt fegyver esetében erre nincs szükség.  Az ORFK rendészeti osztályvezetője az MTI kérdésére úgy fogalmazott: a rendőrségnek, mint jogalkalmazó szervnek nem dolga minősíteni a jogszabályokat, de megjegyezte, az európai rendelkezéseket figyelembe véve a magyar fegyver- és lőszertartás szabályozása egyáltalán nem tekinthető liberálisnak. 
Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter csütörtökön a Pécsi Tudományegyetem (PTE) szenátusának ülésén, miután tájékozódott az intézményben történt lövöldözésről, úgy fogalmazott: el kell gondolkodni azon, hogy elég szigorúak-e a fegyvertartási szabályok Magyarországon.
A rendőrség ez év június 30-i adatai szerint 245 ezer engedélyezett fegyver van az állampolgárok birtokában, ennek 60 százaléka sportvadászatra használatos fegyver. A lőfegyvereket 110 ezer ember birtokolja. (Forrás: MTI/FH)

Az egész oktatási rendszerben új alapokra kell helyezni a konfliktuskezelést, az individualista versengést fel kell váltania a kooperatív versenynek - mondta Jancsák Csaba ifjúságkutató a november 26-ai pécsi lövöldözésre reagálva az Edupressnek. A szociológus szerint a jelenlegi világkockázatú társadalomnak a legfőbb jellemzője, hogy az állampolgárok elveszítik biztonságérzetüket. "A globalizáció következtében számítottunk rá, hogy az Egyesült Államok, Németország, Finnország után Magyarország is találkozik az iskolai vérengzés jelenségével, csak nem gondoltuk, hogy ilyen hamar" - mondta.

Sarokponthoz érkeztünk a ma tapasztalt egyetemi ámokfutással, az ilyen események vírusszerű terjedésének elkerülése végett más konfliktusmegoldó mintákat kell mutatnunk a fiataloknak - mondta Jancsák Csaba ifjúságkutató, a Szegedi Tudományegyetem oktatója. Jancsák szerint egy új generációról beszélünk ugyanis, amelyben az individuális versengés konfliktusokat szül. Ha azonban valaki nem rendelkezik a külvilágban való eligazodáshoz szükséges mintákkal, a konfliktuskezelés könnyen válhat agresszívvá. "Az oktatásnak óriási a felelőssége és a feladata abban, hogy az óvodától az egyetemig kooperatív versengésre tanítsa a fiatalokat. Ehhez azonban egy olyan szinergiára van szükség, amelyben az oktatáspolitikusoktól kezdve az oktatókon, szülőkön át a diákok is partnerek - húzta alá Jancsák. A szakember szerint a jelenlegi helyzet jól mutatja, hogy a magyar társadalom morális állapota rendkívül sebezhető, anómia, értékzavar jellemzi Magyarországot, ami párosul a gazdasági válsággal. "A mai jelenség vírusszerű terjedéséhez az oktatási színpad szereplőinek teljes összefogására van szükség, a bulvársajtón és interneten szocializálódó ifjúság számára ugyanis sokszor nem elég hangsúlyos, hogy a mai, és az ehhez hasonló bármilyen agresszív konfliktuskezelési módszereket teljesen elutasítja a társadalom".

E cikk tükröződései:

http://eduline.hu/hirek/20091126_21561_pecsi_lovoldoze_konfliktuskezeles.aspx

http://www.tanfolyamok.com/hirek/jancsak-uj-konfliktusmegoldo-mintakat-kell-mutatni-fiataloknak

 

http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/11/pecsi-lovoldozes-%E2%80%93-oktataskutato-uj-konfliktusmegoldo-mintakra-van-szukseg/

 

http://www.tte.hu/?page=hirek&id=5579

 

http://www.digitalcity.hu/digitalcity/entity/entityNews.jsp?dom=AAAABIOO&egd=AAABEXLQ&prt=AAAALJJW&efm=AAABEXLR&hir=BAAFHWXL

 

http://hvg.hu/print/20091127_konfliktuskezeles_agresszivva_valhat.aspx

http://www.hirmutato.hu/hirek/jancsak_uj_konfliktusmegoldo_mintakat_kell_mutatni_a_fiataloknak-1413961

http://www.hirneked.hu/?3/1075492/0/0/0/0/0/0/_jancsak_uj_konfliktusmegoldo_mintakra_van_szukseg_

http://www.budapestedu.hu/felsomenu/hirek/jancsak_uj_konfliktusmegoldo_mintak.html

http://www.eduport.hu/cikk.php?id=21890&PHPSESSID=e3242959c193000a1851a91075a2b530

http://sulihalo.hu/pedagogus/pedagogusok-foruma/4826-jancsak-uj-konfliktusmegoldo-mintakat-kell-mutatni-a-fiataloknak

A nők sem erőltetik

Az élettársi kapcsolat a házasság előszobája

Egyre többen élnek élettársi kapcsolatban, holott házasságra vágynak, vagy legalábbis ezt állítják. Még a férfiak között is meglepően alacsony azok száma, akik elégedettek azzal, hogy "csak" élettársak - derül ki egy tanulmányból.

Népszabadság Online: http://nol.hu/belfold/lap-20090220-20090220-28

A házasság visszaszorulóban van, egyre többen választják az élettársi kapcsolatot - ez évek óta köztudott. Meglepő azonban, hogy ennek ellenére az emberek még mindig házasságpártiak, az élettársi kapcsolat továbbra sem népszerű mint ajánlott, végleges életforma. Sajátos módon még az érintettek, az élettársként együtt élők körében sem - derül ki Pongrácz Tiborné A párkapcsolati formák változó népszerűsége című tanulmányából.

Az 1960-as években majdnem minden nő életében legalább egyszer férjhez ment, még 1990-ben is háromnegyedük megházasodott. Manapság a nők több mint fele hajadonként fogja leélni az életét. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek kapcsolataik. 1970 és 2001 között az élettársi kapcsolatok száma megötszöröződött. Ugyanakkor az is kiderül a kutatásokból, hogy a párok többsége ezt csak átmeneti életformának, a házasság előszobájának, kvázi a jegyességet helyettesítő szakasznak tekinti. Legalábbis elvben.

A demográfusok 1993-ban, 2000-ben és 2004-ben is megvizsgálták, hogy mennyire tartják idejétmúlt intézménynek a házasságot az emberek. Még a legutóbbi felmérésben is 20 százalék alatt maradt azok aránya, akik úgy érezték, hogy az idő meghaladta ezt az intézményt. Ami távolról sem jelenti azt, hogy elítélnék az élettársi kapcsolatokat. Éppen ellenkezőleg: a kilencvenes évek elején a megkérdezettek csak 25 százaléka mondta, hogy a társadalom szempontjából mindegy, hogy egy pár házas vagy élettársi kapcsolatban él-e. Tíz évvel később már 70 százalék állította ugyanezt.

Amikor viszont azt kérdezik a kutatók, hogy milyen életformát tanácsolnának a fiataloknak, az emberek még mindig házasságpártiak. Változás csak a házasság előtti együttélés tekintetében van, ezt egyre többen javasolják. Ami viszont az élettársi kapcsolatot mint életre szóló választást illeti, még mindig kevesen támogatják. Az élettársi kapcsolatban élők határozott többsége házasságpárti. A tanulmány kiemeli: meglepően alacsony azok száma, akik elégedettek azzal, hogy élettársi kapcsolatban élnek.

- E tekintetben nincs különbség a férfiak és a nők válaszai között - mondja Pongrácz Tiborné. Vagyis nem igaz az előítélet, hogy a nők erőltetik az esküvőt. Arról viszont nem készült kutatás, hogy ha ennyire értékelik a házasságot, miért csökken mégis az esküvők száma. - Csak házasságon kívül gyereket vállaló nőket kérdeztünk erről. Mindössze harmaduk mondta azt, hogy nem számít a papír, a többségük más, objektív okokra hivatkozott - mondja a demográfus. Többen említették a pénz hiányát vagy azt, hogy egyikük még nem vált el, van másik kapcsolata is. (Később még egyszer felkeresték ezeket a nőket, és többségük megházasodott.)

- A párok nagy része próbaházasságként tekint az együttélésre, aztán valahogy benne ragadnak - magyarázza Pongrácz Tiborné. Szerinte ez csak azért baj, mert az ilyen kapcsolatok könnyebben bomlanak fel, és kevesebb gyerek születik belőlük. Érdekes módon azok a házasságok, amelyeket együttélés előz meg, gyakrabban végződnek válással, mint azok, melyekben a felek enélkül házasodtak. - Ez értékrend kérdése, az élettársi kapcsolatban sokkal inkább benne van az ideiglenesség, a kisebb elkötelezettség - véli.

- Régóta próbálunk a végére járni ennek az ellentmondásnak, hogy miért csak elméletben preferálják a házasságot a fiatalok - mondja Jancsák Csaba ifjúságszociológus. Tapasztalatai szerint amikor arról kérdezik őket, hogy mik a legfontosabb értékek az életben, a családot és a szerelmet következetesen az első helyre sorolják. Amikor viszont arra kell válaszolniuk, hogy mikor akarnak saját családot, a lehető legkésőbbi időpontot mondják.

- Amikor a családra gondolnak, a gyermekkori karácsonyokra gondolnak, a biztonságra. Minél kevésbé jellemző ez a külvilágra, annál inkább vágynak rá, annál inkább felértékelik ezeket - mondja a kutató. - A válaszadók a vágyaikat fogalmazzák meg, amikor azt mondják, hogy a házasság fontos, hogy házasságban szeretnének élni, de ez nem jelenti azt, hogy valóban többen fognak megházasodni - teszi hozzá.

Magyarország jelenleg Európa középmezőnyében van, ami az élettársi kapcsolatok gyakoriságát illeti, a kutatók szerint azonban várható, hogy tovább emelkedik az így élők aránya.

FORRÁS: http://nol.hu/belfold/lap-20090220-20090220-28

Élesebb versenyben több bukás vár a fiatalokra

Élesebb versenyben kell helytállniuk, több bukást kell feldolgozniuk, nyitottabbá, rugalmasabbá kell válniuk a mostani fiataloknak, mint a korábbi generációknak. Ebben segítené őket a most elkészült, 15 évre szóló nemzeti ifjúsági stratégia.

Matalin Dóra Népszabadság 2009. január 22.

Felsőoktatási pontlesők: folyamatosak a bukások és az újrakezdések

Móricz Simon

A fiatalokból egyre később lesznek "igazi felnőttek", nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Később fejezik be a tanulást, később kezdenek el dolgozni, később házasodnak és később vállalnak gyereket (már ha egyáltalán megteszik). Egy 2006-os adat szerint a 18 és 29 év közötti magyar nők 73 százaléka még gyermektelen. A fiatalok kétharmada a szüleivel él, 9 százalékuk még azután is, hogy saját gyereke született.

A magyar 15 évesek olvasási készsége jóval az OECD-átlag alatt van, a diákok negyede alapvető készségekkel sem rendelkezik, csak harmaduk beszél valamilyen szinten egy nyelvet. Az oktatás és a munkaerőpiac nem összehangolt, egyes területeken túlképzés, máshol alulképzés van, a versenyképes, alkalmazható tudás megszerzése nem mindenkinek biztosított.

Uniós összehasonlításban nagyon alacsony a magyar fiatalok részvétele a munkaerőpiacon. 15 és 24 év között például csak 26 százalékuk próbálja ki magát a munkában, az unióban ez az arány 45 százalék. Pedig a munkaadók épp ezt hiányolják a legjobban a pályakezdőknél: a tapasztalatot. Rendkívül alacsony a vállalkozó fiatalok aránya, csak 3 százalék az uniós 15 százalékkal szemben. A budapesti fiatalok 24 százaléka, a vidékiek 34 százaléka volt már munkanélküli. 2000-hez képest megtriplázódott a pályakezdő diplomás munkanélküliek aránya. A kedvező családi háttér még mindig nagy szerepet játszik abban, hogy ki hogyan tud elhelyezkedni.

Egyre nagyobbra nyílt a kulturális olló is a fiatalok között, mindössze tizedük jár múzeumba, színházba, koncertre. Moziba is alig harmaduk. Könyveket, újságokat is csak ennyien olvasnak, viszont napi 2-3 órát töltenek a tévé előtt, hétvégén pedig közel 4 órát. Rendszeresen mindössze három százalékuk sportol, egyre többen kövérek vagy túlsúlyosak. A diákok negyede iszik vagy drogozik. A tizenévesek negyede rendszeresen dohányzik. A fiatalok nem bíznak a döntéshozókban, úgy érzik, gondjaik nem kapnak helyet a politikában. Vagy közönyösek a társadalmi problémák, a közélet iránt, vagy "az önkifejezés szélsőséges, demokratizmus határait súroló megnyilvánulásait választják". Gondolkodásuk sokszor előítéletes, kirekesztő - íme csak néhány, a fiatalokat érintő adat és probléma abból a több tucatból, amit a nemzeti ifjúsági stratégia nemrég elkészült tervezete sorol fel. (Az adatokat különböző reprezentatív felmérésekből emelték át.) A 15 évre szóló stratégia nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy alapjaiban változtat a 12 és 29 év közötti generáció helyzetén.

Az előzmények még 2001-re vezethetők vissza, amikor az EU illetékes bizottsága kimondta: olyan mértékben változtak meg a fiatalok körülményei, lehetőségei és feladatai, hogy a tagországoknak új programokat kell kidolgozniuk, hogy segítsék őket alkalmazkodni a megváltozott elvárásokhoz.

- Magyarországon most készült el a stratégia, ami hamarosan kormány elé kerül, majd a tavasszal a parlament is szavaz róla - mondja Rauh Edit, a szociális tárca államtitkára. Tisztában vannak azzal, hogy nem lehet egyik napról a másikra megoldani az oktatás, a foglalkoztatás, az esélyegyenlőség problémáit. Azt mondja, a stratégia irányt mutat a kormányoknak, a konkrét terveket pedig kétéves cselekvési programokban határozzák majd meg.

Ami a forrásokat illeti: még nem számolták ki, hogy menynyibe kerülhet a stratégia kormányokon átívelő megvalósítása. Az biztos, hogy egy részét uniós forrásból fedeznék. Rauh Edit szerint a stratégia szükségességéhez nem fér kétség. - Nagyon nehéz feladatok várnak a mai fiatalokra, egzisztenciájukért élesebb versenyben kell küzdeniük, mint például a negyvenes-ötvenes korosztálynak, ehhez pedig a lehető legtöbb segítséget meg kell adnunk nekik - tette hozzá.

- Újfajta sebezhetőségek jelentek meg a fiatalok életében - mondja Jancsák Csaba ifjúságszociológus. A kutató szerint a szüleik, de még a mai negyvenesek is egyszerűbb utat jártak. - Iskolások voltak, aztán dolgozni kezdtek, lakásigénylést adtak be, házasodtak, gyerekük született. Ez már nincs így - mondja. Jancsák szerint ez átalakult úgynevezett választásos életrajzzá, vagyis: minden pillanatban dönteni kell. Ráadásul senkinek nem biztos az állása, a tanulást sem lehet abbahagyni, hanem oda-vissza kell lépkedni a munka és az iskola világába. - A fiatalok élete folyamatos bukásokból és újrakezdésekből áll, ezért a küzdeni tudás, a rugalmasság sokkal fontosabb lett, mint korábban - teszi hozzá. A másik jelentős változás, hogy az ifjúság megbecsült fogyasztó lett. Ez azt is jelenti, hogy aki épp nem tud fogyasztani, értéktelennek érzi magát.

Jancsák Csaba hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti azt, hogy a mai fiataloknak nehezebb lenne, mint a szüleiknek vagy a nagyszüleiknek. - Most új elvárások vannak, ezekhez kell alkalmazkodni, és ebben az országoknak segíteniük kell a fiataljaikat. A kutató pozitív példaként a skandináv országokat említi. - A közösségi terek fejlesztésével például elejét vették, hogy a tizenévesek a számítógép előtt töltsék a szabadidejüket. Ezzel hozzájárultak a nagyobb kapcsolati tőkéjükhöz, ahhoz, hogy nyitottabbak legyenek - mondja.

Az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ olyan szegedi székhelyű közhasznú szervezet, amely legfőbb feladatául az ifjúságkutatást - amelyet mind piaci, mind humán területekre kiterjeszt - valamint az ifjúság boldogulásának segítését jelöli meg. Egyre több szó esik ugyanis arról, hogy a modern világban nagy szükség van fiatalok segítésére: egyre többen vannak olyanok, akik a nagyszámú lehetőségből nem képesek kiválasztani a számukra megfelelő életpályát, és elvesznek az egyre inkább általános társadalmi elvárássá váló karrierépítés rögös útjain.

A Szegedi Tudományegyetem József Attila Tudományos és Információs Központban (JATIK) rendezett konferenciát az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ �Eszményektől a kompetenciák felé" címmel. A tanácskozáson az ifjúságot és az oktatást érintő témákban szociológusok és ifjúságpolitikai szakértők tartanak előadást.

Felsőoktatás: az akadémiai tudás a fontos vagy a munkaerő piaci helyzet megerősítése?

Gábor Kálmán szociológus, a konferencia egyik szervezője elmondta: a mai fiataloknak a felsőoktatásban való tanulás csupán egy esély arra, hogy könnyebben boldogulhassanak az életben: az egyetem, vagy a főiskola elvégzése nem ad teljes garanciát arra, hogy mindenki könnyen megtalálja a számításait. Az ifjúság ilyen szempontból átrendeződik, hiszen megjelenik egy nagyszámú munkaképes korú, de a munkaerőpiacon jelen nem levő csoport. Gábor Kálmán szerint a fiatalok érzik leginkább, hogyan változik a társadalom berendezkedése ott, ahol a kockázatok növekedése jellemző.

Nagyjából a 90-es évek óta figyelhető meg az a tendencia, hogy az iskolában töltött idő növekszik, a házasodás és a gyermekvállalás ideje is kitolódik, a nemek közötti különbség csökken, a fiatalok a perifériáról indulva egyre inkább központi tényezővé válnak. 

Kevés a dolgozó hallgató 

Míg a rendszerváltás előtt nagyjából 100 ezer fiatal tanult a felsőoktatásban, ma a számuk 400 ezer körüli. A hallgatók mintegy 51 százaléka tanul állami finanszírozásban, és nagyon kevesen dolgoznak az iskola mellett, mégis a fogyasztói társadalom részét képezik. Nyugat-Európában megfigyelhető, hogy a hallgatók 90 százaléka jelen van a munkaerőpiacon.

A fiatalok munkanélkülisége átalakítja szabadidős tevékenységüket is. Magyarországon a globalizáció hatására a fiatalok körében egyre inkább terjednek az olyan cselekvési formák, amelyek a társadalmi többség számára szokatlanok vagy nem támogatottak. Ilyen például a tüntetésekre vagy fesztiválokra járás, de ide tartozik az alkoholfogyasztás és a droghasználat egyre szélesebb körű elterjedése is.

Jóna György, aki szintén szociológus, a gazdasági fejlődés és az oktatási rendszer kapcsolatát vizsgálva arról beszélt, egyre több tanulmány foglalkozik azzal a ténnyel, miszerint a piac Magyarországon is egyre inkább mint megrendelő lép fel az oktatással szemben. Mivel a gazdaság és az oktatás egymásra kölcsönösen ható rendszerek, hibás politika csupán az egyik fejlesztésére hangsúlyt fektetni.

Hazánkban egyre többen végeznek iskolai végzettségükhöz nem illő munkát, amely rendre társadalmi feszültségekhez vezet, ráadásul az államnak sem éri meg, hogy az adófizetők pénzén kitaníttatott állampolgárok olyan munkához jutnak, amelyet egy alacsonyabb végzettségű is el tud végezni. Jóna György szerint a megoldás az, ha az oktatás és a piaci igények összhangban vannak.

�A polisz tanítja a polgárt"(?)

Wootsch Péter ifjúságügyi szakértő előadásában rámutatott: szükség van arra, hogy a magyar ifjúság felkészüljön egy európai polgári szerepre. Ezáltal lehetőség nyílik a fiatalok számára, hogy formálhassák saját jövőjüket. A valódi értelemben vett polgári életre való felkészítés kiterjed kulturális, oktatási, társadalmi és gazdasági nevelésre is, legyen az informális vagy formális jellegű.

Sokan érdeklődtek az ifjúságfejlesztés iránt

De mit lehet kezdeni a saját jövőképpel nem rendelkező fiatalokkal? Wootsch Péter szerint a bizonytalanság legfőbb oka a globalizációban keresendő, hiszen az életünket meghatározó döntések nem a környezetünkben, hanem tőlünk nagyon távol születnek (például a külföldi tulajdonú cég több ezer kilométeres központjában úgy dönt, hogy bezárja magyarországi telephelyét).

Az európai polgárrá válás lényege, az emberek aktív viszonyba kerüljek a közvetlen és tágabb környezetükkel, és ne csak a környezet hasson rájuk aktívan, hanem ők is hassanak a környezetükre.

Cservenák Zoltán

http://szeged.hir6.hu/cikk/8767/080426_ezek_a_fiatalok

A Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület által szervezett Felsőoktatási Média Konferencián szociológusok vitáztak a felsőoktatás jelenlegi helyzetéről. Matiscsák Attila, az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ (EIKKA) munkatársa szerint a magyar felsőoktatás legnagyobb problémája, hogy a bolognai rendszerrel lehetővé vált mobilitással nem tud megfelelően élni, valamint a külföldi hallgatók idecsábítása is a jó minőségű angol nyelvű oktatás és a megfelelő szolgáltatási rendszer hiánya miatt hiúsul meg. "Dezső Tamás, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja elmondta, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás értelmében az alapképzésben csak magyar nyelven lehet oktatni, így hivatalosan külföldi - magyar nyelven nem tudó - hallgató ebben nem vehet részt. Ugyanakkor például a nyelvszakok esetében, ahol az oktatás majdnem egésze az adott nyelven zajlik, megoldható lenne a külföldi ösztöndíjasok oktatása is" - adta hírül az [origo].

A Sziget idén nem igényelt állami támogatást a fesztivál lebonyolításához, ráadásul az eddigi főszponzor sem támogatja tovább a rendezvényt. Gerendai Károly ügyvezető igazgató bízik a külföldi piac erősödésében és a kieső összeg pótlásában, hisz a zenei maraton támogatás nélkül is öregbíti az ország jó hírét. Mfor.hu körkép.

"Erősebb reklámkampánnyal és gazdagabb programkínálattal lehet többletbevételhez jutni" - válaszolta Gerendai Károly, a Sziget Kft. ügyvezetője az mfor.hu-nak arra a kérdésére, hogyan szeretnék pótolni a tavaly óta megcsappant támogatói keretet. A fesztivál költségvetése az idei esztendőben már eléri a 2,5 milliárd forintot, miközben a korábbi főtámogató Pannontól származó bevétel és az állami támogatás sem folyik be a rendezvény kasszájába.

"A sikernek két útja van: a kiadásokat csökkentjük vagy azokat növelve reméljük, hogy a bevételek is nőni fognak. Mi ez utóbbi mellett döntöttünk. Természetesen a terv sikere több tényezőtől is függ: legfontosabbként talán az időjárást és a gazdasági környezetet említeném, de bízunk benne, hogy a külföldi piac is erősödni fog" - tette hozzá Gerendai Károly.

Fókuszban a külföldiek

Két évvel ezelőtt a KPMG, tavaly pedig az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ készített felmérést, amelyben többek között a Sziget-lakók összetételét és költéseit vizsgálták. A legfrissebb tanulmány csak a fesztivál előtt fog napvilágot látni, de annyit már tudni, hogy tavaly a látogatók harmada volt külföldi. Mivel a vendégek legtöbbje Németországból, Ausztriából, Angliából és Franciaországból érkezik, így ezekben az országokban erősebb a reklámaktivitás. A külföldi marketingre 220 millió forintot költenek, a reklámérték viszont mintegy másfél milliárd forint a barterfelületekkel és a pr-aktivitással együtt.

Túl jók vagyunk!

Gerendai Károly szerint a hazai állami támogatási rendszer egyáltalán nincs kitalálva, egy akkora rendezvény, mint a Sziget, kilóg minden pályázati rendszerből. "Túl nagyok és túl jók vagyunk, és minden további pályázót hozzánk kellene mérni, ami ellehetetlenítené a helyzetet" - magyarázta az ügyvezető.

A bevétel növelése érdekében a Sziget Kft. minden eddiginél gazdagabb programkínálattal várja a rendezvényre látogatókat. Ez idáig a fesztiválon mindössze egy-egy nap zajlott teltházzal, de a rendezők reményei szerint idén tovább tudják növelni a látogatószámot és ezzel a bevételeket is.

A kedvezményes hetijegyek árusítása már befejeződött. Mivel az előző évek május közepétől június közepéig tartó időszakához képest most korábban lehetett hozzájuk jutni, így nehéz összehasonlítani a jelenlegi értékesítési adatokat. Annyi elmondható, hogy külföldön időarányosan erősödést tapasztaltak, míg a hazai piacon az értékesítés megegyezik a tavalyi évvel: a hazamenős jegyek 25 százaléka talált gazdára. Ezek iránt eddig kisebb volt a kereslet, de amint elfogynak, megnőhet az ottalvós jegyek iránti igény.

Hol vagytok, szponzorok?

Kiutat jelenthetett volna a Sziget számára az is, ha más főtámogató után néz, ám a Pannon megnehezítette a szervezők sorsát. Viszonylag későn, februárban derült ki, hogy a telekommunikációs cég nem támogatja az idei rendezvényt. A Pannon az időpontot vitatja, dr. Majorosi Emese, a vállalat sajtó- és információs igazgatója állítása szerint már a tavalyi év végén tudatták döntésüket a Sziget szervezőivel. "Ugyan kerestünk más támogatót, de ilyen nagyságrendben nehéz lett volna ilyenkor már mást találni. A vállalatok jóval korábban megtervezték az idei költségvetést" - mesélte Gerendai Károly. Akadt viszont olyan cég, amely jövő évtől már szívesen szerepelne a partnerek listáján.

A támogatás összege arányaiban a kieső Pannon és a nem igényelt állami támogatás miatt csökkent. Az egyes szponzoroktól a szervezők maximum azt kérték, hogy pénzügyi hozzájárulásukkal kövessék az inflációt. A lapunk által megkérdezett vállalatok szigetes stratégiája nem változik, ám pénzösszegekről még arányaiban sem szívesen beszéltek.

A Pöttyös annyit árult el, hogy nagyjából 10-15 százalékkal költ többet idén 2006-hoz képest. Ez részben az aktivitásokban, részben pedig a beváltható ajándékok számában jelenik majd meg. A Pöttyös-relikviák népszerűek a szigetlakók körében, így idén 3,5-szer több kerülhet a célcsoporthoz.

"A BAT Hungary jelen lesz, de nem szponzorálja a Sziget Fesztivált" - válaszolta lapunk kérdésére Gyetvai Péter, a Pall Mall márkamenedzsere. A Kreatív magazin információi szerint kiemelt támogató a dohánygyár, ám mindez a hatályos jogszabályoknak köszönhetően pénzügyi hozzájárulással nem párosul. "Szigorúan üzleti alapú, marketing együttműködési megállapodás keretében kaptunk értékesítési lehetőséget" - tette hozzá a szakember, így az értékesítésen túl egyéb programokat sem terveznek.

Az elmúlt évekhez hasonlóan főtámogatóként lesz jelen a Szigeten a Dreher Sörgyárak Zrt., idén az Arany Ászok branddel. Az együttműködés több évre nyúlik vissza, így azt vagy a támogatói feltételeket nem befolyásolta a szponzori kör összetétele. A hozzájárulás mértékéről azonban a vállalat nem nyilatkozott.

A magyarokra céloznak

Érdekes, de annak ellenére, hogy a Sziget szervezői idén még nagyobb figyelmet fordítanak a külföldi látogatók megnyerésére, mindez a vállalatok marketingaktivitásában hangsúlyosan egyáltalán nem szerepel. A BAT-nak érhető okokból nem célja, hogy a külföldi fogyasztókhoz forduljon.

De a jogszabályi keretek közé kevésbé bezárt Pöttyös sem véli úgy, hogy a hungarikum számba menő termékkel komolyabban meg lehetne környékezni az itt mulatozó külföldieket, akik aránya a társaság információi szerint 15-20 százalék. (A két korábban említett kutatás szerint az arány magasabb!) "Ők egyelőre nem vásárlói célcsoport, teljes 'rudi-szélességgel' a magyar fiatalokat szeretnénk megszólítani és elérni" - fogalmazott Nyeste Dániel, a vállalat senior brand managere.

A MasterCard külön figyelmet szintén nem szentel a külföldiekre, ahogy a Dreher sem, de sört inni és bankolni valószínűleg ugyanannyira szeretnek a látogatók hovatartozástól függetlenül. "Természetesen minden MasterCard kártyabirtokos fontos kártyatársaságunk számára, legyen akár magyar állampolgár, akár külföldi. A Sziget fesztiválon elsősorban a magyar fiatalok megszólítására törekszünk, ez azonban nem jelenti azt, hogy a külföldi látogatókat ne fogadnánk szívesen bármely programunkon, melyeket úgy alakítunk ki, hogy nemzeti hovatartozástól függetlenül teljes élményt nyújtsanak. A 2006-os rendezvényen például a résztvevők saját videóklipjüket készíthették el a MasterCard mini stúdiójában akár magyar, akár angol nyelven énekelve" - fogalmazott Mihalszky Anikó, a MasterCard Europe Közép-Kelet Európai Regionális marketingmenedzsere. Az Arany Ászok programjai - a "sörörömök" és "sörélmények" - pedig szintén internacionálisak.

Istvánko Viktória

http://www.mfor.hu/cikkek/A_kulfoldi_latogatoktol_var_mentoovet_a_Sziget.html

Ha 76 hektáron, 66 programhelyszínen, 30000 négyzetméternyi sátorban és 3500 négyzetméternyi színpadon 250 külföldi és 500 hazai előadó lép fel, akkor 1 hektáron, 2 programhelyszínen, 9 négyzetméternyi sátorban és 6 négyzetméternyi színpadon mennyi? Tudjon meg adatokat és véleményeket az egyhetes fesztiválról.

"Tudja mindenki főképpen miről szól ez. Nem a zenéről, sosem erről szólt. Drog. Pia. Abberáció. Igénytelenség. Marihuána szaga a levegőben, a bokor alatt kiskanálban melegítik a herkót. Ez lenne a "magyar kultúra" politikai támogatással. Hát, sajna ide jutottunk" - szól zeneügyi blogunk, a Csáp Géza egyik legerősebb kommentje. És bár a Tarlós-konform olvasó kaján vigyort varázsolt arcunkra, azért meg kell jegyeznünk, a Szigeten végzett kutatások éppen az ellenkezőjét támasztják alá a fentieknek.

Idén jóval alacsonyabb volt a kábítószer miatti kezelések száma, összesen öt szigetlakót kellett az orvosoknak kezelniük, mind külföldi volt - összegezte a hét drog mérlegét az MTI-nek dr. Szeles Géza, a 400 fős egészségügyi különítmény vezetője.

A legtöbb problémát a bokaficamok okozták. "Többnyire külföldi kezeltjeink voltak: a különösen hepehupás talaj miatt sokan szenvedtek végtagsérüléseket, főleg bokaficamot" - mondta az orvos, aki szerint a 2600 orvosi beavatkozás ellenére is nyugalmas hetet zárt a rendezvény. A rendezvény első két napján tapasztalt feltűnően sok epilepsziás roham aránya normalizálódott, napi egy-két ilyen esetben kellett a mentőknek közbelépniük.

Ha már eszméletvesztés, akkor inkább az alkoholé volt a főszerep. Az orvos szerint a kezeltek aránya hasonlóan alakult az elmúlt évihez, de most sokkal több külföldi járt a szigeti detoxikálóban.

Idegenek

Bár elsőre úgy tűnhet, a problémás, bokaficamra és alkoholizmusra hajlamos külföldiek körében lett népszerű a rendezvény, a valóság prózaibb. A Felsőoktatási Kutatóintézet és az Európai Ifjúsági Kutató- és Kommunikációs Központ statisztikája szerint egyszerűen arról van szó, hogy a közönségnek a harmadát már külföldiek tették ki. A Sziget iroda szerint a fesztivál a franciák, németek és osztrákok körében volt a legnépszerűbb.

A statisztikák iránt rajongók számára nyilván lebilincselő adat, hogy közel ugyanannyi magyar fiú (54,3%) ment ki a Szigetre, mint lány (45,7%). A külföldieknél a férfiak egyértelműen bátrabbak voltak, ott az arány 61%-39% volt. Ez alapján érthetővé válik a külföldiek heves udvarlásáról beszámoló kolléganőnk írása is.

A külföldi közönség valamivel idősebb is volt (33%-uk 25-29 éves), míg a magyarok legnépesebb korosztálya a 20-22 év közötti volt, 25%-os részvételi aránnyal. A kutatásból azonban kiderül az is, hogy a harmincas korosztály a Sziget leggyorsabban növekvő csoportja.

Ennek okáról Gábor Kálmán szociológus, a Felsőoktatási Kutatóintézet Ifjúságkutatási Csoportjának vezetője azt mondta: "A harmincasok alapították meg a fesztivált, náluk már szinte hagyománnyá vált, hogy évről-évre kilátogatnak".

Nem meglepő, hogy a magyar közönségnek valamivel szerényebb anyagi lehetőségekből kellett kihoznia a maximumot. Míg a honiak közt az 1-2 ezer forintos napi kiadás volt a legjellemzőbb, a külföldiek 3-5 ezret fordíthattak italra, ételre, drogokra vagy izületi kenőcsökre.

A húgymocsaraktól a New York-i cigányokig

Közel 24 órás szolgálatban működő Sziget-kommandónk értékelése százalékokat nem tartalmaznak ugyan, viszont plasztikus képet kaphatunk az egyhetes fesztivál csúcsairól és legsötétebb pillanatairól.

A legrosszabb dolog az ócska hangosítás, a legjobb pedig a Hilltop borozója volt a Szigeten - legalábbis az eseményen lelkes tántorgással résztvevő indexesek szerint. A hangosítás, illetve annak meglepő hiánya annyira büntető volt, hogy ezt a megkérdezettek szinte mindegyike említette. Halállistánkon szerepelnek még az alattomos húgymocsarak, a por, a Milli tejbár hiánya és a Rasmus, a Sziámi, illetve az Anima szereplése. No meg az, hogy kutyás őr lépett közbe, mert a taxira váró tekergőző sorban összeverték a tolakodókat.

A pozitív oldalon a tömeges részegség, az egyre jobb kajafelhozatal és a kora este még aránylag kis tömeg virítottak, nem beszélve a csávóról, aki átlátszó műanyag pohárakkal itt a piros hol a pirosozott. A legmegosztóbb koncert díját a Prodigy tagjainak nyújtjuk át, mivel a legjobb és legszörnyűbb élmények listáján is több első helyet kaptak. (Azon belül több volt a lefele, mint a felfele mutató hüvelykujj.) A pozitív színpadi élmények között többen emlegették a Leningradot, a Scissor Sisterst, a Gogol Bordellót, Roy Pacit, Iggy Popot, különdíjat kapott az osztrák beatboxos Mauf, futott még a Boiler, a Shipp-William Parker-Gerald Cleaver trió és az Exploited, sztriptíz-különdíjasunk természetesen Iggy Pop lett, a legjobb bajusz a Gogol Bordellós Eugene Hützé.

Mindezek alapján nehogy azt gondolják, hogy az idei Sziget koncertközpontú tolongás lett volna! Azok a munkatársak, akiknek nem kellett munkakörileg koncertekről írniuk, naponta átlag mindössze 0,8 ilyen eseményt figyeltek legalább húsz percig. Benyomva mászkálni úgy, hogy a horizontot betöltő párezer ember szintén ezt csinálja, mindennél jobb, amit ez a nyár szervezett keretek között kínált. A sör megint rémes volt, a pálinka viszont egyre jobban előretör, idei felfedezésünk a 300-ért vesztegetett kétféle törköly volt a Hilltopnál.

Végül álljon itt pár kifejező, egymondatos értékelés az idei Szigetről

"A legjobb dolog a Szigetben az egész, az egymondatos véleményem, hogy a sokareklámnagyatömegésakosz-kritikusok megöregedtek. "

"Soha semmi nem változik a Szigeten, hiába van Silent Disco, meg még több vécé, mindig minden ugyanolyan."

"Meglepő volt, hogy az érdekesnek ígérkező koncertek voltak a legszarabbak, az unalmasnak ígérkezők meg a legjobbak."

"Jó volt, mint mindig, de most is főleg a lerészegedés volt a főmotívum."

További számok

Nem untatjuk tovább Önöket, jöjjenek ismét az adatok. A 14. Szigeten egyetlen teltházas nap volt, mégpedig a zárónapon, amikor 65 ezer ember tombolt a különböző színpadok, sátrak, kocsmák és autóhangszórók környékén. A heti összlétszám elérte a tavalyi 385 ezres rekordot, és így 50 millió forint nyereséget termelt.

A 76 hektáros Szigetet 6000 ember 15 nap alatt építette fel. A sátrak összterülete mintegy 30000 m2, legnagyobb a Party Aréna 2700 négyzetméteres nagysátra, melynek tartozékait 4 kamion szállított a helyszínre. Bár a HammerWorld sátra kisebb 2400 négyzetméter) mint az Aréna, mégis a tartozékok elrendezése miatt ezt öt kamion hozta a Szigetre.

A legnagyobb, a 840 m2-es 14 m magas, 20 t teherbírású Nagyszínpad, melynek súlya több mint 80 tonna. A Nagyszínpadon 4 tonnányi világítást szereltek fel, 400.000 wattnyi teljesítménnyel, 80 intelligens lámpával. A közönség 44 különböző országból érkező, összesen 250 külföldi és 500 hazai produkciót láthatott.

Szerdától körülbelül 10 napig tart a bontás és a takarítás.

Befejeződött az ifjúsági korszakváltás, a fiatalok felismerték, hogy a munkát és az életformát maguknak kell kialakítaniuk - többek között ez derült ki a Felsőoktatási Kutatóintézet által a Sziget fesztiválon kilenc éve folyamatosan végzett felmérésének idei adataiból.

"A Sziget az egyik legkellemesebb terep a kutatásra. A kérdezőbiztosok által egyébként gyakran tapasztalt elutasítás itt minimális, a megkérdezettek - magyarok és külföldiek egyaránt - rendkívül közlékenyek" - mondta az MTI-nek Gábor Kálmán szociológus, a Felsőoktatási Kutatóintézet Ifjúságkutatási Csoportjának a vezetője.

Kifejtette: a felmérésekből kiderül, hogy a Szigeten járók több mint fele egyetemi, vagy főiskolai hallgató, szinte mindegyiknek van mobiltelefonja, nyolcvan százalék rendelkezik számítógéppel, DVD-lejátszóval, és csaknem mind használja az internetet.

"Érdekes, hogy míg a Szigetre érkezők egyharmada rendelkezik saját autóval, egynegyede pedig saját lakással, addig mindössze harmaduk végez állandó munkát. Egyik legfontosabb problémának a munkanélküliséget tartják, de a rangsorban 'előkelő' helyet foglal el a bűnözés, az alkohol- és a kábítószer-fogyasztás is" - mondta Gábor Kálmán.

"Az előző évekhez képest a legfontosabb változás, hogy az ifjúsági korszakváltás befejeződött, egy olyan fiatal középosztály alakult ki, amelyik bárhol megállná a helyét Európában. Ez a generáció már tisztában van vele, hogy a munka világát, a saját életformáját magának kell megteremtenie. A Sziget beilleszkedett a globalizált világba, ami a külföldi résztvevőkkel való kommunikációban is megnyilvánul: míg a korábbi években jobban elkülönült a külföldről érkező és a magyar látogatósereg, mára feloldódtak a nemzeti és nyelvi korlátok. Nem okoz problémát a nemzeti identitás kifejezése sem, nem fütyülnek, ha egy finn vagy francia zenekar rajongói a nemzeti lobogót lengetik" - számolt be a tapasztalatokról a szakember.

Gábor Kálmán elmondta, hogy a magyarok nyitottsága kétirányú: a fiatalok 25 százaléka tanulni, 37 százaléka pedig dolgozni szeretne külföldön (a legfőbb célországok Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, de egyre népszerűbb Franciaország és jó néhány dél-európai ország is). Ma már egyre többen vállalnak munkát a tanulás mellett, sőt, a szigetre érkezők egytizede - felszolgálóként, tudósítóként, szociális munkásként - a helyszínen dolgozik.

A Felsőoktatási Kutatóintézet tanulmányaiból kiderült, hogy a fiatalok számára az állam megszűnt az első számú "problémamegoldó" lenni, egyre fontosabbnak tartják az állampolgár szerepét, az idén már több mint 40 százalékuk kapcsolatban van valamilyen civil szervezettel.

A Szigetre továbbra is a generációk békés együttélése jellemző, a 30- 40 évesek is kijönnek, de jelentősen nőtt a 17 év alatti látogatók száma is" - mondta Gábor Kálmán.

A Felsőoktatási Kutatóintézet munkatársai 1997 óta kutatják a Sziget Fesztivált, idén több mint negyven munkatársuk - köztük szegedi, budapesti, kolozsvári egyetemisták - kérdezi a látogatókat. A Sziget-kutatást ez évtől az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ koordinálja.

(MTI)

A szigetlakók több mint fele egyetemi, vagy főiskolai hallgató, szinte mindegyiknek van mobiltelefonja, nyolcvan százalék rendelkezik számítógéppel, DVD-lejátszóval, és csaknem mind használja az internetet. A Felsőoktatási Kutatóintézet felmérése szerint míg a Szigetre érkezők egyharmada rendelkezik saját autóval, egynegyede pedig saját lakással, addig mindössze harmaduk végez állandó munkát. Egyik legfontosabb problémának a munkanélküliséget tartják, de a rangsorban 'előkelő' helyet foglal el a bűnözés, az alkohol- és a kábítószer-fogyasztás is.

Gábor Kálmán, a kutatóintézet Ifjúságkutatási Csoportjának a vezetője elmondta, hogy 'az előző évekhez képest a legfontosabb változás, hogy az ifjúsági korszakváltás befejeződött, egy olyan fiatal középosztály alakult ki, amelyik bárhol megállná a helyét Európában. Ez a generáció már tisztában van vele, hogy a munka világát, a saját életformáját magának kell megteremtenie. A Sziget beilleszkedett a globalizált világba, ami a külföldi résztvevőkkel való kommunikációban is megnyilvánul: míg a korábbi években jobban elkülönült a külföldről érkező és a magyar látogatósereg, mára feloldódtak a nemzeti és nyelvi korlátok. Nem okoz problémát a nemzeti identitás kifejezése sem, nem fütyülnek, ha egy finn vagy francia zenekar rajongói a nemzeti lobogót lengetik.".

Gábor Kálmán szerint a magyarok nyitottsága kétirányú: a fiatalok 25 százaléka tanulni, 37 százaléka pedig dolgozni szeretne külföldön (a legfőbb célországok Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, de egyre népszerűbb Franciaország és jó néhány dél-európai ország is). Ma már egyre többen vállalnak munkát a tanulás mellett, sőt, a szigetre érkezők egytizede - felszolgálóként, tudósítóként, szociális munkásként - a helyszínen dolgozik.

A Felsőoktatási Kutatóintézet tanulmányaiból kiderült, hogy a fiatalok számára az állam megszűnt az első számú "problémamegoldó" lenni, egyre fontosabbnak tartják az állampolgár szerepét, az idén már több mint 40 százalékuk kapcsolatban van valamilyen civil szervezettel. A Szigetre továbbra is a generációk békés együttélése jellemző, a 30- 40 évesek is kijönnek, de jelentősen nőtt a 17! év alatti látogatók száma is" - mondta Gábor Kálmán.

A Felsőoktatási Kutatóintézet munkatársai 1997 óta kutatják a Sziget Fesztivált, idén több mint negyven munkatársuk - köztük szegedi, budapesti, kolozsvári egyetemisták - kérdezi a látogatókat. A Sziget-kutatást ez évtől az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ koordinálja.

Az egyetemisták csaknem háromnegyede olvas mindennap újságot, több mint fele pedig televízióból és rádióból is hozzájut az információkhoz, az egyetemi sajtónak pedig meghatározó szerepe van a felsőoktatási hallgatók médiafogyasztásában - derül ki abból a felmérésből, melyben a felsőoktatási hallgatókat médiafogyasztási szokásairól kérdezték. A felmérés eredményét sajtótájékoztatón ismertették ma, Budapesten.

Kutatás készült az egyetemisták és főiskolások médiafogyasztási szokásairól. A felmérést a MESE Közhasznú Társaság (MESE Kht.), a Belvedere Meridionale Alapítvány és a Felsőoktatási Kutatóintézet végezte. A kutatás eredményeit sajtótájékoztatón ismertette a MESE Kht. február 3-án. A prezentációt Jancsák Csaba, szociológus, az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ igazgatója tartotta.

A kérdőíves kutatás az egyetemisták médiához való viszonyáról és médiafogyasztási szokásaikról ad reprezentatív képet. A vizsgálat során újdonságnak számított, hogy a kérdőíveket a világhálón, egy erre a célra kifejlesztett online felületen töltötték ki. A felmérésben összesen 1008-an vettek részt, 28 magyarországi felsőoktatási intézmény 124 karáról. Azt, hogy egy adott intézményben mennyi kérdőívet kellett lekérdezni, az Oktatási Minisztérium adatbázisa alapján kiszámított kvóta határozta meg, vagyis ily módon minden intézményből arányosan kerültek a hallgatók a mintába.

A férfiak és nők azonos arányban kerültek a mintába (50,9-40,1%). A kérdezettek egyharmada kollégiumban lakik (34,2%), valamivel kevesebben albérletben (22,1%), negyedük otthon (25,7%); a többiek saját lakásban, vagy rokonoknál (14,2-3,8%). A felmérésben részt vevők 62%-a egyetemista, 38%-a főiskolás. Évfolyam szerinti megoszlásban a kérdezettek 27,1%-a harmadéves, 19.9%-a másodéves, 18,7%-a negyedéves, 20%-a ötödéves, 14,2%-a elsőéves a fennmaradó 0,1% hatodéves.

A kutatás egyaránt vizsgálta az elektronikus és nyomtatott sajtót, arra kellett választ adni a kérdezettnek, hogy egy átlagos napon milyen médiumokkal kerül kapcsolatba, és azokat mennyi ideig olvassa, nézi, illetve hallgatja. A diákok 72,1%-a olvas mindennap újságot, 59,3%-a néz televíziót és 58,5%-a hallgat rádiót. Arra válaszolva, hogy ezzel mennyi időt töltenek, kiderült, hogy egy nap átlagosan a legtöbbet rádiót hallgatnak a fiatalok (329 perc), ráfordított időt tekintve ezt követi a televízió (85 perc), és a nyomtatott sajtó (52 perc).

A kutatás során a nagyobb hangsúlyt a nyomtatott sajtó kapta. A kérdezők arra voltak kíváncsiak, hogy a diákok mely újságokat olvassák leginkább.

A hallgatók csaknem fele (44,5%) a megyei napilapot olvassa leggyakrabban, harmada, (33,3%) olvassa a Népszabadságot, ezt követi a Magyar Nemzet (26,3%), és a Népszava (16,4%). Továbbá a diákok mintegy ötöde olvas gazdasági lapokat (Napi Gazdaság és Világgazdaság).

A vizsgálat az egyetemi sajtót tekintve kiterjedt a helyi egyetemi lap, a kari lap és az Aktív Szemeszter országos felsőoktatási hallgatói lap olvasottságára is. Ezek közül a helyi egyetemi lap olvasottsága a legnagyobb, a hallgatók több mint háromnegyede forgatja (77,6%), a helyi kari újságot olvasók aránya is magas (63,8%). Az Aktív Szemeszter minden vagy minden második számát a megkérdezettek 44,2%-a olvassa. A kollégiumi lapokat jóval kevesebben olvassák (14,4%). A kutatás elemzéséből kiderül, a felsőoktatásban tanulók legnagyobb arányban az egyetemi sajtót olvassák.

Külön kitért a vizsgálat az Aktív Szemeszter olvasottságára. A megkérdezettek kicsivel több, mint fele ismeri, már olvasta az országos egyetemi újságot. Közülük 23,8%-a az egészet elolvassa, 29,2% csak a felét, és 47% mindössze néhány oldalt lapoz át. Az olvasóknak továbbá egy ötös skálán kellett értékelni az újságot több szempont szerint, mint pl.: információgazdagság, információk hasznossága, tárgyilagosság, érdekesség, érthetőség, külső megjelenés, tördelés, reklámok, terjesztés. A lap információgazdagsága jó (37,7%) és közepes (44%) osztályzatot kapott a legnagyobb százalékban. Az információk hasznosságát tekintve négyest (43,7%) kapott az újság. Az Aktív Szemeszter egészével az olvasók egyötöde teljes mértékben elégedett, és valamivel kevesebb, mint fele pedig részben elégedett vele.

A kutatás részletesen, táblázatokkal és adatokkal elérhető a http://www.e-mese.hu/index.php?pid=kutatas oldalon.

A MESE Kht. képviseletében, az ügyvezető, Hornyák Tibor beszélt a szervezet létrejöttéről, tevékenységéről. Ismertette, az egyetemi és főiskolai lapokat összefogó szervezetként 1996-ban jött létre a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület. 2001-től az együttműködés már kiadói szinten történt, ezért megalakult a MESE Közhasznú Társaság. Ezzel egy időben a MESE Kht. az Oktatási Minisztérium támogatásával elindította az Educatio Press Magyar Felsőoktatási Hírügynökséget és az Aktív Szemeszter című országos felsőoktatási hallgatói lapot, melynek szerkesztésében és az újságírói feladatok ellátásban a MESE taglapok újságírói, a hallgatók vesznek részt. 2004-től a MESE Kht. 57 hallgatói lapnak látja el a kiadói képviseletét, ez a felsőoktatási nyomtatott média 95%-os lefedettségét jelenti. Az ország csaknem összes felsőoktatási intézményének hallgatói sajtójával tartott kapcsolat rendkívül kedvező lehetőséget teremtett, hogy az egyetemisták és főiskolások körében kutatást, vizsgálatot végezzen.

A Hír TV képviseletében Lovas Lajos, a televízió internetes oldalának főszerkesztője a Hír Tv és a MESE Kht. együttműködési szándékát jelentette be. Az együttműködés értelmében februártól a Hír Tv oktatási híreit az Educatio Press Magyar Oktatási és Ifjúsági Hírügynökség szolgáltatja. Lovas Lajos jelentősnek ítélte az együttműködést a szervezettel, elmondta, a két éve indult Hír Tv - melynek nézettsége és olvasottsága egy 25-30 ezer példányszámú napilap olvasottságának felel meg - sem tudná jobban megszervezni ezt a hálózatot, melynek segítségével pótolni lehet a felsőoktatási intézmények felé a kommunikációs csatorna hiányát.

Győrffy Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem sajtókommunikációs igazgatója, az Univ Pécs főszerkesztője arról beszélt, hogy a felsőoktatási sajtó szerepe és helye nem jó helyen van a médiában. Elmondta, a '90-es évek első felében a hallgatói önkormányzatok támogatásával kezdett életre kelni a hallgatói sajtó, még csak többnyire fénymásolt lapok formájában, ezt segítette nagyban a '90-es évek második felében, amikor egyetemek, alapítványok támogatásával színvonalasabb újságok készítése valósulhatott meg, ekkor alakult meg a MESE is. Az új évezred pedig azt a felismerést hozta a felsőoktatási intézmények számára, hogy érdemes egyre több pénzt áldozni a belső kommunikációra. Így a MESE tevékenysége is egyre hatékonyabbá válik.

Győrffy Zoltán bemutatta az egyetem lapját, a 2000 óta 12 ezer példányszámban megjelenő Univ Pécset. Hangsúlyozta, egy felsőoktatási intézmény számára azért fontos a hallgatói lap, mert a belső kommunikációt más lehetőséggel nem lehet megvalósítani, főleg nem egy akkora egyetemen, mint a pécsi, több mint 30 000 hallgatóval.

Az információs társadalom és ifjúság viszonyáról beszélt Matiscsák Attila, szociológus. Előadásában néhány adattal szolgált arról, milyen a fiatalok infokommunikációs státusza. Többek között kiderült, a budapesti háztartások 31%-ában legalább egy számítógép található, és ez mutató a települések méretével egyenes arányosságban csökken. (forrás: WIP 2004) A számítógép elérhetősége szempontjából fontos továbbá az is, hogy a családfő végzettsége milyen szintű. Azon családok 48%-ában van legalább egy számítógép, ahol a családfő felsőfokú végzettséggel rendelkezik. (forrás: WIP 2004).

A háztartások 96%-ában van számítógép, ahol 14-17 éves fiatalok vannak. (forrás WIP 2004) Láthattunk néhány érdekes információt arról is, hogy az online tevékenységet elsősorban e-mail küldésre és fogadásra használják a megkérdezettek, illetve információ keresésre, de dobogós helyen szerepel az online újságolvasás is. (forrás: WIP 2004)

Az egyetemisták 70%-a, a középiskolások 54%-a az Internetet tanulásra használja. Előbbiek 71%-a, utóbbiak 57%-a pedig információszerzésre. (forrás: Nemzeti Médiaanalízis 2004.I.)

Az egyetemisták által a leglátogatottabb honlapok az Origo, a Startlap és az Index, a középiskolások között a Startlap, az Origo, és a Habostortacsoport. (forrás: Nemzeti Médiaanalízis 2004.I.)

A kutatásokról és témáról részletesebben a Gábor Kálmán - Kabai Imre - Matiscsák Attila szerkesztette Információs társadalom és ifjúság című könyvben lehet.

http://www.e-mese.hu/index.php?pid=kutatas

Az egyetemeken, főiskolákon tanulókat szondázta a Felsőoktatási Kutatóintézet és az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ. Arra voltak kíváncsiak, hogyan képzelik el a hallgatók munkába állásukat a diploma megszerzése után. A nagyszámú, de nem reprezentatív adatfelvétel tanúbizonysága szerint a megkérdezettek csaknem egyharmada tervezi azt, hogy a későbbi elhelyezkedés érdekében már tanulmányai alatt gyakornokként dolgozik, és bízik abban, hogy munkáját a diploma megszerzése után is megtarthatja. A diákok 19 százaléka szerint megvan az esélye arra, hogy az iskolából kilépve három hónapon belül végzettségének megfelelő állást talál. További 19 százalék a fél éves munkakeresési időt tartja reálisnak. A 3 százalékot kitevő legpesszimistábbak úgy gondolják, hogy 2-3 éven belül sem lehet megfelelő munkát találni az iskola befejezése után.

Bár a cégek különféle csatornákon keresztül próbálják megtalálni a potenciális új munkaerőt, a hallgatók 90 százaléka mégis úgy véli, hogy leginkább informális úton, személyes és ügyfélkapcsolatokon keresztül tud bekerülni egy-egy céghez. A megkérdezettek 60 százaléka számít anyaintézménye segítségére tanszéki kapcsolatok révén. A tanulmányi szerződés nem népszerű a diákok körében, csak 28 százalék menne bele ilyen egyezségbe. A válaszadók 69 százaléka szerint sikeres lehet a hirdetés, illetve az on-line állásközvetítőknél történő jelentkezés, és úgy gondolják, az állásbörzéken leadott önéletrajzok is célba érnek. A munkaügyi központ és a fejvadász cégek szolgáltatásait 50 százalékuk venné igénybe. Ha egy vonzó pozíció betöltésének feltétele a költözés lenne, fájó szívvel ugyan, de 60 százalékuk ennek is eleget tenne.

Millei Ilona

Nem számítanak automatikus foglalkoztatásra az egyetemekről, főiskolákról kikerülő friss diplomások. Jelentős részük már tanulmányai mellett gyakornokként munkát vállalna, hogy így biztosítsa későbbi munkahelyét. A diákok túlnyomó része szerint az elhelyezkedéshez kapcsolatokra is szükség van.

A Felsőoktatási Kutatóintézet és az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ az egyetemeken, főiskolákon tanulókat szondázta: arra voltak kíváncsiak, hogyan képzelik el a hallgatók munkába állásukat a diploma megszerzése után.

A nagyszámú, de nem reprezentatív adatfelvétel tanúbizonysága szerint a megkérdezettek csaknem egyharmada tervezi azt, hogy a későbbi elhelyezkedés érdekében már tanulmányai alatt gyakornokként dolgozik, és bízik abban, hogy munkáját a diploma megszerzése után is megtarthatja.

A diákok 19 százaléka szerint megvan az esélye arra, hogy az iskolából kilépve három hónapon belül végzettségének megfelelő állást találjon. További 19 százalék a fél éves munkakeresési időt tartja reálisnak. A 3 százalékot kitevő legpesszimistábbak úgy gondolják, hogy 2-3 éven belül sem lehet megfelelő munkát találni az iskola befejezése után.

Bár a cégek különféle csatornákon keresztül próbálják megtalálni a potenciális új munkaerőt, a hallgatók 90 százaléka mégis úgy véli, hogy leginkább informális úton, személyes és ügyfélkapcsolatokon keresztül tud bekerülni egy-egy céghez.

A megkérdezettek 60 százaléka számít anyaintézménye segítségére tanszéki kapcsolatok révén. A tanulmányi szerződés nem népszerű a diákok körében, csak 28 százalék menne bele ilyen egyezségbe. A munkaügyi központ és a fejvadász cégek szolgáltatásait 50 százalékuk venné igénybe. Ha egy vonzó pozíció betöltésének feltétele a költözés lenne, fájó szívvel ugyan, de 60 százalékuk ennek is eleget tenne.

NÉPSZAVA Online

Két felmérés is készült a napokban - az ifjúságról. Az egyik a fiatalok jelen helyzetét mutatja be, a másik előrejelzés a következő időszakra. Kevesebb a munkalehetőség és kevesebb a fiatalok pénze, ennek ellenére a korábbinál jóval többen, 45,6 százalékuk számít arra, hogy helyzete jobbra fordul - emelte ki Tarnay István.

Tovább maradunk fiatalok. Önálló mobiltelefont a tízévesek használnak, bankkártyát és szórakozási lehetőséget az átlag tizennégy évesek szeretnének. A fiatalok az első szexuális élményt jobbára tizenhét évesen szerzik és egyedül utazni is ez idő tájt indulnak. Az igazi talpra állás viszont kitolódik: az első saját lakást és a gyermekvállalást harmincévesen tervezik. Az együttélésnek már korántsem feltétele a házasság. Egyértelműen megállapítható, hogy új fiatal középosztály alakult ki - derült ki a Felsőoktatási Kutatóintézet felméréséből, amelynek eredményeit Szegeden mutatta be a kutatást vezető Gábor Kálmán.

A szegedi szociológushallgatók nyolc éve indítottak kérdőíves felmérést a fővárosi Sziget-fesztiválozók körében, azóta minden évben összevetik a következtetéseket. Kiderült például, hogy a fiatalok többsége két vagy több gyereket szeretne, 10 százalékuk viszont egyáltalán nem akar gyereket. 6-7 százalékuk hasonneműekkel tervez együttélést. Képzettek, hiszen 43 százalékuknak van diplomája és 83 százalékuk beszél valamilyen szinten angolul. Munkahelyüktől elsősorban azt várják, hogy érdekes legyen a munka és jó a társaság.

- Rózsás a kép és nem is reprezentatív az áttekintés, hiszen a budapesti fesztiválra a fiatalok elitje jut el. Mégis tanulságosak az eredmények - mondta Tarnay István szegedi szociológus, aki az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ által a dél-alföldi fiatalok körében végzett, az Ifjúság 2004 elnevezésű kutatásban vett részt. - A való életet a Szigettel azért érdemes összevetni, mert az Ifjúság 2004 egy helyzetet rögzít, a Sziget-kutatás pedig négy-öt évvel jelez előre. Az elemzéseket felhasználók, például a kormányzat 2007-2012-re szóló Nemzeti fejlesztési tervét előkészítő szakemberek kifinomultabb képet kaphatnak a magyar fiatalok várható életmódbeli változásairól.

- Összehasonlítva a dél-alföldi fiatalok négy évvel ezelőtti és mostani életét, kiderül: rosszabb körülmények között élnek, mégis optimistábbak.

Kevesebb a munkalehetőség és kevesebb a fiatalok pénze, ennek ellenére a korábbinál jóval többen, 45,6 százalékuk számít arra, hogy helyzete jobbra fordul - emelte ki Tarnay István. Elsősorban annak tudható be ez a fura ellentmondás, hogy most sokkal több fiatal tanul, mint ahányan dolgoznak. A felsőoktatásban részt vevő hallgatók pedig mintha burokban lennének, nem fejlődött ki a realitásérzékük. Diplomával a kezükben éri őket a csalódás - el kell hagyniuk a várost. Kezdeményezések ugyanis elindultak Szegeden, de a város tudást és fiatalokat megtartó ereje egyelőre gyenge - hangsúlyozta a szociológus.

Segítségnyújtás Az önkormányzatok 20 százalékánál van ifjúsági referens

A szegedi ifjúsági házban a közelmúltban Regionális Helyzetelemző Műhelyt tartottak a Mobilitás Dél-alföldi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium ifjúsági háttérintézménye szervezésében.

- A rendezvény célja, hogy a 2007-2013-ra vonatkozó, második Nemzeti Fejlesztési Terv tervezési folyamatába bevonja a régió ifjúsági szakembereit és együttműködésükkel regionális ifjúsági helyzetelemzés készüljön. Az előadók között volt Závogyán Magdolna közösségfejlesztő a Nemzeti Civil Alapprogram Dél-alföldi Kollégiumától, Kónya Mónika a DARFT-tól, Jancsák Csaba az Európai Ifjúsági Kutató, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központtól és Vajda Árpád, a DARISZI irodavezetője - adta hírül Tóthné Nagy Irén, Kevermes ifjúsági referense, mint a műhely résztvevője.

- A 2005-ben végzett önkormányzati felmérésekről Tarnay István szociológus tartott tájékoztatót. Eddig 107 önkormányzatot kerestek meg a kérdőívekkel, de számukat 250-re szeretnék növelni. Szó esett a régió fiataljainak anyagi helyzetéről, fogyasztási szokásairól, lakáshelyzetéről, szabadidejéről. Az előadó szerint a fiatalok életszemlélete a 2000-es felméréshez mérve optimistább. Konkrét elképzeléseik vannak, melyeket megvalósíthatónak tartanak. A megkérdezettek 45,6 százaléka vélte úgy, hogy életszínvonala javulni fog - zárta végül Tóthné.

Több mint száz hallgatói újságíró vett részt a Pécsett rendezett Felsőoktatási Média Konferencián

A Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület és a Pécsi Tudományegyetem rendezésében nagy érdekelődés mellett zajlott a Felsőoktatási Média Konferencia a hétvégén. Több mint száz egyetemista és főiskolás vett részt a Magyar Sajtó Napja alkalmából rendezett eseményen március 11-13. között.

"A Felsőoktatási média és az új kihívások" címet viselő konferencián az ország csaknem összes felsőoktatási intézményéből érkeztek az egyetemi média képviselői. A pénteki ünnepélyes köszöntőn a PTE általános rektorhelyettese, Dr. Vörös József beszélt, majd megnyitották az 5 éves az Univ Pécs című kiállítást.

Ezt követően Jancsák Csaba, az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ igazgatója a felsőoktatásban tanulók médiafogyasztási szokásairól készült kutatás eredményeit ismertette.

Kerekasztal-beszélgetésen vitatta meg a magyar média és az új kihívások témakörét, a Magyar Televíziótól Lévai Balázs, a Heti Választól Szőnyi Szilárd és a Magyar Narancstól Ballai József.

A szombati nap a Magyar Sajtó Napja alkalmából rendezett ünnepi üléssel kezdődött, az ünnepi beszédet Szalay Zoltán a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke mondta, majd Grünwald Géza, a Dunántúli Napló felelős szerkesztője és Nimmerfroh Ferenc, a Dunántúli Napló lapszerkesztője beszélgettek a hallgatósággal a Média, felsőoktatás - múlt és jövő témában.

Két szekció ülés is folyt párhuzamosan, az elektronikus média szekciót Neltz János, a Magyar Rádió Petőfi adójának szerkesztője vezette, a nyomtatott média szekció felelőse volt Győrffy Zoltán, az Univ Pécs főszerkesztője, vendégei pedig Pató Sándor, az Egyetemünk főszerkesztője (Veszprém), Forró Lajos, a Hökkentő főszerkesztője (Szeged), és Hamvas László, az Egyetemi Élet felelős kiadója (Debrecen).

A délután folyamán bemutatta az Educatio Press, Magyar Oktatási és Ifjúsági Hírügynökséget Horváth Ágnes felelős szerkesztő és Hornyák Tibor szerkesztőségvezető. Majd a vendégek a felsőoktatásban vállalható diákmunkákról hallottak előadást Kott Zoltán és Köves Balázs tolmácsolásában (Universitas Iskolai Szövetkezet). Őri András, a Diákhitel Központ, Rt. kommunikációs igazgatója beszélt arról, hogy mi a felsőoktatási média szerepe és mekkora a súlya a Diákhitel kommunikációjában. Az ifjúsági Diákkártyákról Horváth Ágnes beszélt (Mellow Mood, Youth Hostel, EURO<26).

Az etr-alapú, elektronikus szerkesztőségi rendszert, portált Rós László, a Dexter Kft. Igazgatója mutatta be.

A konferencia zárásaként átadták a MESE "Év Írása 2004", "Év Fotója 2004" és a "Pro Sperare 2004" díjait.

Az "Év Írása 2004" díjazottjai:

Publicisztika kategória: Gregor Anikó, a Kistáska című lap újságírója (ELTE TÁTK).

Riport kategória: Smanykó Igor, a Fősikolai Tükör újságírója (Nyíregyháza).

Interjú kategória: Szalay Gergely, az Expressis Verbis újságírója (Pécs).

Kritika kategória: Kobza Miklós, a Kommunikátor újságírója (BKF).

Az "Év Hallgatói Újságírója 2004"-ben Vörös Eszter, a Tű újságírója (Szeged).

Az "Év Fotója 2004" díjazottjai:

Hír-eseménykategória: Rajnai Ákos, az Univ Pécs fotósa (Pécs).

Művészet-tudomány: Kiss Gergely, a 7400 fotósa (Kaposvár); és Erdőhegyi Luca, a KÁTÉ fotósa (BME).

A "Pro Sperare 2004" díjat a Győri Kredit szerkesztősége kapta, a MESE és a Hallgatói Szolgáltatók Országos Szövetségének különdíját a debreceni Egyetemi Élet vihette haza.

http://debrecen.mconet.biz/oktatas/lezarult_a_felsooktatasi_media_konferencia_14_2623.html