Sajtószoba

,,,CÍM,,,
,,,Dátum,,,

,,,TARTALOM,,,,

Publication: http://,,,FORRÁS,,,
Provider: ,MEGJEGYZÉS,,,,
Date: ,,,DÁTUM,,,

<--> A szegedi diákok háromnegyede négyes-ötösre értékeli az SZTE-t
2011. Január 26.

Hír TV

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) hallgatóinak több mint negyede ötös, csaknem fele pedig négyes osztályzatot adott az egyetem oktatási színvonalára - mondta el Jancsák Csaba ifjúságszociológus az Európai Ifjúság Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ országos programjának részeként elkészült felmérésrõl Szegeden, január 26-án. Tavaly októberben 467 hallgatót kérdeztek, hasonló vizsgálatok folytak azonban Debrecenben és Pécsett is - írja a weborvos.hu az MTI híre nyomán

Az SZTE diákjainak 93 százaléka büszke arra, hogy az intézmény hallgatója - derül ki a felmérésbõl. A vizsgálat elõzményeirõl Jancsák Csaba kutatásvezetõ elmondta: legutóbb 2001-ben vizsgálták országosan a magyar hallgatók szokásait.Az egyetemi oktató tájékoztatása szerint a szegedi hallgatók túlnyomó többsége havonta 60 ezer forintnál kevesebb pénzbõl él, a legtöbben, ötbõl ketten 21 és 40 ezer forint közötti összeget költenek egy hónapban. A diákok a válaszaik alapján hétközben több idõt töltenek Szegeden, mint társaik a hasonló vidéki egyetemi városokban: általában vasárnap érkeznek a csongrádi megyeszékhelyre és csütörtökön vagy pénteken utaznak el. A hallgatók több mint 70 százaléka elégedett a város nyújtotta sportolási és kulturális lehetõségekkel. Szintén a túlnyomó többség kiválónak tartja az egyetemi szolgáltatásokat is, a legjobb osztályzatot az Egyetemi Könyvtár kapta, és a válaszadók többsége kedvenc helyeként is a bibliotékának otthont adó Tanulmányi és Információs Központot nevezte meg - mondta a kutatásvezetõ.Jancsák Csaba elmondta: a szegedi hallgatók háromnegyede az egyetemi kötelezettségeken felül, önszorgalomból is foglalkozik a tudományterületéhez tartozó témákkal.

Publication: http://www.hirtv.hu/kultura/oktatas/?article_hid=360069
Provider: Hír TV
Date: 2011. január 26.

Felmérés a Szegedi Tudományegyetem hallgatói körében
2011. Január 26.

www.webradio.hu

A Szegedi Tudományegyetem 467 hallgatójának bevonásával készítettek felmérést a hallgatói létrõl és a diákok szokásairól. A felmérés éppúgy kitért a fiatalok kedvelt helyeire, mint arra, hogy mennyit költenek egy hónapban, illetve sportolnak-e.

Közel félezer hallgató bevonásával végzett felmérést a Szegedi Tudományegyetemen az Európai Ifjúsági Kutató, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ egy projekt keretében Jancsák Csaba vezetésével. A felmérés keretében a hallgatói létet vizsgálták a vidék egyik legjobb egyetemén, vagyis azt, hogy a diákok például mennyibõl gazdálkodnak egy hónapban, hova járnak legszívesebben, honnan szerzik be az információikat és milyen színvonalúnak értékelik a felsõoktatási intézmény színvonalát. A felmérés végén az is kiderült, hogy a szegedi hallgatók rendkívül jónak ítélik a Szegedi Tudományegyetem oktatási színvonalát, illetve büszkék rá, hogy itt tanulhatnak.

A tavaly októberi adatfelvétel egy tágabb felmérés részét képezte, melyben a szegedi mellett megkérdezték a pécsi és például a debreceni diákok véleményét is egyetemükrõl és szokásaikról. A kutatás eredményeit az egyetemek természetesen felhasználják majd munkájuk és a fejlesztések kapcsán, ugyanakkor erre már szükség is volt, hiszen hasonlóan átfogó kutatás 2001 óta nem történt Magyarországon.

A közel 90 kérdéscsoportot tartalmazó kérdõívet 467, az SZTE szegedi karjain tanuló, nappali tagozatos diák töltötte ki. Jancsák Csaba az elemzés értékelése kapcsán elmondta, hogy a Szegedi Tudományegyetem a Dél-Alföld tudásbázisának tekinthetõ, hiszen a megkérdezett tanulók több mint 70%-a Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyékbõl érkezett az egyetemre, amely egyébként évek óta szinte alig változik.

A tanulók többsége római katolikus és a maga módján vallásos. Internettel szinte minden diák rendelkezik otthon és a legtöbbjük havi 20 és 60 forint közötti összegbõl gazdálkodik. A diákok egy este leginkább 2-3 ezer forintot költenek szórakozásra, míg a nem szegediek általánosságban csütörtökön vagy pénteken utaznak haza azért, hogy együtt legyenek a szüleikkel, barátaikkal. Az egyetemisták közel 2/3-a egyik stílust sem választotta magáénak és a leginkább szórakozni szeretnek járni a szabadidejükben. Az SZTE megkérdezett hallgatói az egyetemi könyvtárat és a TIK-et kedvelik a legjobban. Elõszeretettel tájékozódnak az ország-világ eseményeirõl az interneten, illetve az egyetemi lapokat is szívesen forgatják. A diákok szívesen sportolnak, hiszen leginkább hetente ûznek valamilyen tevékenységet. A megkérdezett hallgatók több mint fele pedig nem cigarettázik, valamint alig minden harmadik próbálta ki a kábítószert.

A felmérés szerint a hallgatók a leginkább fáradtságra, kimerültségre panaszkodnak, míg legtöbbjük tervezi, hogy hosszabb idõre külföldre utazik. A kutatás szerint a diákok számára a "celebek" a legkevésbé hitelesek, nagyon jónak értékelik a Szegedi Tudományegyetem oktatási színvonalát és büszkék arra, hogy itt tanulhatnak.

Jancsák Csaba a korábbi, 2001-es felméréssel összehasonlítva a mostani kutatást megjegyezte, hogy Szegedi Tudományegyetem hallgatói számára rendkívül fontossá váltak az infokommunikációs technológiák. Egyértelmûen szembetûnõ az internet térnyerése például a napilapokkal szemben, míg a gazdasági válság hatására felértékelõdnek a valós baráti kapcsolatok és a család.

Publication: http://www.webradio.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=225393
Provider: www.webradio.hu
Date: 2011. Január 26.

Felmérés a Szegedi Tudományegyetem hallgatói körében
2011. Január 26.

SZEKERES NIKOLETTA

A Hallgatói lét a Szegedi Tudományegyetemen, az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ (EIKKA) által végzett vizsgálat eredményeit Jancsák Csaba ifjúságszociológus, a kutatás vezetõje mutatta be január 26-án.

Az EIKKA által 2010. október 11–22. között végzett reprezentatív vizsgálat közel 90 kérdéscsoporttal a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) hallgatói életének szinte minden területét felmérte. A 467 válaszadó között a Hódmezõvásárhelyen tanuló diákok nem szerepeltek, mivel a kérdések egy része éppen a Szegedhez kötõdést és az itteni idõtöltési és szórakozási szokásokat vizsgálta.

A vizsgált hallgatók majdnem 40 százalékának állandó lakhelye Csongrád megye, de 2001–2008 között regionálisan is 30 százalék feletti volt e megye lakosainak száma.

Szociális helyzet

A szociális helyzetet firtató kérdéscsoportok eredményei szerint a hallgatók otthonában 90 százalék feletti arányban található számítógép és internet-hozzáférés, 35 százalékuk ezen felül mobiltelefonon keresztül is fel tud csatlakozni a világhálóra.

Viszonylag meglepõ eredménnyel szolgált, hogy a megkérdezettek 89 százaléka havonta kevesebb, mint 60 ezer forintból él, ebbõl 40 százalék 21–40 ezer forint közötti összegbõl gazdálkodik. A hallgatókat azonban nagymértékben segítik, a különbözõ kiadásoknak csupán elég kis hányadát fizetik teljes egészében, illetve részben: szórakozásuk 53, illetve 27 százalékát (teljesen, illetve részben; a továbbiakban is ebben a sorrendben); öltözködésük 32, illetve 44; napi kiadásaik 29, illetve 41; közlekedésre 23, illetve 27; valamint a lakhatási költségekre 17, illetve 19 százalékát állják õk maguk. A kérdésre adott válaszok alapján a hallgatók 33 százaléka egyébként 41–60 ezer forint közötti összegbõl tudna gondatlanul megélni, 63 százalékuk probléma nélkül kijönne 60 ezer forint alatti pénzbõl. Szórakozás közben a diákok 76 százaléka nem költ egy este háromezer forintnál többet, és csupán alig 2 százalékuk bulizik el tízezret vagy azon felül.

A megkérdezettek 35 százaléka kollégiumban, 29 százalékuk albérletben lakik, csupán 16 százalékuk helybeli és 4 százalék rendelkezik saját lakással. Jellemzõ, hogy amíg a város hétközbeni megtartóereje elég nagy, hétvégére a hallgatók nagy része hazautazik, leggyakrabban a családdal való idõtöltés, az otthoni kikapcsolódás és anyagi-élelmezési okokból.

Kultúra és sport

A SZTE-n tanulók közel negyede tagja sportegyesületnek, és tizede kulturális vagy hobbicsoportnak. Az egyetem szervezésében megvalósuló programok közül nagy arányban a közös szórakozási lehetõségekben vesznek részt, közel felük az egyetemi sporttevékenységek, szakestek és egyetemi napok, valamint számítógépes programok résztvevõje; a SZTE-n kívüli idõtöltések közül a legkedveltebb szintén a buli és a számítógépezés.

A hallgatók 65 százaléka egyáltalán nem tartozik egyik ifjúsági szubkulturális trendhez (diszkós, alter, rocker, gamer, hippi, goth, bringás, deszkás, straight edge, egyéb) sem, amelyet Jancsák Csaba az önállóság jeleként értelmezett.

Többségük hetente többször jár kocsmába, illetve kávézóba vagy teázóba, közel harmaduk hetente többször is diszkóba megy; bár a hallgatók több mint felének nincs törzshelye. A kulturális események látogatottsága és a magas kultúra iránti érdeklõdés erõsen visszaszorulni látszik. Ennek ellenére az õszi és tavaszi kulturális fesztiválokon 38–57 százalékban vettek részt. A hallgatók 88 százaléka majdnem minden nap internetezik szabad idejében, 41 százalékuk hasonló gyakorisággal néz tévét. Megközelítõleg negyedük szinte minden nap videót vagy DVD-t néz, könyvet olvas, sportol vagy hobbijával foglalatoskodik; 7 százalékuk játszik hangszeren.

A SZTE-re járók igen nagy arányban elégedettek a város nyújtotta szolgáltatásokkal: a sportolási (70 százalék), kulturális (szintén 70 százalék), illetve a szórakozási (66 százalék) lehetõségekkel. Az egyetem ilyen kínálatát is hasonló megelégedettség övezi (rendre 68, 72, illetve 73 százalék), a szakmai és tudományos lehetõségek 70 százalékos megelégedettségnek örvendenek. A SZTE szolgáltatásai között az Egyetemi Könyvtár nyújtja a legtöbbet a hallgatók szerint, a sportolási és kulturális lehetõségek is meglehetõsen elégedettek, legkevésbé pedig a kari Tanulmányi Osztályok munkájával.

A megkérdezettek 82 százaléka az internetrõl tájékozódik, 75 százalékuk a televízióból és 57 százalékuk hallgat rádiót, 70 százalékuk olvas nyomtatott sajtót. A világháló nyújtotta tevékenységekre hétköznap átlagosan majdnem négy, hétvégén közel öt órát szánnak a SZTE hallgatói, míg hétköznap majdnem kettõ, hétvégén kicsivel több mint három órát tévéznek. A nyomtatott sajtótermékek közül 34 százalékuk olvassa hetente többször a Metropolt – megnyugtató, hogy az országos napilapokat (Népszabadság, Magyar Nemzet és Magyar Hírlap) is 5–7 százalékuk forgatja hetente több alkalommal, sõt a Délmagyarországot 10 százalékuk. Az egyetemi újságokat szintén elég nagy arányban veszik kézbe, majdnem minden számát elolvassa a Hökkentõnek a hallgatók 22, a SZTE-Reónak 16, az egyetem hivatalos lapjának, a Szegedi Egyetemnek 12 százaléka.

A feszültséget eltérõ módon vezetik le a város felsõoktatásában tanulók. Több mint felük majdnem minden nap, de legalábbis hetente egy-két alkalommal sportol, 42 százalékuk dohányzik. Általánosságban viszont véleményük szerint az egyetemisták/fõiskolások többsége 83 százalékban nem él egészségesen; és harmaduk fáradtságra, kimerültségre és idegességre panaszkodik hetente többször is. Elenyészõ azok száma, akik sosem isznak alkoholt, 30 százalékuk sosem, 60 százalékuk néha részegre issza magát. A hallgatók 28 százaléka próbált valamilyen kábítószert.

Társadalmi vetületek

Bár a társadalom jövõjében csak 25 százalék bízik, saját jövõjükkel kapcsolatban optimistábbak, 61 százalékuk bizakodó. Ráadásul több mint felük önszorgalomból is foglalkozik a szakmájával, olvas vagy kutat; és 74 százalékban újra ugyanazt a szakot választanák, mint amire jelenleg járnak. Többségük (65 százalék) tervez hosszabb külföldön tartózkodást, tanulmányutat (41 százalék) és munkavégzést (30 százalék). Emellett azonban a hallgatók 63 százaléka nagyon fontosnak tartja, hogy a munka mellett a családjára is maradjon ideje, és nagyjából a felüknek az szintén elsõdleges szempont, hogy a munkahelye jó hangulatú legyen, biztos állással rendelkezzen, ami érdekes és ahol sikerélményben van része.
A SZTE oktatási színvonalával 74 százalékuk nagyon elégedett, 22 százalék közepesen, és még egy százalékot sem éri el azoknak a száma, akik egyáltalán nem elégedettek. Így nem meglepõ az az igen nagy büszkeségre okot adó tény, hogy a hallgatók 93 százaléka büszke arra, hogy a SZTE-re jár.

Publication: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/felmeres_a_szegedi_tudomanyegyetem_hallgatoi_koreben/2200482/
Provider: MTI - SZEGEDma
Date: 2011. január 26.

A hallgatók túlnyomó többsége elégedett az SZTE oktatási színvonalával
MTI - SZEGEDma 2011. Január 26.

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) hallgatóinak túlnyomó többsége elégedett az intézmény oktatási színvonalával a diákok körében tavaly õsszel végzett felmérés eredményei szerint – közölte Jancsák Csaba kutatásvezetõ szerdán a Tisza-parti városban.

A hallgatók több mint negyede ötös, csaknem fele pedig négyes osztályzatot adott, amikor értékelnie kellett az SZTE oktatási színvonalát – mondta a szakember a 467 hallgató megkérdezésével készült kutatás eredményeit ismertetõ sajtótájékoztatón. Hozzátette: a válaszadók 93 százaléka büszke arra, hogy az intézmény hallgatója.
A felmérés 2010 októberében, az Európai Ifjúság Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ országos programjának részeként készült el, s hasonló vizsgálatok folytak Debrecenben és Pécsett is – tudatta az ifjúságszociológus, utalva arra, hogy a legutóbb 2001-ben vizsgálták országosan a magyar hallgatók szokásait.
„A mostani felmérés a kilenc évvel ezelõttit vezetõ, SZTE-s oktató, Gábor Kálmán emléke elõtt is tiszteleg” – fogalmazott Jancsák Csaba.
Az egyetemi oktató tájékoztatása szerint a szegedi hallgatók túlnyomó többsége havonta 60 ezer forintnál kevesebb pénzbõl él, a legtöbben – 40 százalék – 21 és 40 ezer forint közötti összeget költenek egy hónapban.
A diákok a válaszaik alapján hétközben több idõt töltenek Szegeden, mint társaik a hasonló vidéki egyetemi városokban: általában vasárnap érkeznek a csongrádi megyeszékhelyre és csütörtökön vagy pénteken utaznak el. A hallgatók több mint 70 százaléka elégedett a város nyújtotta sportolási és kulturális lehetõségekkel.
Szintén a túlnyomó többség kiválónak tartja az egyetemi szolgáltatásokat is, a legjobb osztályzatot az Egyetemi Könyvtár kapta, s a válaszadók többsége kedvenc helyeként is a bibliotékának otthont adó Tanulmányi és Információs Központot (TIK) nevezte meg.Jancsák Csaba úgy fogalmazott, a szegedi hallgatók komolyan veszik az értelmiségi létre készülést, háromnegyedük az egyetemi kötelezettségeken felül, önszorgalomból is foglalkozik a tudományterületéhez tartozó témákkal.

A diákok életében fontos szerepet játszik a testmozgás is, 22 százalékuk minden nap, több mint a kétötödük pedig hetente többször sportol – közölte a szakember.

„A mi dolgunkról nekünk kell rágódnunk” – idézte Pázmány Péter szavait Jancsák. A nappalisok körében végzett vizsgálat habár illeszkedik egy országos felméréshez, mégis a helyi viszonyokhoz is igazították azt. Ennek oka természetes, hiszen az egyetem és a város adottságai mások, mint a többi. „Az SZTE nem campus jellegû, hanem latin negyedhez hasonlatos. Ezért is látjuk az adatokból, hogy a város és az egyetem összefonódik például kulturális és egyéb szabadidõ eltöltési lehetõségek terén” – mondta el portálunknak az ifjúságszociológus. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a diákok a város számára nagyon komoly vásárlóerõt jelentenek, a kutatás szerint átlagosan 40-60 ezer forintot költenek el itt havonta. Jancsák Csaba tapasztalatai szerint az ifjúságkutatásokat a partneregyetemek is komolyan veszik s fel is használják. „Korábbi kutatási eredményeink azt erõsítik meg, hogy az SZTE nagyon hallgatóközpontú, ami hagyományaiból is adódik, vagyis a diákok életvilágát mindig is komolyan vette az intézmény” – hangsúlyozta Jancsák, aki szerint ahol kell, változtat az egyetem, hogy hallgatói még jobban kötõdjenek ide.

Publication: http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/01/a-hallgatok-tulnyomo-tobbsege-elegedett-az-szte-oktatasi-szinvonalaval.html
Provider: MTI - SZEGEDma
Date: 2011. január 26.

Vissza a politikai kultúrát az egyetemre
Hír TV 2011. Január 20.

Hagyomány és modernitás – Tradicionális értékek a XXI. század elején címmel tudományos konferenciát rendezett a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió Ifjúsági Szövetsége és a Katolikus Ifjúsági Alapítvány a Millenniumi Kávéházban. A kérdés idõszerûségérõl tanúskodik, hogy a fiatal nemzedéket mindig is élénken foglalkoztatta a hagyomány megismerése és az elõdök által képviselt értékrend újraértelmezésének igénye.

A hagyomány beépülése a modernitásba nem századunk problémája, hiszen õsidõktõl foglalkoztatja a gondolkodókat, hangsúlyozta köszöntõjében Zakar Péter, a megyei közgyûlés alelnöke.

Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára, országgyûlési képviselõ a Fiatalok politikai érdekképviseletérõl a XXI. században címmel tartott elõadást. A politika általában a választói rétegek aktivitását tanulmányozva alakítja ki cselekvési stratégiáját. Minél passzívabb a fiatal korosztály, annál kevésbé tudja érvényesíteni érdekeit a napi politika szintjén. Hogy ez megváltozzon, a kormány hamarosan ifjúsági konzultációt indít, 100 milliót különítenek el erre a célra, így próbálva vonzóbbá tenni a korosztály számára a politika döntéseit. Az államtitkár sajnálkozását fejezte ki, hogy a politikai viták mûhelyei kiszorultak az egyetemekrõl. Általában kitiltották a politizálást a felsõoktatásból, ami nem jó, mert a hallgatók vitakultúrája – ebbõl kifolyólag – rendkívül alacsony szinten van. Bizonyára található kulturált megoldás, hogy ez megváltozzon, fogalmazott Rétvári. Az államtitkár a civil a szervezetek fontosságát és a politikai döntéshozatalba történõ bekapcsolódását hangsúlyozta, hogy bele tudjanak szólni a készülõ jogszabályok alakulásába.Fülöp Attila kabinetfõnök (Nemzeti Erõforrás Minisztérium) az idei családpolitikai aktualitásokról beszélt. Elmondta, a család- és a szociálpolitika viszonylag fiatal terület, az utóbbi 100-150 évben alakult ki, hiszen korábban a 3 generációt is tömörítõ nagycsaládok oldották meg az idõsekrõl való gondoskodást, amit késõbb az állam vállalt magára. Az államtitkár szólt a tavaly bevezetett családi adózás elõnyeirõl, a gyes meghosszabbításáról, a családi adókedvezményekrõl, amelyek mind-mind pénzügyi ösztönzésül szolgálnak és megkönnyítik a polgárok életét, a finomhangolás azonban még hátra van.Értékõrzés, európai kultúra, nemzeti identitás a harmadik évezredben volt a címe Miklós Péter történész, a Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány kuratóriumi elnöke beszámolójának. A nemzeti identitás kérdését taglalta, amely az utóbbi idõben jelentõsen felértékelõdött a modernizálódó és egységesülõ világunkban. Az EU által is preferált értékek, mint amilyen az integráció, a globalizáció azonos súllyal jelennek meg, mint a regionalizmus, a helyi értékek megerõsítése, ami csak látszólag tûnik ellentmondásosnak, hiszen az Unió is egységként kezeli õket.

Jancsák Csaba, a SZTE ifjúságszociológusa a magyar fiatalok évtizedek során tapasztalt értékvilágának változásairól értekezett. A legújabb kutatások azt mutatják, felértékelõdik a korosztály bizalma a biztonságot jelentõ közösségek iránt, elõtétbe kerül a család szerepe, jellemzõ a materiális világtól való elfordulás, egyre inkább foglalkoztatja az ifjú nemzedéket az ontológiai kiútkeresés: mi végre vagyunk a világban? Az utolsó 2 évben tapasztalták, egyre fontosabbá vált a megkérdezettek számára a szerelem, a szellemi értékek, a béke, és kevésbé lényegesek a gazdagság és a hatalom. Jancsák is az egyetemi politikai vitakultúra visszaállítását sürgette. Ha nem az egyetemi elõadótermekben beszélik meg ezeket a kérdéseket, marad a kocsma, ahol mindig a hangosabb, az erõsebb vagy éppen a részegebb fél gyõz, szögezte le az elõadó, ezt pedig nem lenne szabad megengednünk.

A konferencia levezetõi Haág Zalán, a Szeged Megyei Jogú Város Kulturális, Egyházügyi, Közmûvelõdési és Idegenforgalmi bizottságának elnöke és Bene Tamás, a DKMT Eurorégió Ifjúsági Szövetség elnöke voltak.

Publication: http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/01/vissza-a-politikai-kulturat-az-egyetemre.html
Provider: SzegedMa
Date: 2011. Január 20.

Az egyetemi politikai vitakultúra visszaállítását sürgeti Rétvári
Hír TV 2011. Január 20.

Sajnálatos, hogy a politikai viták mûhelyei kiszorultak az egyetemekrõl - mondta el Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára a Hagyomány és modernitás - Tradicionális értékek a XXI. század elején címû tudományos konferencián, melyet január 20-án rendezett meg a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió Ifjúsági Szövetsége és a Katolikus Ifjúsági Alapítvány Szegeden.

A politika általában a választói rétegek aktivitását tanulmányozva alakítja ki cselekvési stratégiáját: minél passzívabb a fiatal korosztály, annál kevésbé tudja érvényesíteni érdekeit a napi politika szintjén - fogalmazott Rétvári Bence Fiatalok politikai érdekképviseletérõl a XXI. században címû elõadásában. "Hogy ez megváltozzon, a kormány hamarosan ifjúsági konzultációt indít, százmilliót különítenek el erre a célra, így próbálva vonzóbbá tenni a korosztály számára a politika döntéseit" - mondta el Rétvári Bence. Az államtitkár sajnálkozását fejezte ki, hogy a politikai viták mûhelyei kiszorultak az egyetemekrõl. "Általában kitiltották a politizálást a felsõoktatásból, ami nem jó, mert a hallgatók vitakultúrája - ebbõl kifolyólag - rendkívül alacsony szinten van. Bizonyára található kulturált megoldás, hogy ez megváltozzon" - fogalmazott. Rétvári Bence a civil szervezetek fontosságát és a politikai döntéshozatalba történõ bekapcsolódását is hangsúlyozta, hogy bele tudjanak szólni a készülõ jogszabályok alakulásába.

Jancsák Csaba, a Szegedi Tudományegyetem ifjúságszociológusa a magyar fiatalok évtizedek során tapasztalt értékvilágának változásáról beszélt. A legújabb kutatások azt mutatják, felértékelõdik a korosztály bizalma a biztonságot jelentõ közösségek iránt, elõtérbe kerül a család szerepe, jellemzõ a materiális világtól való elfordulás, egyre inkább foglalkoztatja az ifjú nemzedéket az ontológiai kiútkeresés: mi végre vagyunk a világban? Elmondta: az utóbbi két évben tapasztalták, egyre fontosabbá vált a megkérdezettek számára a szerelem, a szellemi értékek, a béke, és kevésbé lényegesek a gazdagság és a hatalom. Jancsák Csaba szintén sürgette az egyetemi politikai vitakultúra visszaállítását. "Ha nem az egyetemi elõadótermekben beszélik meg ezeket a kérdéseket, marad a kocsma, ahol mindig a hangosabb, az erõsebb vagy éppen a részegebb fél gyõz, ezt pedig nem lenne szabad megengednünk" - szögezte le az elõadó.

Fülöp Attila, a Nemzeti Erõforrás Minisztérium államtitkára az idei családpolitikai aktualitásokról beszélt. Elmondta: a család- és a szociálpolitika viszonylag fiatal terület, az utóbbi 100-150 évben alakult ki, hiszen korábban a három generációt is tömörítõ nagycsaládok oldották meg az idõsekrõl való gondoskodást, amit késõbb az állam vállalt magára. Értékõrzés, európai kultúra, nemzeti identitás a harmadik évezredben volt a címe Miklós Péter történész beszámolójának. A nemzeti identitás kérdését taglalta, amely az utóbbi idõben jelentõsen felértékelõdött a modernizálódó és egységesülõ világunkban.

Publication: http://www.hirtv.hu/kultura/oktatas/?article_hid=359048
Provider: Hír TV
Date: 2011. Január 20. 17:36

A tömegesedés nem kedvez az eredeti gondolkodásnak
Metropol 2010. Szeptember 02.

Zentai Lili

Ötévesen a pohár még lehet kalap, a sörösüveg ûrhajó, de elballagunk az oviból és jön a sokkolás. Az iskolában kiderül: a tágyaknak csak egyféle rendeltetésszerû használata van. Ez valóban így van? Az iskola a kreativitás gyilkosa lenne? Jancsák Csaba ifjúságszociológussal (a Szegedi Tudományegyetem oktatója, Oktatáskutató és Fejlesztõ Intézet kutatója) a kreatív oktatás lehetõségeirõl beszélgettünk. Folytatódik cikksorozatunk a kreativitásról.

Egy pszichológus szerint a velünk született kreativitás sokszor az iskolával hal el. Ön szerint mi lehet ennek az oka?

– A hazai oktatási rendszer számos nagyléptékû változáson ment keresztül a legutóbbi húsz évben. E változások jelentõsen átalakították az iskola világát, a pedagógusok elõtt számos új feladat és szerep jelent meg. Napjaik magyar iskolája már nemcsak a tudás átadásának tere, hanem egyfajta szolgáltatóház is, ahol a formális oktatási események mellett megjelennek és egyre fontosabbá válnak a nem-formális oktatási és nevelési, szabadidõ-eltöltési, rekreációs események is. Ezen feladatok és kihívások között egyre fontosabb a szociális kompetenciák, tehát az együttmûködés, a szolidaritás és a kreativitás fejlesztése. Az új kihívásoknak való megfeleléshez komoly szakmai felkészültség és motiváltság kell. A pszichológus kollégával egyetértek abban, hogy a túlterhelt pedagógusoktól nehéz elvárni a „kibûvült” pedagógusi szerepelvárásnak való megfelelést. Azaz valóban úgy tûnik, hogy a mai iskolák nehezen tudnak megfelelni a 21. századi igényeknek. Ennek az is oka, hogy a kihívások személyre szabott törõdést, mentorálást igényelnek a tanártól, amely a tömeges oktatásban (például a felsõoktatásban) nem mûködik anélkül, hogy a pedagógusok ne csak szakmai felkészültségben, de humánerõforrás szempontokból is alkalmasak legyenek erre. Miközben a tanárképzés belsõ tartalmi elemei megfelelõek lennének, a pályára kikerülõ pályakezdõk nem minden esetben vannak felkészítve a társadalom által megfogalmazott igények kielégítésére, az iskola megváltozott világára, tehát a tanárképzés korrekcióra szorul. A túlterheltség miatt egyre gyakoribb, hogy küszködõ, a kiégés szélén álló, reményvesztett tanárokkal találkozunk a kutatásaink során.

Az angolszász gyakorlati oktatás sokkal inkább kreativitásra készteti a gyerekeket, mint az inkább elméleti anyagra koncentráló magyar oktatás – mondják. Mi a tapasztalat errõl?

– Míg a hazai oktatás, a közép-európai hagyományok szerint, a tárgyi tudásra, a mûveltség átadására koncentrál, az angolszász-jellegû oktatásban a hangsúly a tudás elérésén, a „know how”-n, a „tudni hogyan”-on van. Évszázados vita tárgya, hogy mi a helyes arány az elmélet és a gyakorlat között. Azt tudjuk, hogy az életidegen tudás hasznosíthatatlan, ugyanakkor az iskola legfontosabb feladata az ismeretek átadása s ezt nem lehet elvitatni, hiszen az ismertek nélküli kreativitás zsákutcába visz. Az emberi intelligencia két része a kristályos intelligencia, mely a tudáselemekbõl, információkból áll és a folyékony intelligencia, mely a mûveletvégzõ képességbõl. E kettõ együttese teszi alkotóvá az embert. A kristályos intelligencia az életünk során egyre bõvül, hiszen új és új ismereteket, tapasztalatokat szerzünk. A folyékony intelligencia viszont például a kézügyesség egy ideig fejlõdik, majd stagnál és végül leépül. Jó példa erre az, hogy idõsödvén egyre bölcsebbek leszünk, de már finom mozgásokra, például legózásra egyre inkább képtelenek.

Edward de Bono szerint a kreativitás tanulható, fejleszthetõ és alkalmazható képesség. Milyen példák vannak erre a magyar oktatási rendszerben? Mivel fejleszthetõ a kreativitás Ön szerint?

– A kreativitás fejlesztéséhez, sõt az egészséges emberré neveléshez nélkülözhetetlenek a mûvészeti tárgyak, de az a megközelítésmód, mely a gyermekek alapvetõ kíváncsiságát hangsúlyozza, az alaptantárgyak esetében is mûködõképes. Véleményem szerint a kreativitás fejlesztéséhez, befogadó környezet, a különös és egyéni támogatás, azaz pozitív visszajelzés szükséges. A kreativitás az úgynevezett „széttartó gondolkodásban” nyilvánul meg. A fiatalok esetében ez a gondolkodás az önmagukkal szembeni igényesség kialakítása nélkül, azaz az elmélyült és rendszeres munkára való képesség nélkül azonban nem vezet sehová.Az iskolában sokszor „problémásnak” tekintett, kreatív fiatalokat a merészség, az impulzivitás, a nonkonformizmus, a tekintély megkérdõjelezése, az iskola értelemben fegyelmezettlenségre való hajlam, ugyanakkor az új elképzelések iránti nyitottság és a váratlan helyzetekre való gyors és rugalmas reagálás, játékosság jellemzi. Az elõbbiek miatt a „tekintélyelvû” iskola nem tud mit kezdeni velük és marginalizálja õket, azaz egyfajta „rejtett tantervet” mûködtetve leszelektálja, kitaszítja, az árnyékos oldal fiataljaivá teszi õket, ennek egyik ismert esete, amikor a „magatartási” problémákat a szaktantárgyak jegyei között „torolja meg” az iskola. Ugyanakkor ezek a fiatalok, az utóbbiak miatt azok, akik egyfajta fejlesztõként, serkentõként, más esetben például forradalmárként „továbbviszik a világot”. E – nyugodtan mondhatjuk: meg-nem-értett – fiatalok esetében rendkívül fontos a család és a kortárscsoport támogatása.

Önöknek mi az elképzelésük – milyen oktatási „struktúra” segítené a kreatív, másként gondolkodó, „problémás” fiatalok oktatását, mentorálását?

– Véleményem szerint a tanárok leterheltségének csökkentésével (óraterhelés csökkentése, osztálylétszámok csökkentése, adminisztrációs feladatok csökkentése), továbbá számukra a továbbképzésre, a legmodernebb ismeretek megszerzésére és új tananyagok kidolgozására szolgáló alkotói év (akár csak félév) bevezetésével „csodákat” lehetne megalapozni. Ám tisztában vagyok azzal, hogy mindezt behatárolja az oktatásra költhetõ források szûkössége. A nagyon sikeres oktatási rendszereket a kisebb – 15-20 fõs – osztálylétszámok (vagy a nagyobb osztálylétszámok esetén alkalmazott tanár-asszisztens, avagy segédtanár), a tanárok számára kialakított életpályamodell jellemzi (melybe az önfejlesztés, önmûvelés, továbbképzés betervezett dolog, ugyanakkor a pihenés, regenerálódás sem szégyellnivaló esemény), mindemellett pedig komoly többfordulós felvételi-alkalmassági vizsgán kell a tanárképzésbe jelentkezõnek átesnie.

Kreativitás az oktatásban – hogyan készítik fel a magyar pedagógusokat? Mit tanácsolnak nekik?.

Ön szerint segíti vagy inkább blokkolja a kreativitást a mai felgyorsult világ és az internet? Mennyire használják az internetet a magyar oktatásban, illetve a kreativitás fejlesztésében?

– Úgy vélem, hogy minden, ami a fiatalok kommunikációs képességeit és gondolkodását fejleszti az mindenképpen hasznos, ugyanakkor az internet világa számos kockázatot is rejt, például az ott fellelhetõ információk igazságának, érvényességének megítélését, a szelekciót hasznos és haszontalan között. A hazai oktatásban egyre inkább beépül a számítógépek, az új info-kommunikációs technikák, és az internet használata, ugyanakkor mindez nem helyettesíti a tanár, a pedagógus tudása és személyisége által átadható és elmélyíthetõ ismereteket, hanem kiegészítheti azt. Vagyis: a világháló egy jó lehetõség és kihívás is, ám a valós, azaz személyközi kommunikációt nem helyettesíti, és az oktatásban, amely jellemzõen embertõl emberig terjed, nem is helyettesítheti a felkészült és tudása, illetve személyisége alapján hiteles pedagógust.

Publication: http://www.metropol.hu/itthon/cikk/616940
Provider: Metropol
Date: 2010. Szeptember 02.

A tojás, a dinnye és a magas mûvészet
Magyar Demokrata 2010:34. szám, Kultúra

Farkas Anita, Fehérváry Krisztina, Szentei Anna

Magyarország fesztivál-nagyhatalom, legalábbis az általánosan kialakult vélemény szerint. Igaz, egész évben egymást érik a különbözõ tematikájú fesztiválok, ünnepi játékok, rendezvények, ám mindez mesterségesen gerjesztett túlkínálat eredménye. Mindemellett ezek az együttlétek igen hasznosak: újjáéleszthetik a Rákosi-rendszerben felszámolt közösségeket. Hogy mi van a felszín alatt? Fesztiválkörképünk ennek járt utána. Az egyes települések sikertörténetét látva az önkormányzatok többsége igyekszik valamilyen rendezvénnyel fellendíteni turizmusát, gyakran erején felül, ám valódi eredmény nélkül támogatva azt. A fesztivállátogatók összlétszáma ugyanis nem nõtt az elmúlt idõszakban, a konkurens rendezvények pedig nemcsak a résztvevõket, hanem a támogatást is elhappolják egymás elõl, ami az egész piac kárára válik. Magyarországon négyezer programsorozat tartja magát fesztiválnak, miközben a legtöbb csupán egy-két napos vásárt takar a helyi fõtéren. A Magyar Fesztivál Szövetség szerint alig több mint 350-400 rendezvény érdemelné ki valóban az elnevezést.

Kultúrlicit

Akad ugyanakkor néhány nagyváros, amely alapos szervezéssel, minõségi programjaival elérte, hogy nevérõl az ott tartott nagyszabású eseményre asszociáljon a közönség: így a virágkarnevál városa Debrecen, míg az operafesztivál elválaszthatatlan Miskolctól, Szeged neve pedig egybeforrt a szabadtéri játékokkal. Ez utóbbi nem véletlen, hiszen e rendezvény kezdte hazánkban a fesztiválok sorát, még a harmincas években. A szocializmus alatt aztán az állampárt rátenyerelt erre az ágazatra is. Az irányvonalat az aczéli kultúrpolitika határozta meg, az öntevékeny módon szervezõdõ kulturális rendezvények a belügyi szervek ellenõrzése alatt álltak, a fesztiválok pedig kizárólag a Budapesti Tavaszi Fesztivál felügyelete alatt mûködhettek. Ám eközben a világ más részein szárba szökkent a mai értelemben vett, közös gondolkodásra, életérzésre, zenei ízlésre alapozott „fesztiválozás”.– A fesztiválok története a hatvanas években gyökerezik, gondoljunk csak a mára legendává vált Woodstockra – mesél a mûfaj kialakulásáról Jancsák Csaba szociológus-ifjúságkutató, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógiai Karának oktatója. – Az elsõ rendezvények a fiatalok lázadásának, a fogyasztói világból való kivonulásának, az új ifjúsági kultúra megjelenésének voltak a terei. Késõbb a fogyasztói társadalom egyik sajátosságaként megjelent az élmények direkt keresése, és a technikai fejlõdéssel megnövekedett szabadidõ révén pedig a szórakozás új formái alakultak ki: így szaporodtak el gombamód a fesztiválok is.

Ez a fõként fiatalok részérõl fellépõ igény Magyarországon a kilencvenes évek elején jelent meg. Az alternativitás – amely egyben a felnõtt világtól való elhatárolódás is – együtt járt a kortárscsoport felértékelõdésével, miközben a demokrácia és a piacgazdaság megfelelõ keretet teremtett az elsõ hazai fesztiválok létrejöttéhez.– A rendszerváltás után elõször amatõr rendezvények indultak koncertekkel, filmvetítésekkel, színházi és egyéb elõadásokkal. Az elsõ, a professzionalitás igényével létrejött ifjúsági fesztivál a Diáksziget volt, amely nem véletlenül indult a „kell egy hét együttlét” szlogen szellemében – folytatja a szociológus. – A kilencvenes évek végén aztán megjelent az élmények piacosodása: a fesztivál mint üzleti lehetõség párhuzamosan fejlõdött az élménytársadalom létrejöttével. A hagyományos közösségek átalakulása, így a család intézményének válsága következtében pedig megint csak megnõtt a kortárscsoport szerepe: az ezredfordulóra színes ifjúsági szubkultúra-világ alakult ki, tematikus rendezvényekkel.Léteznek történelmi korokat idézõ programok, például a szombathelyi Savaria Karnevál, de bõven akad hagyományõrzõ, népmûvészeti vagy színházi rendezvénysorozat, s persze olyan is, amely inkább csak jó ürügy egy hangulatos össznépi eszem-iszomra. Egész napos programkavalkádot szentelnek például a tojás-, hagyma- vagy dinnyefesztivál köré, de van talányos elnevezésû „vármeeting” is.

– Ezek esetében legalább annyira értékes része a programnak a település kulturális értékeinek, büszkeségeinek bemutatása, mint a közösségi élmények, a szomszédolás, a közös sütés-fõzés. Ezek indíthatják el a Rákosi-rendszerben felszámolt közösségek újraéledését – világítja meg a lélektani hátteret Jancsák Csaba.

Hasonló véleményen van Hunyadi Zsuzsa szociológus-kutató, a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus osztályvezetõje is, aki szerint a fesztiváloknak sokféleségük ellenére van egy lényeges közös jellemzõjük.

– Nem pusztán programsorozatok összességérõl van szó, hanem olyan közösségi élményrõl, amelyet otthon lehetetlen megélni: a látogatók tudják, hogy a hasonló értékrend, ízlés vagy életstílus révén egyenlõvé válhatnak a közönség többi tagjával, hiszen a puszta „ottlét” arra az idõre képes megszüntetni az egyébként fennálló társadalmi különbségeket, miközben nevelõ, ízlésformáló erõvel is bír.

Nem mind arany

Nagy kérdés tehát, milyen tartalommal töltik meg a rendezvényeket.

– Sok esetben egy egyszerû falunapot is fesztiválnak neveznek a helyiek, ami megtévesztõ lehet, hiszen például a Zempléni Mûvészeti Fesztivál is ezzel az elnevezéssel él, ugyanakkor sokkal magasabb minõséget képvisel – mondja Márta István, a Magyar Fesztivál Szövetség igazgatója.

A fesztiválfogalom felhígulásáról, definiálatlanságáról beszél Hunyadi Zsuzsa is.

– Az igazi fesztivál több napos, jól koncepcionált eseményre kialakított, több helyszínt is kínáló rendezvény, jó esetben magas nívójú kulturális értékekkel a programban. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szervezõk sokszor keverik a mûfajokat, így a könnyebb produkciók a fajsúlyosabb kultúra „szállásadóivá” válhatnak: szendvicsként csomagolva azok is hamarabb eladhatók.

– Miközben a hazai fesztiválpiacon mesterségesen gerjesztett túlkínálat van, az állam, illetve számos település erõn felül támogatja az újabb programok létrejöttét, mert a turistaforgalom növekedését várja tõle. Itthon egy nyári hétvégén tíz-húsz fesztivál fut egyszerre, miközben a fizetõképesebb nyugati országokban is csak három-négy – állítja Gerendai Károly, a Sziget Kft. alapítója, a Sziget, a Stargarden, a soproni Volt Fesztivál, a marosvásárhelyi Félsziget és a Balaton Sound szervezõje. – A piac ezt már nem bírja el, ráadásul a támogatás is elúszik a kisebb érdeklõdésre számot tartó, újdonsült fesztiválokra, miközben a befutott rendezvények kevesebb vagy semmilyen hozzájárulást nem kapnak, noha a válságban elmaradó szponzorok miatt egyébként is gondokkal küzdenek. Annak ellenére, hogy mi évek óta nem kérünk támogatásokat a saját rendezvényeinkre, nem tartom szerencsésnek, hogy az állam mesterséges konkurenciát tart fent. A közpénzek felhasználásakor sokkal inkább mérlegelni kéne, hogy az anyagi segítség mennyit hoz vissza az értékközvetítés, a turizmus vagy akár az államkasszába visszafolyó adók szempontjából.

– Éppen ezért láttuk szükségét, hogy létrehozzuk a fesztiválregisztrációs és -minõsítõ rendszert, amelyet az állami döntéshozók is használhatnak – veszi át a szót Márta István, nem titkolva, hogy a megalakulás egyik oka a kevés támogatás, amelyet megfelelõbben kellene hasznosítani, ezért ajánlásokat tesznek.

A regisztráció két éve indult el, eddig százhárom rendezvény kapott minõsítést. Egy ötfõs, Márta István vezette Szakmai Intézõ Bizottság vizsgálja például a rendezvények turisztikai hatásait, vagy azt, hogyan hatnak az adott térség életére, tagjaik-e hazai vagy nemzetközi szervezetnek, mi a célcsoportjuk, hogyan áll össze a költségvetésük, stb. Végül a kapott pontszámok alapján adják ki a minõsítést. A gasztronómiai fesztiválok a legnépszerûbbek, már kialakulóban van egy kifejezetten gasztrokulturális eseményekre járó közönség – a bor- és pálinkafesztiválok nagy tömegeket vonzzanak –, ezért a bizottság nem elégszik meg ezek esetében a gasztronómiai szempontú minõsítéssel, hanem figyelembe veszi a kapcsolódó programokat is, így plusz pontszám járhat a mûvészi értéket képviselõ zenei körítésért. Kissé a Michelin-inspektorok étteremminõsítõ munkájára hajazó rendszer szerint a helyszínen is megjelenhetnek a független minõsítõk, s a megszerzett pontokat akár el is lehet veszíteni.

Fesztiválév pénz nélkül

Márta István szerint nemcsak az egyes mûfajok, hanem a profitorientált, illetve a nonprofit, közszolgálati fesztiválok között is különbséget kell tenni a besoroláskor. Szükség volna olyan, törvényben rögzített kritériumokra, amelyek kiszámíthatóbbá tennék a finanszírozást: a fesztiválregisztráció során szerzett tapasztalatokat és eredményeket így õsszel a törvénykezés elé szeretnék vinni. Pénz ugyanis sosincs elég: 2006-ban még 2,2 milliárd forint jutott az ágazatnak, idén ennek csupán a fele, noha éppen a Fesztiválok Évét írjuk. – A regionális és turisztikai pályázatok megszûntek, innen már tavalyelõtt kivontak 1,1 milliárdot, sõt a kulturális tárcánál is meghúzták a pályázati pénzeket: az NKA-nál létezett egy hatszázmilliós nagyrendezvények-pályázat, illetve a miniszteri keret, de összességében kevesebb lett a pénz. És bár 2010-et a fesztiválok évévé nyilvánította az elõzõ kormány, ez mégsem jelentett többet a kasszában – teszi hozzá még Márta István. – A Sziget Kft. rendezvényeit leszámítva a kulturális, mûvészeti fesztiválok általánosságban harminc-harminc százalékban számíthatnak állami, illetve önkormányzati támogatásra, míg negyven százalékot a jegybevétel és a szponzori pénzek tesznek ki. A Miskolci Operafesztiválra például sokat költ az önkormányzat, ami azonban meg is térül: igazi ínyenc rendezvény, sok külföldi látogatóval. Persze nem minden önkormányzat bír el ilyen nagyvonalú dotációt, s állami segítségnyújtás nélkül gyakran életképtelenek a kultúraközvetítõ programok. Így járt a Mûvészetek Völgye is: 2007-ben anyagi okok miatt élet és halál között lebegett. A szocialisták ígértek, de nem adtak támogatást, míg végül az új kormány egy hónappal a program kezdete elõtt úgy döntött: ezt az értéket meg kell menteni.

– A Mûvészetek Völgye családi fesztivál, a kezdetekkor itt nyaraló gyerekek már saját csemetéjüket hozzák el. Az értékrend viszont az indulás óta változatlan: egy szilárd kulturális közszolgálatisággal találkozhatnak a látogatók. És persze varázslatos a táj, a hét kis magyar falu, ez a kicsit esetlen, de emberséges környezet, ahol még lehet beszélgetni és mosolyogni egymásra – próbálja megragadni Márta István, a program ötletgazdája és igazgatója a Mûvészetek Völgye sikerének titkát.

Válsághatás

– Noha a fesztiválok látogatóinak száma nem csökkent, idén számos rendezvény bukott meg vagy maradt el a válság, illetve a túlkínálat következtében, és még így sem tisztult le eléggé a piac – mondja Gerendai Károly, utalva az idei nyárra meghirdetett, és a nyitás elõtti napokban, hetekben lefújt rendezvényekre, amelyekre sokszor jegyet is vásároltak az érdeklõdõk.

Nemzetközi szinten hasonlóan visszaesés tapasztalható, azzal együtt, hogy Nyugat-Európában igen változatos a könnyûzenei rendezvények támogatása: Németországban, Angliában például nem részesülnek hozzájárulásban – az utóbbi mégis híres a fesztiváljairól –, viszont Franciaországban elõfordul, hogy a költségvetés felét a támogatás teszi ki. Hasonlóan a szerbiai, egyre népszerûbb Exit fesztiválhoz, ami lassan a Sziget versenytársává kezd válni a közép-európai régióban.

S a recesszió nemcsak a szponzori pénzek csökkenésében érezhetõ: látogatók vannak ugyan, de kevesebbet költenek, aminek fõ vesztesei elsõsorban a népmûvészek. Ez a folyamat meglehetõsen érzékenyen érintheti a nagy múltú Mesterségek Ünnepét is.– A rendezvény idei költségvetése alacsonyabb volt – erõsíti meg a feltételezéseket Ígyártó Gabriella, a szervezõ Népmûvészeti Egyesületek Szövetségének (NESZ) ügyvezetõ igazgatója.

A fesztivál szövetség által létrehozott Szakmai Intézõ Bizottságtól tavaly megkapták a kiváló minõsítést, miközben a huszonnégy éve kitalált koncepciójuk nem változott: a hagyományos népi kismesterségek, a tárgyalkotó népmûvészet értékeinek bemutatása. Emellett minden évben rendkívül színes színpadi mûsorral készülnek: a hazai világ- és népzenei élet legjava ad koncerteket a négy nap alatt. A rendezvény összköltségvetése majdnem százmillió forintra rúg – amelyet negyed részben az állam támogat –, ám ebbõl a színpadi programokat, NESZ-tagsággal rendelkezõ kézmûvesek útiköltségét, szállását is fedezik. S a jegyárak évek óta nem változtak. Ugyanakkor az állami támogatásunk nagy részét, a 24 millióból 18-at a rendezvény területbérleti díjaként vissza is kell fizetnünk az államnak.

Persze a válság nemcsak gazdasági értelemben érhetõ tetten, hanem a társadalomban is. Most mégis megfordulhat a trend: a fogyasztói világ túlhajtottsága miatt létrejött „bõség” társadalmát ugyanis mostanra a „szûkösség” társadalma váltotta fel. Ez megjelent a szabadidõ-eltöltés terén is: az egyhetes üdülés helyett például csak hosszú hétvégére futja, a fesztiválok pedig különféle praktikákkal – rövidített programmal, kevesebb sztárral – igyekeznek túlélni.

– A közösségi események újraindulásának vagyunk tanúi napjainkban – állítja Jancsák Csaba is. – A gazdasági-társadalmi válság egyre többeknek irányítja a figyelmét arra, hogy a kis közösségek – a család, a barátok, az utca vagy a község lakói – egymás nélkül nem létezhetnek emberként, boldogan. Az a pusztítás, amely Magyarország történetének 1945-tõl 1990-ig tartó idõszakát jellemezte, s amelyben a hatalom megszüntette a társadalom összetartó erejét, megállítható és visszafordítható. Az is megmutatkozott mára: nem a legfényesebb rendezvény a legértékesebb, hanem az, ahol a minõségi tartalom, a programok és a közös együttlét a meghatározó.

Publication: http://www.demokrata.hu/heti-hir/tojas-dinnye-es-magas-muveszet?mini=program-naptar/2010/11/all
Provider: Magyar Demokrata
Date: 2010. 34. szám, kultúra

A kreativitás éve után. Az iskola megöli a kreativitást?
2010. szeptember Bölcsõ

Az elmúlt év az Európai Unióban a „Kreativitás és innováció éve” volt. Az év „Álmodj, alkoss, újíts!” mottója kifejezte azt a szándékot, hogy a figyelem középpontjába kerülõ kreativitás – és az arról való közbeszéd – elõmozdítsa az alkotó és újító hozzáállást és annak elismerését az emberi tevékenység különbözõ területein. Az oktatás világa és a kreativitás kapcsolódási pontjairól, viszonyrendszerérõl Jancsák Csaba ifjúságszociológussal, a JGYPK és a BTK oktatójával és az Oktatáskutató és Fejlesztõ Intézet kutatójával beszélgettünk.

A közvélekedés szerint a velünk született kreativitás sokszor az iskolába járással elhal. Mi lehet ennek az oka?

A válasz többrétegû. E megközelítéshez fontos azt – mintegy árnyalásképpen – megjegyezni, hogy a hazai oktatási rendszer számos nagyléptékû változáson ment keresztül a legutóbbi húsz évben. E változások jelentõsen átalakították az iskola világát, a pedagógusok elõtt számos új feladat és szerep jelent meg. Ha napjainkban megkérdezzük a pedagógusokat, hogy miknek is tartják magukat, az oktató-nevelõ szerepen kívül, akkor azon válaszokat kapjuk, hogy hivatalnoknak, adminisztrátornak, ám kereskedõnek, bábmûvésznek, bírónak, showman-nek, karmesternek, továbbá trénernek, coach-nak, mentornak, mediátornak, animátornak, facilitátornak (is). Napjaik magyar iskolája tehát már nemcsak a tudás átadásának tere, hanem egyfajta szolgáltatóház is, ahol a formális oktatási események mellett megjelennek és egyre fontosabbá válnak a nem-formális oktatási és nevelési, szabadidõ-eltöltési, rekreációs események is. Ezen feladatok és kihívások között egyre fontosabb a szociális kompetenciák, tehát az együttmûködés, a szolidaritás és a kreativitás fejlesztése. Az új kihívásoknak való megfeleléshez komoly szakmai felkészültség és motiváltság kell.

A „közvélekedéssel” egyetértek abban, hogy a túlterhelt pedagógusoktól nehéz elvárni ezen „kibõvült” pedagógusi szerepelvárásnak való megfelelést. Azaz valóban úgy tûnik, hogy a mai iskolák nehezen tudnak megfelelni a 21. századi igényeknek. Ennek az is oka, hogy ezen kihívások személyre szabott törõdést, mentorálást igényelnek a tanártól, amely a tömeges oktatásban (például a felsõoktatásban) nem mûködik anélkül, hogy a pedagógusok nemcsak szakmai felkészültségben, de humánerõforrás szempontokból is alkalmasak legyenek erre. Gondolok itt arra, hogy miközben a tanárképzés belsõ tartalmi elemei megfelelõek lennének, a pályára kikerülõ pályakezdõk nem minden esetben vannak felkészítve a társadalom által megfogalmazott igények kielégítésére, az iskola megváltozott világára, tehát a tanárképzés korrekcióra szorul, ugyanakkor pedig a túlterheltség miatt egyre gyakoribb, hogy küszködõ, a kiégés szélén álló, reményvesztett tanárokkal találkozunk a kutatásaink során.

Meg kell említeni azt is, hogy az a kreativitás fejlesztéséhez, sõt az egészséges emberré neveléshez nélkülözhetetlenek a mûvészeti tárgyak, melyek szerepének erõsítése szükséges. De az a megközelítésmód, mely a gyermekek alapvetõ kíváncsiságát hangsúlyozza, az alaptantárgyak esetében is mûködõképes. Véleményem szerint a kreativitás fejlesztéséhez, befogadó környezet, a különös és egyéni támogatás, azaz pozitív visszajelzés szükséges. Kiemelten fontos az is, hogy noha a kreativitás a az úgynevezett „széttartó gondolkodásban” nyilvánul meg, a látszólag egymástól független dolgok összekapcsolásában, melynek a gondolkodásban a problémaérzékenység, az eredetiség, a rugalmasság a jellemzõje, ám ez a fiatalok esetében az önmagukkal szembeni igényesség kialakítása nélkül, azaz az elmélyült és rendszeres munkára való képesség nélkül nem vezet sehová.

Az ilyen – az iskolában sokszor „problémásnak” tekintett - fiatalokat a merészség, az impulzivitás, a nonkonformizmus, a tekintély megkérdõjelezése, az iskola értelemben fegyelmezettlenségre való hajlam, ugyanakkor az új elképzelések iránti nyitottság és a váratlan helyzetekre való gyors és rugalmas reagálás, játékosság jellemzi. Az elõbbiek miatt a „tekintélyelvû” iskola nem tud mit kezdeni velük és marginalizálja õket, azaz egyfajta „rejtett tantervet” mûködtetve leszelektálja, kitaszítja, az árnyékos oldal fiataljaivá teszi õket, ennek egyik ismert esete, amikor a „magatartási” problémákat a szaktantárgyak jegyei között „torolja meg” az iskola. Ugyanakkor ezek a fiatalok, az utóbbiak miatt azok, akik egyfajta fejlesztõként, serkentõként, más esetben például forradalmárként „továbbviszik a világot”. E – nyugodtan mondhatjuk: meg-nem-értett – fiatalok esetében rendkívül fontos a család és a kortárscsoport támogatása.

Az angolszász gyakorlati oktatás sokkal inkább kreativitásra készteti a gyerekeket, mint az inkább elméleti anyagra koncentráló magyar oktatás. Milyen a helyes kombinációja, aránya a gyakorlatnak és az elméletnek?

A hazai oktatás a közé-európai hagyományokon állva a tárgyi tudásra koncentrál, a mûveltség átadására, míg az angolszász-jellegû oktatásban a hangsúly a tudás elérésén, a „know how”-n, a „tudni hogyan”-on van. Az oktatási színpad szereplõi között évszázados vita tárgya, hogy mi a helyes arány az elmélet és a gyakorlat között. Azt tudjuk, hogy az életidegen tudás hasznosíthatatlan, ugyanakkor az iskola legfontosabb feladata az ismeretek átadása s ezt nem lehet elvitatni, hiszen az ismertek nélküli kreativitás zsákutcába visz. Az emberi intelligencia két része a kristályos intelligencia, mely a tudáselemekbõl, információkból áll és a folyékony intelligencia, mely a mûveletvégzõ képességbõl. E kettõ együttese teszi alkotóvá az embert. A kristályos intelligencia az életünk során egyre bõvül, hiszen új és új ismereteket, tapasztalatokat szerzünk. A folyékony intelligencia viszont például a kézügyesség egy ideig fejlõdik, majd stagnál és végül leépül. Jó példa erre az, hogy idõsödvén egyre bölcsebbek leszünk, de már finom mozgásokra, például legózásra egyre inkább képtelenek. Kísérletek sokasága mutatta ki, hogy az intelligencia nem mindig jár együtt a kreativitással, a kreativitás viszont feltételez egy bizonyos intelligenciát. Lehet valaki nagyon intelligens ugyanakkor ötletszegény is egyszerre.

Tanulmányok sora szól arról, hogy a kreativitás tanulható, fejleszthetõ és alkalmazható képesség. Milyen példák vannak erre a hazai oktatási rendszerben?

Egyértelmûen a kreativitás fejlesztésére hatnak a tanórákon alkalmazott játékos megközelítésmódok (mire használható még például egy vödör), a projektben gondolkodás (például történelem órán az életmódról tudottak, a technikai ismeretek, a vizualitás beemelése), de hangsúlyozni szeretném, hogy a kézmûves tevékenységek, a „tervezés”, az egy-egy problémafelvetésnél a különös ötletek-megoldások megbeszélése, kipróbálása. Mindezek a nem formális oktatás felé viszik az iskola világát. Azt is fontosnak tartom, hogy ha mindeközben a befogadó légkör és az együttmûködés szelleme jellemzi a tanórai munkát, akkor az nem individuális versengõkké neveli a fiatalokat, hanem együttmûködésre képes, egymásra számító, támogató, szolidáris emberekké.

Hogyan készítik fel a magyar pedagógusokat a kreativitás „kezelésére”?

A hazai óvó-, tanító-, és tanárképzésbe beépült kreativitás fejlesztésének szemlélete. Mindez arra épül, hogy a fiatalok már mint „erõforrás” jelennek meg a mai világ számára. Az úgynevezett kreatív iparágak a 21. században egyre inkább felértékelõdnek. A magyar oktatási rendszer tömegessége (például a nagy osztálylétszámok) miatt a személyre szabott képzés feltételei egyre szûkösebbé váltak. A komoly gazdasági áttörésre esélyt adó egyedi innovációknak és eredeti gondolkodásnak nem kedvez a tömegesedés folyamata. A magyar társadalom alapvetõ érdeke, hogy a lehetõ legtöbb fiatal számára tudja biztosítani a képességeinek és egyéni motivációjának leginkább megfelelõ képzést. A tehetséggondozás alapvetõ célja ezen belül azoknak a fiataloknak a felismerése és segítése, akik az átlagosnál nagyobb fokú odafigyelés mellett kiemelkedõ eredmények elérésére képesek. A pedagógusképzésben erre a személyre szabott fejlesztés és oktatás, illetve az egyéni haladás munkaformáinak gyakorlásával, továbbá a mentorálás és a tehetséggondozás stúdiumain keresztül készülnek fel a hallgatók.

Mennyire használják az internetet a magyar oktatásban a kreativitás fejlesztésében?

Úgy vélem, hogy minden, ami a fiatalok kommunikációs képességeit és gondolkodását fejleszti az mindenképpen hasznos, ugyanakkor az internet világa számos kockázatot is rejt, például az ott fellelhetõ információk igazságának, érvényességének megítélését, a szelekciót hasznos és haszontalan között. A hazai oktatásban egyre inkább beépül a számítógépek, az új info-kommunikációs technikák, és az internet használata, ugyanakkor mindez nem helyettesíti a tanár, a pedagógus tudása és személyisége által átadható és elmélyíthetõ ismereteket, hanem kiegészítheti azt, azaz a világháló egy jó lehetõség és kihívás is, hiszen használata nélkül a leggyorsabb kommunikációs csatornából marad ki az ember, ám a valós, azaz személyközi kommunikációt nem helyettesíti, és az oktatásban, amely jellemzõen embertõl emberig terjed, nem is helyettesítheti a felkészült és tudása-személyisége alapján hiteles pedagógust.

Hogyan függ össze a diák jegyeinek átlaga és kreativitása? Ki a kreatívabb, akinek inkább rossz jegyei vannak, vagy aki jeles tanuló?

Szociológiai értelemben kreativitás leggyakoribb megjelenési formája tulajdonképpen a szabályok rendszere, a szimbolikus kultúra és egy a szimbolikus szabályokba új megközelítésmódot beemelõ ember találkozása, melyhez rendkívül fontos a támogató környezet és egy úgynevezett szakértõi kör, mely az újítást megérti és igazolja. Sikeres emberek életútjának kutatása során került felismerésre, hogy az iskola – mint intézmény – néha csekély hatással van a küzdelmes életutat bejárt ember sikeréhez, ugyanakkor pedig szinte mindenütt megjelenik egy tanár személyisége, akinek hatásáról beszélhetünk. A sok példa közül Neumann János, Teller Ede nevét említeném, kortársaink közül pedig Bor Zsolt és Békési Imre professzorokat. Amennyiben a tanárok felismerik a gyermekben a kreativitást és tolerálják az ezzel járó sajátosságokat, és nem megbüntetni akarják a „rendetlenkedõt”, a „lázadót”, akkor a jegyekben nem az tükrözõdik, és a tehetség kiterebélyesedhet az iskola falai között is.

Azt mondja, hogy „évszázados vita tárgya, mi a helyes arány az elmélet és a gyakorlat között”. Az oktatáskutatóknak van elképzelésük arról, mi a megfelelõ „elegy”?

Az „évszázados vitával” azt szerettem volna jelezni, túl a kérdés valós történelmi dimenzióján, hogy Magyarországon különféle szakmai mûhelyekben eltérõ módon gondolkodnak errõl a kérdésrõl, és a mûhelyek között nincsen konszenzus. A tanárképzésben ez így néz ki: A szakdiszciplináris kollégák azt szeretnék, hogy még jobban megtaníthassák a matematikát, még jobban a fizikát, a történelmet, stb. A pedagogikum még több elméletet szeretne a pedagógiából és még több elméletet a pszichológiából. És a szakmódszertanosok (akik azzal foglalkoznának, hogy az adott életkornak megfelelõen miképpen lehet a leghatékonyabb módon megtanítani a tananyagot) pedig e két „pogány” közt õrlõdnek. A tanárképzést tehát ezek a láncok kötik, az Ön által említett „elegyet” ezen szereplõk, csoportok, mûhelyek szakmapolitikai lobbiereje hozza létre. Az elméleti ismeretek egy részérõl a gyakorlat során kiderül, hogy nem igaz, vagy nem úgy igaz, ahogy megtanultuk, mint szabályt, más szóval a mestert a gyakorlás teszi mesterré, a helyes arány kialakítása felé akkor lépkedünk, ha a megtanított (megtanult) elméletet (információkat, szabályokat) elkezdjük alkalmazni, és minél több esetben, hiszen azok a gyakorlás által mélyülnek el, lesznek beleszõve az alkalmazható ismereteink hálózatába.

Milyen oktatási rendszer segítené a kreatív, a másként gondolkodó, ezért „problémás” fiatalok oktatását, mentorálását?

Véleményem szerint a tanárok leterheltségének csökkentésével (óraterhelés csökkentése, osztálylétszámok csökkentése, adminisztrációs feladatok csökkentése), továbbá számukra a továbbképzésre, a legmodernebb ismeretek megszerzésére és új tananyagok kidolgozására szolgáló alkotói év (akár csak: félév) bevezetésével „csodákat” lehetne megalapozni. Ám tisztában vagyok azzal, hogy mindezt behatárolja az oktatásra költhetõ források szûkössége. A nagyon sikeres oktatási rendszereket a kisebb – 15-20 fõs – osztálylétszámok (vagy a nagyobb osztálylétszámok esetén alkalmazott tanár-asszisztens, avagy segédtanár), a tanárok számára kialakított életpályamodell jellemzi (melybe az önfejlesztés, önmûvelés, továbbképzés betervezett dolog, ugyanakkor a pihenés, regenerálódás sem szégyellnivaló esemény), mindemellett pedig komoly többfordulós felvételi-alkalmassági vizsgán kell a tanárképzésbe jelentkezõnek átesnie.

Publication:
Provider: Bölcsõ (2010. szeptember)
Date: 2010. szeptember

Milyen tényezõk befolyásolják a továbbtanulókat? Kutatást végzett az EIKKA az információs csatornákról
2010. március 31 12:47

Árendás Éva - Nagy Zsóka

A diákok továbbtanulási motivációja és orientációja az utóbbi idõben kivívta az oktatáspolitikusok és szakemberek figyelmét, elõbbi azért, mert az érettségizõ korosztályban várható demográfiai hullámvölgy nehéz helyzetbe hozhatja az infrastruktúrájában csaknem 500 ezer fõre kalibrált magyar felsõoktatást, utóbbi pedig a mostanihoz hasonló tendenciák mellett egyes munkaerõ-piaci szektorokban szakemberhiányt feltételez, ezzel pedig az ország versenyképességét kockáztatja. A Jancsák Csaba szociológus által vezetett, középiskolai motivációt vizsgáló kutatás rámutat: sem a pedagógusok, sem a diákok nincsenek kellõen informálva a felsõoktatásról, ami a megfelelõ pályaorientáció gátját képezheti.

Az Európai Ifjúság Kutató (EIKKA) 2009 decemberében országos ifjúsági felmérést végzett, amelynek eredményei megvilágítják a magyar középiskola és felsõoktatás kapcsolatrendszerét és az abban rejlõ problémákat. Az adatok végleges elemzése még zajlik ugyan, Jancsák Csaba, az EIKKA vezetõ szociológusa a kutatás céljáról elmondta: a bolognai folyamat hatására a közép és felsõoktatás között fennálló viszony nagyon bonyolulttá vált. Az oktatáskutatók azt konstatálhatják, hogy a kommunikációs csatorna, amely a középiskolák és a felsõoktatás polgárait - vagyis tanárokat, diákokat, szülõket egyaránt - köti össze, bedugult. „Az EIKKA célja a kutatással ennek a csatornának a feltárása volt, illetve javaslatok kidolgozása a csatorna minõségének javítására” - tájékoztatott Jancsák Csaba.

A legtöbb diák továbbtanulna A kutatás eredményeirõl Jancsák Csaba az Aktív Szemeszternek elmondta: megállapíthatjuk, hogy középiskolás fiatalok nagyobbik része tervez felsõoktatási tanulmányokat. Ez a csoport két részre oszlik. A tanulmányokat tervezõ fiatalok egy része már tudja, hogy milyen szakra szeretne menni, a legtöbben azt is, hogy melyik intézménybe. A diákok másik része azonban bizonytalan, azaz csak azt tudja, hogy milyen képzési területet célozna meg, az intézményválasztásban még segítségre szorul. Illetve a diákok körében létezik egy olyan csoport is, akik jövõtervezése, orientációja bizonytalan. Õk nem tudják eldönteni, hogy inkább a híradásokban, társadalmi vélekedésekben megjelenõ piacképes szakokat válasszák, avagy vágyaiknak, habitusuknak megfelelõ irányba jelentkezzenek.

Kevés információ, internetes dominancia Az eredménynek azt mutatják, hogy a diákok nagyon kevéssé ismerik a felsõoktatás világát. A jelenlegi adatok szerint a hozzáférhetõ ismeretek nagy része az internetrõl származik ugyan, a diákok véleménye alapján az intézmények nagyon kevés olyan információt tesznek ki a honlapjaikra, amik a középiskolások számára értelmezhetõk. Az intézmény kiválasztásában nagy szerepet játszik a tömegmédia, az internet, valamint a kortárs csoport. „Ezeknek a hangulati, emocionális, szubjektív információknak a kutatás szerint erõs befolyásoló szerepük van a végzõsökre” - mondta Jancsák. A felsõoktatási intézményeknek lényegesen alacsonyabb küszöbû információkat kellene adniuk a diákoknak - tette hozzá.

Fokozott információhiány a tanároknál Jancsák Csaba a tanárokkal folytatott beszélgetések és kérdõíves adatgyûjtés alapján úgy fogalmazott: az a fajta információhiány, ami a diákoknál mutatkozik, fokozottan van jelen a tanároknál. Amit a felsõoktatásról tudnak, azt szinte kizárólag egykori tanítványaik elmondásából szerzik. A tanárok többsége nem látja át a felsõoktatás átalakulásnak folyamatát, nem érti, mi történt a felsõoktatásban, ezért az átalakulást alapvetõen problémásnak találja. „Szinte minden fókuszcsoportban felmerült az igény a pedagógusok körében, hogy kapjanak releváns tájékoztatást a szakokra, intézményekre, intézmények belsõ világára, képzések tartalmára vonatkozóan. Frusztrációt okoz tanári körökben, hogy bár egyre több idõt töltenek a diákokkal, és a segítõ szándék is megvan, még sincs tényleges felkészültségük a felsõoktatást illetõen, ezért a szakszerû orientáció csupán erõtlen próbálkozás részükrõl.

Fõiskolai nyílt nap tanároknak Vannak azonban próbálkozások a tanárok informálására. A tatabányai és budapesti kampuszokkal is rendelkezõ Modern Üzleti Tudományok Fõiskolája több éve szervez kimondottan a középiskolás osztályfõnököknek, pályaorientációval foglalkozó felelõsöknek fõiskolai nyílt napot. A nyílt nap lehetõséget teremt nemcsak arra, hogy a MÜTF bemutassa oktatási palettáját, a gazdasági képzéstõl egészen a mûszaki területig, hanem eszmecserét, interakciót teremt a közoktatásban és felsõoktatásban dolgozó kollégák között a mindennapi kérdéseket illetõen is - nyilatkozta Deés Szilvia, a MÜTF Programintézetének igazgatója.

Pozitív példa a pályaorientációra Dr. Roncz Béláné, a Magyar Innovációs Szövetség THE Programja által kiírt TeHEtséges vagy? országos középiskolai természettudományi verseny gyõztes aszódi csapatának kísérõ tanára a motivációs eszközökrõl az Aktív Szemeszternek úgy nyilatkozott: ma már a mentor és mentorált közötti személyes kapcsolat és a lelkesítõ tanári erõ motiválhatja a fiatalokat. Jó példa erre Ladjánszki Bálint, aki az aszódi csapat végzõs tagjaként már döntött: a biológia-, kémiafakultációt követõen orvosi pályán szeretné folytatni tanulmányait. „Miután a biológia volt a kedvenc tárgyam és az emberi test mûködése, illetve a gyógyítás is érdekel, egyértelmûvé vált a választás” - magyarázta az orvosi pálya melletti döntését a végzõs diák. Hozzátette: az elhatározásra ugyan maga jutott, korábban tanárai segítették: alsó osztályban õk küldték el különbözõ tanulmányi versenyekre.

Összetett motivációs rendszer A motivációk rendszere nagyon bonyolult mintázatot mutat - derült ki a kutatásból. Számít a biztosnak vélt munkaerõ-piaci kilátás, és az ifjúsági életszakasz kitolásának a lehetõsége. Fontos a diákok körében a biztos bejutás, ezért jellemzõ egy költségtérítéses alapszak megjelölése, amely a sikert garantálhatja.

A kutatás módszertana kérdõíves adatfelvételbõl, fókuszcsoportos interjúkból és a tanárok körében végzett kérdõíves és mélyinterjús beszélgetésekbõl állt. A kérdõíves adatfelvételt tíz véletlenszerûen kiválasztott iskolában, a fókuszcsoportos interjút pedig öt középiskolában készítették a diákokkal. A középiskolák között vidéki és fõvárosi szakközépiskola és gimnázium egyaránt szerepelt. Mindezzel párhuzamosan zajlott a középiskolás tanárok körében végzett kérdõíves adatfelvétel és mélyinterjús beszélgetés. A tanárkutatásban mentorok, osztályfõnökök, pályaorientációs tanácsadásért felelõs oktatók véleményét kérdezték.

Hazánk az európai országok természettudományi, mûszaki végzettségûek sorában a lista végén helyezkedik el. A 2009 szeptemberében induló mûszaki és természettudományi képzésekre elsõ helyen jelentkezettek száma nem érte el a hatezret (5931 fõ), ez a szám pedig az összes felvételizõ valamivel több mint 4,5 százalékát teszi ki csupán.

Publication: http://www.szemeszter.hu/?at=egycikk&HirID=652
Provider: Aktív Szemeszter VI. évf. 8. szám (2009. december)
Date: 2010. március 31 12:47

Az erõszak már tiszta Amerika, megoldás nincs
2010. március 31 12:25

Sándor Csilla

Eltemették tegnap Dékány Miklós 19 éves gyógyszerészhallgatót, akit múlt csütörtökön csoporttársa lõtt agyon a pécsi egyetemen. A szertartáson megjelent az ámokfutó egy másik, életben maradt áldozata, akit már kiengedtek a kórházból. Az általunk megkérdezett szakemberek szerint a tragédia ékes bizonyítéka a társadalom szétesésének, illetve a már közhelynek számító értékválságnak. Oktatási szakértõk véleménye szerint a tömegképzésben a hallgató egyedül csak magára számíthat, nincs mester–tanítvány viszony, a kreditrendszer bevezetésével pedig eltûntek az évfolyamok és a csoportok.

Az amerikanizálódás útjára lépett a magyar társadalom. Szakértõk szerint ennek egyértelmû bizonyítéka a pécsi egyetemen történt lövöldözés. A kérdés az, hogy az oktatási és a politikai élet szereplõi elfogadják-e ezt a tényt, vagy az utolsó utáni pillanatban lépnek az újabb tragédiák megelõzése érdekében.

Felakasztotta magát egy iskolás lány, miután osztálytársai meztelenre vetkõztették és szexuálisan zaklatták. A lengyel kormány a 2006-ban történt eset után azonnal felügyelõket és rendõrökbõl, ügyészekbõl álló, különleges egységeket küldött az ország összes iskolájába, hogy segítsék a pedagógusok munkáját. A miniszterelnök kijelentette, a türelem és a semmittevés idõszaka véget ért, az iskolai erõszak elszaporodásához az oktatásban meggyökeresedõ liberalizációs irányzatok vezettek. Hazánkban 2008-ban egymást követték az iskolához köthetõ halálos tragédiák és a tanárverések. Januárban a fõváros VIII. kerületének egyik iskolájában két diák osztálytermi vitája után az egyik olyan súlyosan bántalmazta társát, hogy a fiú belehalt sérüléseibe. Májusban Kaposvárott két diák elõre kitervelte, hogy egyik társukat megleckéztetik, egy tóhoz csalták, ahol botokkal, kövekkel összeverték. Az eszméletlen 17 éves fiút a vízbe dobták, ahol megfulladt. A lengyel példával szemben a hazai oktatási tárca mindössze egy gyakorló pedagógusok nélküli bizottságot hozott létre, amely megállapította, hogy az iskolai agresszió terjedéséért a tanárok a felelõsek: rosszul bánnak a gyermekekkel, elhibázott módszerekkel tanítanak. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete még tavaly a hivatásukat gyakorló pedagógusok bevonásával programcsomagot dolgozott ki az iskolai agresszió visszaszorítására. Kerpen Gábor, a szervezet elnöke elmondta, a kormányzat a cselekvési terv egyetlen elemét sem fogadta el. Nem támogatta a szülõ és az iskola kapcsolatának megerõsítését, szabadidõ-szervezõ és ifjúságvédelmi felelõs alkalmazását, és a gyermekek kötelezõ, iskolában töltendõ idejének növelését sem. A PDSZ sürgette az oktatási intézményekben iskolapszichológus, nevelési tanácsadó foglalkoztatását. A szakemberek munkája lehetõvé teszi a tanulási nehézségek, viselkedési zavarok korai felismerését, kezelését.

A pécsi egyetemen történt tragédia után átfogó vizsgálat lefolytatása helyett a lehetõ legegyszerûbb válaszok születnek meg: egyedi eset, nem kivédhetõ az ilyen támadás, elrettentõ büntetést kell kiszabni a lövöldözõre, szigorítani kell a fegyverviselés szabályait, nem tehetnek detektoros kaput az egyetemek bejáratához, stb…

Intõ jelnek nevezte Jancsák Csaba szociológus a pécsi tragédiát. A Szegedi Tudományegyetem oktatója azt mondta, az eset kapcsán hazánk is szembesült azokkal a problémákkal, amelyek korábban az amerikai társadalmat jellemezték. A tragédia számos folyamatra rávilágít. A válások, a klasszikus családmodell szétesése miatt – mondta az ifjúságkutató – hiányzik az apa–gyermek minta elsajátításának lehetõsége, ami a külvilágban való eligazodáshoz ad kapaszkodót. Ezt a hiányosságot az értékalapú normarendszert nélkülözõ társadalom sem tudja pótolni. A média feladata lenne, hogy a devianciák és a normálistól eltérõ problémamegoldások hangsúlyozása helyett egyértelmûvé tegye: a társadalom elutasítja a konfliktusok erõszakos megoldását. Jancsák Csaba hozzátette, az identitáskrízis idõszaka, amikor a fiatal keresi önmagát és helyét a világban, a tizenéves kor helyett idõben eltolódott a felsõoktatásban töltött évekre. A tömegképzésben a hallgató magányos, magára marad ezekkel a megválaszolásra váró kérdésekkel. Nehezíti a fiatalok helyzetét az egyetemek és fõiskolák nagy csoportlétszámai miatt, hogy eltûnt a magyar felsõoktatás egyik fõ jellemzõje, a mester–tanítvány viszony. Átalakult az egyetemi szocializáció folyamata a kreditrendszer bevezetésével is, nincsenek már klasszikus értelemben vett évfolyamok és csoportok, ahol a hallgatók rendszeresen hosszabb idõt töltenek együtt, és ez lehetõséget biztosítana számukra a közösségépítésre és a konfliktusok kezelésére. Jancsák Csaba elmondta, a hazai oktatási rendszer az egyéni versenyre épül, kutatások jelzik a hallgatók közötti együttmûködés eltûnését. Hétköznapi példa: a hallgató azért nem adja kölcsön társának a jegyzetét, mert úgy érzi, ha segít, csökkenhet az esélye arra, hogy tanulmányi eredménye alapján átkerülhessen a költségtérítésesek közül a tandíjmentesek közé.

Jancsák Csaba úgy vélte, nehéz megítélni, hogy kiszûrhetõ lett volna-e a pécsi lövöldözõ problémája a tömeges felsõoktatásban. A szociológus szerint a kérdés megválaszolása helyett inkább azon kellene elgondolkodniuk a döntéshozóknak, hogy adják vissza a jogot a felsõoktatási intézményeknek a jelentkezõk pályaalkalmasságának megítélésére, mert a felvételi eltörlése miatt elsõ alkalommal csak az egyetemi elõadóban találkoznak a tanárok a leendõ orvosokkal, gyógyszerészekkel. Az ifjúságkutató szerint az iskoláknak szakemberek segítségével meg kell tanítaniuk a gyermekeket a konfliktuskezelési mintákra, és mindent meg kell tenniük a közösségek kialakításáért, megerõsödéséért.

Több mint ezren – családtagok, barátok, tanárok, iskolatársak – búcsúztak tegnap a kaposvári Nyugati Temetõben Dékány Miklóstól, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) biofizikai intézetében november 26-án lelõtt diáktól. Beszédet mondott az elsõ évfolyamos, 19 éves gyógyszerészhallgató tiszteletére Reöthy Ferenc, a Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója, Márton István esperes és Németh Péter, a PTE orvostudományi karának dékánja. A temetésen részt vett Hiller István oktatási miniszter, Gábriel Róbert, a PTE Általános Orvostudományi Karának rektora, valamint az intézmény többi kara is képviseltette magát. Két mankóra támaszkodva kísérte utolsó útjára Dékány Miklóst az a 36 éves oktató, aki súlyosan megsérült a lövöldözésben, de két napja már elhagyhatta a kórházat. „Szülei példáját szerette volna követni, ezért ment gyógyszerésznek. Halálával olyan embert, barátot és családtagot vesztettünk el, akit semmi nem törölhet ki azok emlékezetébõl, akik ismerték. Igaz barát volt, bármiben lehetett rá számítani, minden ismerõse és hozzátartozója életében jelentõs szerepet töltött be” – mondta lapunknak az elhunyt egyik barátja.

Publication: http://www.magyarhirlap.hu/hatter/az_eroszak_mar_tiszta_amerika_megoldas_nincs.html
Provider: Magyar Hírlap 2009.12.04. 5.p.
Date: 2010. március 31 12:25

A fiatalok gondolkodása sokszor elõítéletes, kirekesztõ
2010. március 31 12:09

Élesebb versenyben kell helyt állniuk, több bukást kell feldolgozniuk, nyitottabbá, rugalmasabbá kell válniuk a mostani fiataloknak, mint a korábbi generációknak. Ebben segítené õket a most elkészült, 15 évre szóló Nemzeti Ifjúsági Stratégia.

A fiatalokból egyre késõbb lesznek „igazi felnõttek”, nem csak Magyarországon, hanem egész Európában. Késõbb fejezik be a tanulást, késõbb kezdenek el dolgozni, késõbb házasodnak és késõbb vállalnak gyereket (már ha egyáltalán megteszik). Egy 2006-os adat szerint a 18 és 29 év közötti magyar nõk 73 százaléka még gyermektelen. A fiatalok kétharmada a szüleivel él, 9 százalékuk még azután is, hogy saját gyereke született.

A magyar 15 évesek olvasási készsége jóval az OECD átlag alatt van, a diákok negyede alapvetõ készségekkel sem rendelkezik, csak harmaduk beszél valamilyen szinten egy nyelvet. Az oktatás és a munkaerõpiac nem összehangolt, egyes területeken túlképzés, máshol alulképzés van, a versenyképes, alkalmazható tudás megszerzése nem mindenkinek biztosított.

Uniós összehasonlításban nagyon alacsony a magyar fiatalok részvétele a munkaerõpiacon. 15 és 24 év között például csak 26 százalékuk próbálja ki magát a munkában, az unióban ez az arány 45 százalék. Pedig a munkaadók épp ezt hiányolják a legjobban a pályakezdõknél: a tapasztalatot.

Rendkívül alacsony a vállalkozó fiatalok aránya, csak 3 százalék az uniós 15 százalékkal szemben. A budapesti fiatalok 24 százaléka, a vidékiek 34 százaléka volt már munkanélküli. 2000-hez képest megtriplázódott a pályakezdõ diplomás munkanélküliek aránya. A kedvezõ családi háttér még mindig nagy szerepet játszik abban, hogy ki hogyan tud elhelyezkedni.

Egyre nagyobbra nyílt a kulturális olló is a fiatalok között, mindössze tizedük jár múzeumba, színházba, koncertre. Moziba is alig harmaduk. Könyveket, újságokat is csak ennyien olvasnak, viszont napi 2-3 órát töltenek a tévé elõtt, hétvégén pedig közel 4 órát. Rendszeresen mindössze három százalékuk sportol, egyre többen kövérek vagy túlsúlyosak. A diákok negyede iszik vagy drogozik. A tizenévesek negyede rendszeresen dohányzik.

A fiatalok nem bíznak a döntéshozókban, úgy érzik, gondjaik nem kapnak helyet a politikában. Vagy közönyösek a társadalmi problémák, a közélet iránt, vagy „az önkifejezés szélsõséges, demokratizmus határait súroló megnyilvánulásait választják”. Gondolkodásuk sokszor elõítéletes, kirekesztõ – íme csak néhány, a fiatalokat érintõ adat és probléma abból a több tucatból, amit a Nemzeti Ifjúsági Stratégia nemrég elkészült tervezete sorol fel. (Az adatokat különbözõ reprezentatív felmérésekbõl emelték át.) A 15 évre szóló stratégia nem kisebb célt tûzött maga elé, minthogy alapjaiban változtat az a 12 és 29 év közötti generáció helyzetén.

Az elõzmények még 2001-re vezethetõk vissza, amikor az EU illetékes bizottsága kimondta: olyan mértékben változtak meg a fiatalok körülményei, lehetõségei és feladatai, hogy a tagországoknak új programokat kell kidolgozniuk, hogy segítsék õket alkalmazkodni a megváltozott elvárásokhoz.

– Magyarországon most készült el a stratégia, ami hamarosan kormány elé kerül, majd a tavasszal a parlament is szavaz róla – mondja Rauh Edit, a szociális tárca államtitkára. Tisztában vannak azzal, hogy nem lehet egyik napról a másikra megoldani az oktatás, a foglalkoztatás, az esélyegyenlõség problémáit. Azt mondja, a stratégia irányt mutat a kormányoknak, a konkrét terveket pedig kétéves cselekvési programokban határozzák majd meg.

Ami a forrásokat illeti: még nem számolták ki, hogy menynyibe kerülhet a stratégia kormányokon átívelõ megvalósítása. Az biztos, hogy egy részét uniós forrásból fedeznék. Rauh Edit szerint a stratégia szükségességéhez nem fér kétség. – Nagyon nehéz feladatok várnak a mai fiatalokra, egzisztenciájukért élesebb versenyben kell küzdeniük, mint például a negyvenesötvenes korosztálynak, ehhez pedig a lehetõ legtöbb segítséget meg kell adnunk nekik – tette hozzá.

– Újfajta sebezhetõségek jelentek meg a fiatalok életében – mondja Jancsák Csaba ifjúságszociológus. A kutató szerint a szüleik, de még a mai negyvenesek is egyszerûbb utat jártak. – Iskolások voltak, aztán dolgozni kezdtek, lakásigénylést adtak be, házasodtak, gyerekük született. Ez már nincs így – mondja. Jancsák szerint ez átalakult úgynevezett választásos életrajzzá, vagyis: minden pillanatban dönteni kell. Ráadásul senkinek nem biztos az állása, a tanulást sem lehet abbahagyni, hanem odavissza kell lépkedni a munka és az iskola világába.

– A fiatalok élete folyamatos bukásokból és újrakezdésekbõl áll, ezért a küzdenitudás, a rugalmasság sokkal fontosabb lett, mint korábban – teszi hozzá. A másik jelentõs változás, hogy az ifjúság megbecsült fogyasztó lett. Ez azt is jelenti, hogy aki épp nem tud fogyasztani, értéktelennek érzi magát.

Jancsák Csaba hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti azt, hogy a mai fiataloknak nehezebb lenne, mint a szüleiknek vagy a nagyszüleiknek. – Most új elvárások vannak, ezekhez kell alkalmazkodni, és ebben az országoknak segíteniük kell a fiataljaikat. A kutató pozitív példaként a skandináv országokat említi. – A közösségi terek fejlesztésével például elejét vették, hogy a tizenévesek a számítógép elõtt töltsék a szabadidejüket. Ezzel hozzájárultak a nagyobb kapcsolati tõkéjükhöz, ahhoz, hogy nyitottabbak legyenek – mondja.

Publication: http://www.nol.hu/belfold/a_fiatalok_gondolkodasa_sokszor_eloiteletes__kirekeszto
Provider:
Date: 2010. március 31 12:09

Egyre csökken a házasságkötések száma
2010. március 31. 11:41

Még soha nem volt olyan alacsony a házasságkötések száma, mint az elmúlt évben. Csaknem egy tizeddel vannak kevesebben azok, akik kimondták a boldogító igent.

Ezzel szemben pedig egyre többen tesznek apasági nyilatkozatot az önkormányzatoknál, vagyis nõ a házasságon kívül született gyerekek száma.

A kevés házasság kötésre azonban sok válás jut. Az élettársi kapcsolatok száma 10 év alatt a duplájára nõtt. Nõ a házasságon kívül született gyerekek száma is. Ma minden harmadik gyerek így jön a világra.

Az a tendencia, hogy a munka világába való átmenet bonyolulttá válik és sokszor bukásokat is tartogat, ez kitolja a fiatalkort egészen a 30-as éveken túlra 30-35 éves korig és ugyanakkor a hagyományos felnõtté válás kereteit, vagyis a szülõi háztól való elköltözés, illetve a gyerekvállalás és a megházasodás is késõbbi korban történik meg - ezzel magyarázza Jancsák Csaba, a Szegedi Tudományegyetem ifjúságkutatója.

A szakember azt mondja, hogy jövõre, ha elismerik az élettársi kapcsolatokat is, még inkább lecsökken majd a házasságkötések száma.

Publication: http://www.delmagyar.hu/belfold_hirek/egyre_csokken_a_hazassagkotesek_szama/2046750/
Provider:
Date: 2010. március 31. 11:20

Tovább csökkent a házasodási kedv
2010. március 31. 10:41

Tavaly kevesebb pár mondta ki a boldogító igent

Soha nem volt olyan kevés házasságkötés, mint 2007-ben – jelzik a statisztikai adatok. Ugyanakkor 10 év alatt megduplázódott az élettársi kapcsolatok száma, s mind többen tesznek apasági nyilatkozatot, vagyis nõ a házasságon kívül született gyerekek száma. A „válási kedv” továbbra sem csökken...

Miként Kamarás Ferenc, a Központi Statisztikai Hivatal fõtanácsadója az InfoRádió riporterének a napokban elmondta: történelmi mélypontra süllyedt a házasságban élõk száma Magyarországon. A szakember így fogalmazott: „a magyar történelemben csak az elsõ világháború idején kötöttek olyan kevés házasságot, mint tavaly, amikor ismét kilenc százalékkal csökkent az anyakönyvvezetõ elé járulók aránya.

Az 1980-as évekig nagy számban kötöttek házasságot a fiatalok, ez a tendencia azonban az elmúlt másfél évtizedben radikálisan megváltozott. Elõször fordult elõ, hogy a 15 éves és idõsebb népesség körében kevesebben vannak, akik házasságban élnek. Száz nõbõl mindössze 47 kötne házasságot 50 éves koráig, vagyis többségük törvényes párkapcsolat nélkül élné le az életét. Drasztikusan emelkedett a nem törvényesített élettársi kapcsolatok hányada, ugyanis az 1990-es 125 ezerrel szemben 2005-ben már 350 ezer volt az ilyen kapcsolatok száma.”

A 25 év alatti fiatalok egyötöde élettársi kapcsolatban él. Az 1990-es években 12-13 százalék volt a házasságon kívül született gyermekek aránya, ez 2006-ban 36 százalékra emelkedett.

A demográfus közölte, hogy a biztonságos anyagiak megteremtése a fontosabb, és csak ezt követõen gondolnak a családalapításra a fiatalok.

Az egyre kevesebb házasságkötésre igen sok válás jut. Magyarországon az elmúlt 50 évben öt-hatszorosára nõtt az elváltak száma. Az élettársi kapcsolatok száma 10 év alatt a duplájára emelkedett. Nõ a házasságon kívül született gyerekek száma is. Ma minden harmadik gyerek így jön a világra.

„A liberális és szabadelvû agymosás meghozta egyik gyümölcsét – kommentálta a csökkenõ házasulási kedvrõl szóló kijelentést a Szent Korona Rádió, majd hozzátette: az elmúlt 15 évben jelentõsen megváltoztak az együttéléssel kapcsolatos vélemények. Mondhatjuk, hogy egy papír nem változtat semmin, de jusson eszünkbe, hogyan vélekedtek a törvénytelen gyermekekrõl néhány évtizede… a legnagyobb szégyennek számított „fattyút” szülni a világra. Egyre ritkábban találni olyan családot, ahol nem történt válás és a vér szerinti szülõk nevelik a saját gyermekeiket. Nem csodálkozhatunk, hogy egyre depressziósabb, kiegyensúlyozatlanabb és befolyásolhatóbb generációk nõnek fel, ilyen családi háttérrel.”

Jancsák Csaba, a Szegedi Tudományegyetem ifjúságkutatója szerint jövõre, ha elismerik az élettársi kapcsolatokat is, még inkább lecsökken majd a házasságkötések száma. Az a tendencia, hogy a munka világába való átmenet bonyolulttá válik és sokszor bukásokat is tartogat, ez kitolja a fiatalkort egészen a 30-as éveken túlra, 30-35 éves korig. Ugyanakkor a hagyományos felnõtté válás kereteit, vagyis a szülõi háztól való elköltözés, illetve a gyerekvállalás és a megházasodás is késõbbi korban történik meg.

Kétségtelen, hogy „társadalmilag” rosszabbul állunk, mint húsz évvel ezelõtt. Nõ a válások száma, a fiatalok „csak úgy” összeköltöznek, mert nem divat a házasság intézménye, a család, az összetartozás eszménye. Nõtt a kábítószer fogyasztás, miként nõtt az anyagiak utáni hajsza is. Szellemi táplálékot sem ott keresünk, ahol régen, mert a könyvtárlátogatások száma is csökken, viszont nõ a tévékészülékek száma és a tévézésre fordított idõ.

A borúlátók közül azonban sokan hajlandóak megfeledkezni arról, hogy hazánkban, már a Kádár-korszak „frizsiderszocializmusában” is jelentõsen nõtt a válások száma: 1955 és 1988 között mintegy duplájára. Ezáltal megváltozott a családok élete és a gyerekszám folyamatosan csökkent – az egy-két gyerekes családok váltak jellemzõvé.

Ha reálisak akarunk lenni, ki kell mondanunk: az az igazság, hogy egyre kevesebb a sikeres házasság Európában. 1980 és 2005 között a házasságkötések száma 22,3 százalékkal csökkent, miközben a válások száma 55-tel emelkedett ugyanebben az idõszakban.

Spanyolországban 183 százalékkal nõtt a válások száma az elmúlt 25 évben. Jelenleg 30 másodpercenként elválik egy házaspár az Európai Unióban. 1990 és 2005 között 13,5 millió házasság bomlott fel, ez összesen 21 millió gyermeket érintett.

Spanyolországban például azután emelkedett meg jelentõsen a válások száma, hogy 2005-ben könnyítéseket vezettek be. Az ibériai országban ma már sokkal gyorsabban lehet fölbontani a házasságokat, mint korábban. Az adatok szerint egy év alatt több mint 70 százalékkal emelkedett a válások száma.

A spanyol statisztikai hivatal adatai szerint a könnyített válás lehetõségével leginkább az alig egy éve házasok éltek: körükben több mint a háromszorosára nõtt a frigyek fölbontásának száma. A hivatal szerint a spanyolok házassága átlagosan 15,1 évig tart. A válás mellett döntõ párok 45 százalékának pedig nincs gyermeke. Spanyolországban 2005 júniusáig csak azután lehetett a házasság fölbontását kérni, hogy a felek egy ideig különéltek egymástól. Könnyítésnek számít, hogy 2005 óta nem kell ok a váláshoz. Korábban többnyire hûtlenség vagy alkoholizmus miatt mondták ki a házasság fölbontását.

Keleti szomszédjainknál szétnézve megtudhatjuk, hogy Ukrajnában évente kétszer több válást jegyeznek be, mint az Európai Unió tagországaiban. Az országban nõtt a házasságon kívül fogant gyermekek száma is. Míg a nem házasságban élõ szülõk által fogantatott gyermek részaránya a gyermekek összlétszámából 1991-ben még csak 12 százalék volt, 2006-ban már 21 százalékra nõtt.

De riasztóan megnõtt a válások száma Romániában is. A városokban 71 százalék volt a válások aránya, falun ez jóval kevesebb, 29 százalék. A házastársak átlagosan 12 évet töltöttek együtt. A válni akaró férfiak átlagéletkora 38 év, a nõké 35 év. A párok több mint felének kiskorú gyermekei vannak.

Ám a Távol-Keletrõl sincsenek jobb híreink, hiszen az utóbbi években ott már a nyugdíjasok is tömegesen válnak. Soha nem látott magasságba szökött a válások száma Japánban a 20-30 éve házas párok között. Szociológusok a jelenséget a "nyugdíjba vonult férj szindrómával" magyarázzák. Japánban rengeteg férfi csak munkájára koncentrálva, családjától külön tölti aktív évtizedeit. Sok esetben a házaspárok alig ismerik egymást. A házassági gondok tehát akkor jelentkeznek csak, amikor a férj nyugdíjba megy. Olaj lehet a tûzre, ha a férj korábbi szokásait megtartva, nyugdíjasként sem vesz részt aktívan a családi életben. A párterapeuták egyenesen arra figyelmeztetik a frissnyugdíjasokat, hogy ne töltsenek eleinte túl sok idõt párjukkal. Az elmúlt 10 évben a japán válások száma 26,5 százalékkal emelkedett. A 20 éve házas párok esetében 1985 óta dupla annyian váltak el. A 30 évnyi házasságot maguk mögött tudók esetében még rosszabb a helyzet: 1985 óta náluk négyszeresére nõtt a válások száma.

Az elkövetkezõ 5 évben rekordszámú japán dolgozó megy majd nyugdíjba, a háború utáni bébi boom tagjai ugyanis most érik el a nyugdíjkorhatárt.

Publication: saját (Szívtárs, Párkapcsolat, Különút), ill. KSH, InfoRádió (Torda Júlia), Délmagyarország, Demokrata, Szent Korona Rádió, Hetek, Metro (kép)
Provider:
Date: 2010. március 31. 10:41

Idõnként robbannak a fiatalok
2010. február 12. 10:45

Dombai Tünde

Szeged - Pesszimista a mostani végzõs középiskolások zöme az ország jövõjét nézve, ugyanakkor érdekes módon optimista, ha a saját sorsáról kérdezik – mondja a szegedi ifjúságkutató.

– A fiatalok reálisan értékelik a helyzetüket. Tudják, hogy felnõtt életük része lesz a küzdelem, és sok múlik azon, milyen gyorsan lábalnak ki egy bukásból. És bár a felmérés szerint kétharmaduk pesszimistán tekint környezetére, a saját jövõjüket ugyanennyien pozitívan látják – összegzi Jancsák Csaba, a szegedi egyetem ifjúságkutatója a 11 magyarországi középiskola 500 végzõsével készült felmérést.

A szervezett középiskolai évek után az egyetemen a fiatalok magányos farkasokká válhatnak. Szélsõséges esetben a versengés magányos bozótharcosokat termel ki, akik egymás kijátszásában erõsek. A pécsi egyetemi lövöldözés vagy a pesti egyetemi mészárlás elõkészítése megmutatta, akkor alakul ki a deviáns viselkedésnek ez a fajtája, ha gyengül az egymásra figyelés, az összetartás.

Hogy jut el valaki odáig, hogy a kollégáit vagy ismeretleneket el akarjon pusztítani? A legfrissebb kutatások szerint a nagy tömegben egyetemre kerülõ fiatalok 40 százalékának volt már olyan problémája, amit nem tudott feldolgozni. Ilyen, ha valaki a második egyes dolgozat után úgy érzi, nem képes jobbat írni. A sóhajára megkapja törtetõ társától: iratkozz ki! Az elutasítás frusztrációt indít el, és ezzel a peremre szorulnak a sikertelenek. Az árnyékos oldalról pedig nehéz a visszatérés. A kiszorult ember egy ideig beszél: majd meglátjátok, mi lesz, majd visszasírtok ti még engem! A következõ lépés, hogy fantáziál, terveket készít az õt ért igazságtalanságot megtorló cselekvésre, de ebbõl elenyészõ számban jutnak el odáig az esetek, hogy meg is teszik, amirõl fantáziáltak. Megoldás az egymásra figyelés, a segítségnyújtás, és nem a beléptetõkapuk felszerelése, biztonsági õrök állítása.

Saját erõvel a cél érdekében Szúrópróbaszerûen megkérdeztünk tíz szegedi végzõst, miként látják a maguk és a környezetük jövõjét. Gimnazisták és szakközépiskolások is egyhangúan azt mondták: pesszimisták az ország sorsával kapcsolatban, mert az csöppet sem rózsás, de a saját erejükben bíznak. A Vedres-szakközépiskolában érettségizõ Bartha Zsóka úgy fogalmazott: az építõiparban igyekszik megtalálni a számítását. A technikusként végzõ Beretka Péter azt mondta: azért optimista a saját jövõjét nézve, mert az nagyban rajta múlik, és keményen fog dolgozni, hogy elérje a céljait.

Publication: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/idonkent_robbannak_a_fiatalok/2146270/
Provider: Délmagyarország, 2010.03.12. 9.p.
Date: 2010. február 12. 10:45

Régen a drogtól, ma a munkanélküliségtõl félnek a fiatalok
2010.március 11.

Varga Dóra

Már a kilenc-tíz éves gyerekek is értik, mi az egzisztenciális bizonytalanság

Már a gyerekeket sem hagyja hidegen a munkanélküliség, igaz, õk egyelõre csak szüleik állása miatt aggódnak. A diákok vagy a fiatal munkavállalók azonban már saját jövõjüket is pesszimistán látják, ráadásul sem az iskolában, sem a családjukban nem tanulnak olyan stratégiát, amelyet egy krízishelyzetben követhetnének.

– Mama, ha engem kirúgnak az oviból, akkor találsz nekem másik munkahelyet? Mehetek másik óvodába? – kérdezte rajzolgatás közben édesanyjától a négyéves Benedek. A családban az utóbbi idõben egyre több szó esett a munkahelyi gondokról, az édesanya cégénél ugyanis jelentõs leépítések zajlottak. Az anyuka igyekezett megnyugtatni fiát: az óvodából nem küldik el a gyerekeket. A fi ú azonban tovább kérdezõsködött: Mama, téged kirúgtak? Találsz másik munkahelyet?

Benedek nincs egyedül félelmeivel: a gazdasági világválság miatt egyre növekvõ munkanélküliség már a gyerekeket sem hagyja hidegen – mutatott rá egy németországi tanulmány. Az Eltern Family címû folyóirat megrendelésére készült kutatás készítõi 6–12 év közötti gyerekeket kérdeztek. Csaknem felük – 48 százalékuk – azt mondta: aggódik szülei munkahelye miatt. A gyerekek 82 százalékának ugyanakkor saját, majdani felnõttkorának gazdasági önállóságával kapcsolatban – egyelõre – nincsenek félelmei.

– Tévedés azt hinni, hogy a gyerekek elõl el lehet leplezni a munkahelyi gondokat. Még ha nem is értik teljesen, megérzik, ha probléma van, és persze a füleiket sem csukják be: hallják a szüleiket ezekrõl beszélni – mondja Halász Anna gyermekpszichológus. Megjegyezte: kisiskolás korig a „mindenhatósági védekezés”, a gyermeki optimizmus még megvédi a gondoktól a gyerekeket. –Ahogy idõsödnek, úgy látják egyre reálisabban a problémákat: 9–10 éves korban már értik, mit jelent az egzisztenciális bizonytalanság. Ekkor kezdi õket érdekelni a pénz, és jól tudják, hogy azért meg kell dolgozni –magyarázza Halász Anna. Lehet, hogy egy krízishelyzetre a gyerek nem reagál rögtön, sokszor 4-5 hónap is eltelik, mire a szülõ észrevesz valami változást a gyerek viselkedésén, például, hogy romlik a tanulmányi teljesítménye. A gyermekpszichológus szerint a legfontosabb ilyenkor az, hogy a szülõk ne próbálják eltitkolni a problémákat: a gyerekeknek az a legrosszabb, ha valamibe nem avatják be õket.

A munkanélküliségtõl való félelem az érettségi elõtt álló diákok körében is erõsödött az utóbbi években – erre már egy hazai tanulmány mutatott rá. Az Európai Ifjúság Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ felmérése szerint – amelyben ötszáz 12.-es diákot kérdeztek meg –a diákok 92 százaléka fél Magyarországon a munkanélküliségtõl, és 88 százalékuk ennek elkerülését jelölte meg a továbbtanulás fõ okaként. Jancsák Csaba szociológus, a kutatás vezetõje emlékeztetett: pár éve még a szak iránti érdeklõdés volt a fõ pályaválasztási szempont, a munkanélküliség elkerülése pedig csak a harmadik-negyedik helyen állt. Mára ez megfordult, vagyis a fiatalok sokkal negatívabban állnak hozzá jövõjükhöz. Jancsák Csaba szerint ez nem meglepõ, hiszen a családjukban azt látják, ha szüleik munkanélkülivé válnak, vagy a válság miatt tartós szabadságra küldik õket, esélytelenül próbálnak máshol állást találni. Ha nem a családban, tágabb környezetükben, osztálytársaik szüleinél tapasztalnak ilyet, vagy a hírekben hallanak folyamatosan a válságról, a munkanélküliség növekedésérõl – mutat rá a szociológus, megjegyezve: egy depressziós, szétesett társadalom képét látják maguk elõtt, így nem csoda, ha tartanak a jövõtõl.

Az idõsebb korosztályt közvetlenül is érinti a munkanélküliség: az Ifjúság 2008 címû kutatásban megkérdezett nyolcezer 15–29 éves fiatal 9 százalékának nem volt munkája az adatfelvétel idején (ez a gazdasági válság 2008. õszi kitörése után valamivel volt), a dolgozó fiatalok 33 százaléka pedig tartott attól, hogy a közeljövõben elveszíti munkáját. A fiatalok egzisztenciális félelmei egyre nõnek: ezt jól mutatja, hogy 2004-ben még a drog és alkohol terjedését tartották a legnagyobb problémának, és csak ezt követte a munkanélküliség, a 2008-as válaszokban viszont már a munkanélküliség áll az elsõ helyen. Ezt követi a kilátástalan jövõ, a céltalanság, a pénztelenség és a létbizonytalanság.

A tanulmány szerint a munkanélkülivé vált (pontosabban iskola utáni életüket ekként kezdõ) fiatalok számára általában nem is maga a kereset hiánya a legfájdalmasabb – hiszen legtöbbjüket támogatja még a család –, hanem a régóta tartó folyamatos kudarcok hosszú sora. Váratlan helyzetet jelent számukra, ha munkanélkülivé válnak: ez nincs benne a „dolgok normál menetében”. Tapasztalatok híján pedig sem a család, sem az iskola nem tanít olyan stratégiákat, amelyeket ebben az élethelyzetben követhetnének. A vizsgálat rámutat: a gazdasági válság beköszöntével a fiatalok még kilátástalanabbnak látják életüket, mint korábban.

Ennek okát pedig az ország általános helyzete – a politikusok rossz döntései, a rossz vállalkozástámogatási rendszer – mellett sokan a rosszul választott iskolában, az elégtelen nyelvtudásban látják, és abban, hogy az iskolában nem kapnak releváns gyakorlati ismereteket.

Súlyos lelki és fizikai következményei lehetnek a munkanélküliségnek – mutatnak rá külföldi tanulmányok. Egy nemrégiben készült brit kutatás szerint például tíz munka nélküli fiatal közül egy alkoholista vagy drogos lesz. A The Prince Trust nevû szervezet által megkérdezett 16 és 25 év közötti, munka nélküli fiatalok magányosnak, elveszettnek, elutasítottnak és kétségbeesettnek érzik magukat. Az állástalanság rossz hatással van az önbecsülésükre, az érzelmi stabilitásukra és az általános közérzetükre. Általában a fiatalok 15 százaléka gondolja egyre hiábavalóbbnak az életét, a munkanélküliek 42 százaléka érzi ezt. A svéd Állami Népegészségügyi Intézet tavalyi jelentése még rosszabb helyzetrõl számolt be: e szerint a munka nélküli svéd fiatalok nemcsak pszichés, de fizikai bántalmakban – fejfájásban, fáradtságban, alvászavarokban – is szenvednek, félnek és idegesek. A munka nélküli fiatalok közül minden hetedik nõ kísérel meg öngyilkosságot, és minden negyedik férfi foglalkozik az öngyilkosság gondolatával.

Publication: http://nol.hu/gazdasag/20100311-regen_a_drogtol__ma_a_munkanelkulisegtol_felnek_a_fiatalok
Provider: Népszabadság, 2010.03.11. 13.p.
Date: 2010.március 11.

A munkanélküliségtõl való félelem miatt tanul tovább a többség
2010. február 19. 17:05

Egy friss kutatás szerint az érettségi elõtt álló fiatalok nagy része tervezi a továbbtanulást, annak fõ okaként pedig a munkanélküliségtõl való félelmet jelölte meg. Kiderül: leginkább a szüleik véleményére hallgatnak, nincsenek azonban tisztában vele, milyen kvalitásokra van szükség bizonyos képzésekhez - olvasható ki a csaknem ötszáz diák bevonásával zajló kutatásból, melyet az Európai Ifjúság Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ készített.

Az Európai Ifjúság Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ (EIKKA) 2009 decemberében országos ifjúsági felmérést végzett csaknem ötszáz diák bevonásával. Jancsák Csaba, az EIKKA vezetõ szociológusa, a kutatás vezetõje elmondta, hogy a felsorolt 24 negatív társadalmi jelenség közül a válaszadók 92 százaléka fél Magyarországon a munkanélküliségtõl, és 88 százalékuk ennek elkerülését jelölte meg a továbbtanulás fõ okaként. A válaszadók csaknem 80 százalékánál beszélhetünk tudatos karrierépítésrõl, a kutatásból azonban sajnos az is kiderül, hogy a diákok nincsenek tisztában vele, milyen kvalitásokra van szükség bizonyos képzésekhez. A felsõoktatási intézmény kiválasztásánál a megkérdezettek leginkább (61%) az ott megszerezhetõ diploma piacképességét, legkevésbé (5%) pedig a minõsített oktatók számát veszik figyelembe. A hallgatói juttatások mértékét a válaszolók 41 százaléka, az adott egyetemi, fõiskolai diákéletet és szabadidõs lehetõségeket pedig - harmadikként a sorban - 40 százaléka tartja fontosnak. Negyedik helyen a nyelvtanulási lehetõségek, az ötödiken pedig az intézmény tudományos színvonala szerepel. A legkevésbé figyelembe vett szempontok között szerepelnek az egyetem hagyományai és a hallgatói létszám.

Bizonytalanok a diákhitellel kapcsolatban A diákhitel felvételével kapcsolatban a diákok többsége bizonytalan, sokan már most tudják, hogy nem fognak élni egyetemi éveik alatt ezzel a lehetõséggel. A válaszadók alig tizede azonban biztosan ebbõl a forrásból finanszírozza tanulmányait.

Sokak döntését a szülõk befolyásolják A diákok többsége döntõen saját magában keres elõször megerõsítést, amikor a döntését meghozza, felméri képességeit, ehhez mérten próbál meg választani - olvasható a tanulmányban. A végzés elõtt álló diákok 89 százaléka figyelembe veszi a szülõk véleményét, az õ tanácsaik jelentõségét követi pedig szorosan a barátoké 88 százalékkal. A válaszolóknak pedig alig a fele veszi figyelembe az osztálytársak véleményét. A felmérésbõl az is kiderül, hogy az érettségi elõtt álló fiatalok negyedét döntõen befolyásolja az intézmény kiválasztása során az esély, hogy felveszik-e az adott intézménybe, ezt követi a sorban a szülõk tanácsa (a fiatalok 9 százaléka számára döntõen, további 29 százaléka számára pedig nagyrészt befolyásoló erejû a szavuk), majd az ismerõsök, barátok véleménye (6%; 30%). A megkérdezettek csaknem fele nyilatkozott azonban úgy, hogy nem befolyásolja õket a barátok döntése. Jancsák Csaba elmondta, hogy a felvételi lapok kitöltésénél a fiatalok elsõ helyen egy "álomszakot" jelölnek meg, függetlenül a bekerülési esélyektõl, majd második helyen célozzák meg a realitást. A biztos bekerülés érdekében egy alternatív út is felkerül a jelentkezési lapra, felsõfokú szakképzés, vagy költségtérítéses alapszak formájában.

Hét százalék az anyagi korlátokat miatt nem akar továbbtanulni A megkérdezett diákok 86 százaléka tervezi a továbbtanulást, négy százalékuk pedig biztosan nem akar egyetemre, fõiskolára járni - válaszolták akkor a tanárok. Azt, hogy miért nem tervezik a továbbtanulást, a fiatalok 44 százaléka a munkavállalási szándékot említette, 21 százalékuk mondta pedig azt, hogy nem szeret tanulni. Minden hetedik diák ugyanakkor azért nem jelentkezik egyetemre, vagy fõiskolára, mert véleménye szerit annak nincs értelme. Hét százalék az anyagi korlátokat emelte ki.

Publication: http://www.hirtv.hu/kultura/oktatas/?article_hid=309763
Provider:
Date: 2010. február 19. 17:05

Majdnem tragédia - a rendõrség még idõben lecsapott egy tömeggyilkosságot tervezõ egyetemistára
2010. február 15. 10:41

Az Este vendége a szegedi stúdióban Jancsák Csaba ifjúságszociológus

A mûsorvezetõ: MÉSZÁROS ANTÓNIA

Mv.: - Jó estét kívánok! 22 embert akart megölni egy 22 éves egyetemista. Állítólag minden rossz évéért egyet. A tömeggyilkosságot évek óta tervezte, lövészklubba járt és az interneten tanulmányozta az iskolai mészárlások módszereit. Szerencsére még idõben lebukott. A rendõrök szerint vallomást tett és elismerte, hogy lövöldözésre készült. A jog szerint az ilyen cselekményeknek már a tervezése is bûntett. Magyarországon, ha megvalósul, ez lett volna a második ilyen mészárlás. És az elõzõ is csak pár hónapja történt a Pécsi Egyetemen. A világban azonban már régen nem ismeretlen az iskolai lövöldözés mûfaja.

R.: - Columbine. A világ egyik legsúlyosabb iskolai mészárlásának helyszíne. 1999 áprilisában két diák majd egy órán át tartó ámokfutása alatt 13 embert lelõtt, 23-at megsebesített. Végül õk is öngyilkosok lettek. Könyvek, filmek, szakmai közlemények tucatjai dolgozták fel az esetet. Ráadásul Columbine óta nem telik el év iskolai lövöldözések nélkül. Amerikában azóta a legnagyobb visszhangot a Virginia Egyetemen elkövetett mészárlás váltotta ki. 2007-ben egy dél-koreai diák 32 embert lõtt le. Bezárta a egyetem mindhárom bejáratát, majd teremrõl-teremre járva gyilkolt le diákokat és oktatókat. Nyugodt arccal, módszeresen, végül saját magát is fejbe lõtte. Mint késõbb kiderült, a diák pszichiátriai kezelés alatt állt. A támadás után elõkerült videóüzenetében arról beszélt, hogy bosszút áll az õt ért iskolai bántások miatt. "Nem gondoltuk volna róla" - ezt már annak a vinendeni középiskolának az igazgatója mondta, ahol egy 17 éves diák 17 embert ölt meg 2008 tavaszán. A fiút végül a rendõrök lõtték le. A németországi eset volt Európa eddigi legtöbb halálos áldozattal járó iskolai ámokfutása. Európában nemcsak Németországban, hanem Finnországban is gyakori bûncselekmények számít az iskolai lövöldözés. Elkövetõik általában visszahozódó, pszichés problémákkal küzdõ fiúk, akik még a mészárlás elõtt közösségi oldalakon, filmeken utalnak terveikre. Közös jellemzõjük, hogy fekete viharkabátban jártak, furcsa zenéket hallgattak, sok erõszakos számítógépes játékot játszottak. Többnyire kiközösített, gyakran gúnyolt, magányos fiúk voltak. Akadt, akit diáktárásai többször is bántottak, volt, akit pánikkal és depresszióval kezeltek. Magyarországi egyetemen eddig egyetlen fegyveres támadást követtek el. Tavaly novemberben a Pécsi Egyetem Biofizikai Intézetében egy 23 éves hallgató megölte egyik csoporttársát. Másik három embert megsebesített. A diák egy lövészklub tagja volt, saját jogon, engedéllyel tartotta magánál 9 mm-es fegyverét. Ahogyan az a 22 éves fiatalember is, aki most 22 embert akart megölni egy fõvárosi bevásárlóközpontban, vagy saját egyetemén. A rendõrség szerint tudatosan, több mint másfél éve készült a vérengzésre, tanulmányozta az európai és az egyesült államokbeli iskolai lövöldözéseket. Saját honlapján pedig egy már, általa elkövetett merényletrõl írt verset. A rendõröknek azt mondta, beteges vonzódást érzett a világ országaiban történt iskolai mészárlások iránt. Ezért iratkozott be egy sportlövõ klubba, ahol a pontlövészetet gyakorolta.

Mv.: - Az Este vendége a szegedi stúdióban Jancsák Csaba, ifjúságszociológus, jó estét kívánok!

Jancsák Csaba, ifjúságszociológus: - Jó estét kívánok!

Mv.: - Ezek szerint azt jelenti ez az újabb hír, hogy meg kell szoknunk a gondolatot, hogy a pécsi eset nem volt elszigetelt, lesznek és lehetnek még emberek az országban, akik hasonló tetteket fontolgatnak és ezek közül néhányan akár el is követhetik ezeket?

J.Cs.: - A legutóbbi években szerte a globális világban tucatnyi hasonló esemény, tragikus esemény történt. Tekintettel arra, hogy egy világkockázati társadalomban élünk, ezek a minták Magyarországon is terjednek. Évekkel ezelõtt, amikor Európában megjelent az elsõ ilyen szörnyû esemény, akkor az ifjúságkutató csoportban, Gábor Kálmán vezetésével már felvetettük azt, hogy Magyarországra is meg fognak érkezni. Mi nem gondoltuk akkor azt, hogy néhány év alatt ilyen gyorsan itt lesz nálunk ez a jelenség.

Mv.: - Máshol a világban hogyan reagáltak erre? Mit lehet tenni, hogy felkészüljünk erre és, ha lehet elkerüljük?

J.Cs.: - Mi ifjúságkutatók úgy látjuk ezt a területet, hogy nem elsõsorban a rendõrségi egészségügyi mentálhigiénés problémákról van itt szó, ebben az esetben egy személyiségzavarral küszködõ fiatalemberrõl beszélhetünk, de tágabb értelmezésben egy komolyabb problémát látunk, méghozzá az ifjúság világának, a felnõtt világ elõtt való ismeretlensége, ami összefügg Magyarországon azzal, hogy bizonyos értékek válságba kerültek, egy immorális társadalomban élünk, az a fajta szolidaritás, ami a társadalom összetartó ereje, egy horizontális szolidaritásnak hívjuk ezt, tehát, hogy a szívességek egymásra figyelés, a törõdés, ez eltûnt. A legutóbbi 20 évben a pénz, tõke forrásai felé vett figyelmünk az eltávolított minket a társadalmi tõke figyelme felõl. Tehát a felõl a szolidáris, szinergiának is mondhatjuk ezt, tehát a közösségi emberként való élettõl, amelyben ezeket a problémáinkat, frusztrációkat, félelmeinket ki tudjuk beszélni. Az egyetemisták..

Mv.: - ..igen és ezért, ne haragudjon, tehát azt szokták mondani, hogy erõsíteni kellene a közösségeket, a kis közösségeket, konkrétan mondjuk évfolyamokat, csoportokat az egyetemen. No, de minden közösségbõl vannak és lesznek, akik kilógnak, és ezt a külföldi példák is mutatják, mondjuk a Columbine Gimnáziumban sem az volt a baj, amennyire én tudom, hogy nem volt osztályközösség, hanem, hogy ez a két fiú, ez kilógott belõle. Ezt hogy lehet megkerülni? Vagy hogy lehet elejét venni?

J.Cs.: - Az individuális versengés, amely jellemzi Magyarországot, a magyar társadalmat, azért jelent egy komoly problémát, mert ezt a szolidaritást, illetve annak a hiányát varázsolja át igazából egy ilyen tragikus, agresszív cselekvésmintáknak a megélésévé, ami annyit tesz, hogy a kooperatív versengés helyett magányos farkasokká válnak a fiatalok, és aki nem tud annyira teljesíteni, tehát nem annyira jó képességû, vagy nem annyira szép, mint ahogy ezt a tömegmédia közvetíti számunkra, a fiatalok számára, könnyen az osztályközösségnek a peremvidékére kerül, az árnyékos oldalra. És ez a fajta deviáns karrier ez úgy, olyan lépcsõfokokon megy keresztül, amikor az elsõ lépcsõfok az, amikor az ilyen problémákkal küszködõ fiatal megpróbálja megbeszélni ezt a barátaival, vagy akiket barátainak vél, és, amikor elutasításra talál, akkor egyre inkább magába zárkózik..

Mv.: - ..itt például

J.Cs.: - .. és ennek az utolsó..

Mv.: - ..itt például lehetett egy baráti kör ebben az esetben, merthogy ugye azt is olvashattuk a tudósításokban, hogy a fiatalember baráti körében régóta, több mint egy éve köztudott volt, hogy egy ilyen tettre készül. Tehát ez pl. ebben a kontextusban, amit ön is éppen felvázol, hogyan fordulhat elõ, hogy emberek, akik közel állnak hozzá, tudják ilyen hosszú idõn keresztül és eddig senki nem tett ezek szerint feljelentést például?

J.Cs.: - Hát nem hisszük el tulajdonképpen, nem veszünk róla tudomást, a szõnyeg alá söpörjük, és ennek az eredménye az, hogy a kiközösítettbõl igazából az, az érzés kerül elõ, hogy majd én megmutatom, hogy rám is oda kell figyelni.

Mv.: - Na és milyen megoldási javaslatok születtek erre máshol a világban? Hiszen Amerikában is például már nagyon régóta kutatják és gondolom keresik a választ.

J.Cs.: - Az együttmûködési képességnek, a társaskészségeknek a fejlesztése az egyik legfontosabb terület. Ezt már óvodától egyetemig fejlesztenünk kell, újra kell tanulnunk a kis közösségekben való életünket, és az egymásra figyelést.

Mv.: - És ebben sikereket értek el? Tehát voltak ilyen programok például Amerikában és máshol, amirõl elmondható, hogy mûködni látszik?

J.Cs.: - Igen. Aronson, neves szociálpszichológus javaslatára a Columbine után felállt egy ilyen egyesült államokbeli nemzeti bizottság, mi azt gondoljuk, hogy azok a megoldási javaslatok, amely az egyetemeken a biztonsági személyzetnek a növelését vagy a fémdetektoros kapuk felállítását jelentené, ez nem megoldás. Teszem hozzá azt, hogy Magyarországon abban a sajátos helyzetben vagyunk, hogy több biztonsági õr van, sarkítom a példát, tehát több a biztonsági õr, mint ahány tanár, ahány pedagógus. Nyilvánvaló, hogy mint kutatók, ezt a választ úgy találjuk meg, vagy úgy találhatjuk meg, hogy kutatjuk ezt a területet és azon felül, hogy kutatjuk, a megelõzést segítjük azzal, hogy ezeket az együttmûködési cselekvési mintákat erõsítjük, erre teszünk javaslatot.

Mv.: - Köszönöm szépen, hogy megosztotta velünk a gondolatait.

Publication: http://premier.mtv.hu/Hirek/2010/02/15/10/Majdnem_tragedia__a_rendorseg_meg_idoben_lecsapott.aspx
Provider: Az Este
Date: 2010. február 15. 10:41

Megakadályozott ámokfutás – A kutató szerint komplex ifjúságpolitikára van szükség
2010. február 12.

A magyar társadalom válaszút elõtt áll: vagy lesz ifjúságpolitika, vagy nem, köztes megoldás nincs – fejtette ki a Budapesten megakadályozott ámokfutás kapcsán Jancsák Csaba ifjúságkutató, a Szegedi Tudományegyetem oktatója pénteken az MTI-nek.

Az olyan eseményeket, mint a tavaly novemberi pécsi lövöldözés vagy a fõvárosban most megakadályozott ámokfutás, nem lehet pusztán bûnügyi, egészségügyi vagy szociális kérdésként kezelni. A jelenségek mögötti problémák megoldásához valódi ifjúságpolitikára van szükség – vélekedett a kutató. Ehhez azonban az ifjúsági színtér valamennyi szereplõjének, a szülõknek, a pedagógusoknak, a segítõ szakmákban dolgozóknak és maguknak a fiataloknak is össze kell fogniuk – hangsúlyozta Jancsák Csaba, hozzátéve, hogy a felnõtt társadalom problémákon keresztül szembesül a fiatalok világával, ahelyett hogy erõforrásként tekintene az ifjúságra. A pécsi vagy a budapesti eset tanulsága, hogy a magyar társadalom lelki állapota rendkívül rossz, kiveszett belõle a “horizontális szolidaritás”, az egymásra odafigyelés képessége. Hosszú évekbe telhet, amíg ez újra kialakul, és az ember, ha szomorúnak látja az ismerõsét, megkérdezi, valami baj van-e, tud-e segíteni – mondta az ifjúságkutató. Bodnár Zsolt, a BRFK bûnügyi igazgatója pénteken hozta nyilvánosságra, hogy a rendõrség elfogott egy budapesti egyetemistát, aki sportlövõként egy 9 milliméteres Parabellum típusú fegyver tulajdonosa volt. A 22 éves fiatal azt tervezte, hogy egy fõvárosi bevásárlóközpontban vagy saját egyetemén válogatás nélkül huszonkét embert megöl, és erre a “mészárlásra” már tudatosan, több mint másfél éve készült.

Publication: http://szegedma.hu/hir/szeged/2010/02/megakadalyozott-amokfutas-a-kutato-szerint-komplex-ifjusagpolitikara-van-szukseg/
Provider: SzegedMa
Date: 2010. február 12.

22 ember meggyilkolására készült egy egyetemista
2010. március 31 12:58

22 embert kivégzését tervezte meg egy 22 éves budapesti egyetemista, aki mintegy másfél éve tudatosan készült a bûntényre - jelentette be a Budapesti Rendõr-fõkapitányság bûnügyi fõigazgatója rendkívüli sajtótájékoztató keretein belül február 12-én. A tegnap elfogott fiatal egy egyetemen és egy bevásárlóközpontban kívánta végrehajtani tettét. Az egymásra való odafigyelést, a másikkal való törõdést kell újra megtanulnunk, de nem csupán az azonos korosztályúak, hanem a különbözõ generációk között is – Jancsák Csaba ifjúságkutató szerint ez az, ami megelõzheti a tragédiát. A kutató az Edupressnek elmondta: „Újra kell épülnie a közösségeknek és a szolidaritás, az együttmûködés értékvilágának, csak így sikerülhet a konfliktusok, traumák, frusztrációk feldolgozása.”

Egy 9 milliméteres Parabellumot tartott otthon az a 22 éves egyetemista, aki 22 ember kivégzését tervezte meg. A cél érdekében egy sportlövõ klubba is beiratkozott, így fegyvertartási engedéllyel is rendelkezett. Kihallgatásán bevallotta szándékait, indoklásként pedig elmondta: vonzódik az iskolai mészárlásokhoz. Tettét ugyanis egy bevásárlóközpontban és az egyetemen akarta végrehajtani.

„Több mint húsz éve nem történt változás a hazai ifjúságpolitika helyzetét illetõen, a fiatalok sok esetben csak dekorációként jelennek meg, az ifjúság világának mélyebb megértése csak a szavak szintjén érvényesül, a fiatalok döntésekbe való bevonódásának lehetõségei csak korlátozottan léteznek” – mondta el Jancsák Csaba. „Az ifjúságügy csak problémákon keresztül jelenik meg a társadalom tagjai elõtt, ez a problémacentrikus megközelítés az ifjúság világát probléma halmazként látja, holott a helyes megközelítés az erõforrás-centrikus lenne.” Az ifjúságszociológus hozzátette: A pénz hajszolása mellett nem érvényesül a társadalmi tõke, így elvész az emberek közötti kooperáció, megszûnik a szolidaritás. Jancsák Csaba szerint a 90-es évektõl a kapitalista fejlõdésnek egy különösen egymást kijátszó versengõ változata alakult ki hazánkban, mely erõsen bizalomhiányos és magába zárkózó társadalmat feltételez. Az aktív segítségnyújtás igénye nagyon alacsony, a civil szervezetek száma és a lakosság civil aktivitása csekély. Azok a fiatalok, akik magányos farkasnak érzik magukat, frusztrációkkal küzdenek. Az individuális versengés jellegzetessége az, hogy ha valaki nem tudja felvenni a versenyt, és például elvész az egyetemi élet útvesztõiben, magára marad, problémáit nem tudja feldolgozni, melyben segíthetné az, ha azokat megbeszélheti másokkal, akik kifejezik, hogy fontos a számukra. Egyes esetekben a frusztrációk és az, hogy még meg sem hallgatnak, nem vesznek komolyan, a „majd én megmutatom” érzéséhez vezethetnek, és a történetnek borzalmas gondolatok és tragikus befejezés lehet a vége. Jancsák szerint „ha a hallgatók között az egymástól való félelem üti fel a fejét, az az atomizálódást, az elmagányosodást fokozza. Ez nem járható út. Az nem megoldás, ha az intézmények biztonsági szolgálatát megerõsítik – emeli ki a kutató – mert az esetek megelõzése a megoldás. A törõdést kell felerõsíteni, de nem csupán az azonos korosztályúak, hanem a különbözõ generációk között is. Jancsák Csaba kiemeli a társas készségekre nevelést az óvodában és az iskolában, a magunkért és egymásért való felelõsségvállalás kialakítását, hiszen az optimizmus és az együttmûködés mintái megtanulhatók. Ez azonban csak a felnõttek – oktatók, szülõk, szakemberek, politikusok – illetve a fiatalok együttmûködésével valósulhat meg.

Publication: http://www.edupress.hu/hirek/index.php?pid=egycikk&HirID=21948
Provider: Edupress.hu
Date: 2010. március 31 12:58

22 ember meggyilkolására készült egy egyetemista
2010. február 12. 17:24

22 ember kivégzését tervezte meg egy 22 éves budapesti egyetemista, aki mintegy másfél éve tudatosan készült a bûntényre - jelentette be a Budapesti Rendõr-fõkapitányság bûnügyi fõigazgatója rendkívüli sajtótájékoztató keretein belül február 12-én. A tegnap elfogott fiatal egy egyetemen és egy bevásárlóközpontban kívánta végrehajtani tettét. Egy 9 milliméteres Parabellumot tartott otthon, a cél érdekében pedig egy sportlövõ klubba is beiratkozott, így rendelkezett fegyvertartási engedéllyel. Kihallgatásán bevallotta szándékait, indoklásként pedig elmondta: vonzódik az iskolai mészárlásokhoz.

"Az egymásra való odafigyelést, a másikkal való törõdést kell újra megtanulnunk, de nem csupán az azonos korosztályúak, hanem a különbözõ generációk között is - Jancsák Csaba ifjúságkutató szerint ez az, ami megelõzheti a tragédiát. A kutató az Edupressnek elmondta: "Újra kell épülnie a közösségeknek, valamint a szolidaritás, az együttmûködés értékvilágának, csak így sikerülhet a konfliktusok, traumák, frusztrációk feldolgozása." Hozzátette: több mint húsz éve nem történt változás a hazai ifjúságpolitika helyzetét illetõen, a fiatalok sok esetben csak dekorációként jelennek meg, az ifjúság világának mélyebb megértése csak a szavak szintjén érvényesül, a fiatalok döntésekbe való bevonódásának lehetõségei pedig csak korlátozottan léteznek" - mondta a szociológus. "Az ifjúságügy csak problémákon keresztül jelenik meg a társadalom tagjai elõtt, ez a probléma-centrikus megközelítés az ifjúság világát probléma halmazként látja, holott a helyes megközelítés az erõforrás-centrikus lenne." Az ifjúságszociológus hozzátette: a pénz hajszolása mellett nem érvényesül a társadalmi tõke, így elvész az emberek közötti kooperáció, megszûnik a szolidaritás. Jancsák Csaba szerint a 90-es évektõl a kapitalista fejlõdésnek egy különösen egymást kijátszó, versengõ változata alakult ki hazánkban, mely erõsen bizalomhiányos és magába zárkózó társadalmat feltételez. Az aktív segítségnyújtás igénye nagyon alacsony, a civil szervezetek száma és a lakosság civil aktivitása csekély. Azok a fiatalok, akik magányos farkasnak érzik magukat, frusztrációkkal küzdenek. "Az individuális versengés jellegzetessége az, hogy ha valaki nem tudja felvenni a versenyt, és például elvész az egyetemi élet útvesztõiben. Õ magára marad, problémáit nem tudja feldolgozni, melyben segíthetné az, ha gondjait megbeszélhetné másokkal, akik kifejezik, hogy fontos a számukra" - mondta Jancsák Csaba. Hozzátette: egyes esetekben a frusztrációk és az, hogy még meg sem hallgatnak, nem vesznek komolyan, a ?majd én megmutatom? érzéséhez vezethetnek, és a történetnek borzalmas gondolatok és tragikus befejezés lehet a vége. Jancsák szerint "ha a hallgatók között az egymástól való félelem üti fel a fejét, az az atomizálódást, az elmagányosodást fokozza. Ez nem járható út. Az nem megoldás, ha az intézmények biztonsági szolgálatát megerõsítik - emeli ki a kutató - mert az esetek megelõzése a megoldás". A törõdést kell felerõsíteni, de nem csupán az azonos korosztályúak, hanem a különbözõ generációk között is. Jancsák Csaba kifejti: a társas készségekre nevelést az óvodában és az iskolában is gyakorolni kell, ki kell alakulnia a magunkért és egymásért való felelõsségvállalásnak, hiszen az optimizmus és az együttmûködés mintái megtanulhatók. Ez azonban csak a felnõttek - oktatók, szülõk, szakemberek, politikusok - illetve a fiatalok együttmûködésével valósulhat meg.

Publication: http://www.hirtv.hu/kultura/oktatas/?article_hid=308746&viewprogram_period=third
Provider:
Date: 2010. február 12 17:24

Fõleg a munkanélküliségtõl félnek a diákok
2010.február 11. 16:16

Az Európai Ifjúság Kutató (EIKKA) legfrissebb kutatásának adatai alapján az érettségi elõtt álló fiatalok nagy része tervezi a továbbtanulást, fél a munkanélküliségtõl és leginkább a szülei véleményére hallgat.

A felvételi lapok kitöltésének határideje február 15, idén is közel 100.000 fiatal lép át a felsõoktatásba, amirõl a kutatás tanulsága szerint kevés hiteles információjuk van. Az Európai Ifjúság Kutató (EIKKA) 2009 decemberében országos ifjúsági felmérést végzett közel 500 diák bevonásával. Jancsák Csaba, az EIKKA vezetõ szociológusa, a kutatás vezetõje elmondta, hogy a felsorolt 24 negatív társadalmi jelenség közül a válaszadók 92%-a fél Magyarországon a munkanélküliségtõl, és 88%-uk ennek elkerülését jelölte meg a továbbtanulás fõ okaként. A kutatásból kiderül, hogy a diákok a piacképes diploma megszerzése után a hallgatói juttatásokat, a nyelvtanulási lehetõségeket és a diákéletet mérlegelik a leginkább, amikor intézményt választanak. A válaszadók közel 80%-ánál beszélhetünk tudatos karrierépítésrõl, a kutatásból azonban sajnos az is kiderül, hogy a diákok nincsenek tisztában vele, milyen kvalitásokra van szükség bizonyos képzésekhez. Gulyás Gábor a Modern Üzleti Tudományok Fõiskolájának tanszékvezetõje és karrier tanácsadója ennek kapcsán azt nyilatkozta, hogy a diákokat a felsõoktatásban sem szabad magára hagyni „A diákévek alatt a nyelvtudás megalapozása, az aktív kapcsolati tõke felépítése is fontos szempont, mivel a piacképes diploma ezek segítségével válik valutává a munkaerõpiacon. Intézményünk nagyon erõs ezen a területen, a karriertervezés és tanácsadás már a második évfolyamon megkezdõdik a Személyiségalapú élettervezés tantárggyal, és folytatódik az iskola elvégzése után is. Magam Cambridge okleveles coach-ként a jövõre próbálom felkészíteni a diákokat, 60 szakmára fejlesztettem ki a szükséges készségek listáját. Ha a diák elképzelése nem esik egybe a készségeivel, segítünk fejleszteni, vagy az elképzelésen korrigálni. Sajnálatos tendencia, hogy a 18 évesek körében teljes bizalmi válság alakult ki a közszereplõk iránt. A szûk környezet szerepe ezzel szemben felerõsödött, a szülõk és barátok véleményében a fiatalok 90%-a megbízik. A tradicionális értékek, mint a vallásos hit, háttérbe szorultak náluk, de megjelent egy új materialista értékvilág, amelynek csúcsán a saját internet áll, ezt követi a lakás, pénz és mobil birtoklása. Az információs társadalom bennszülöttei számára mindennapos dolog az IKT technológiák alkalmazása, de hogy szükségleteiket milyen magas leendõ fizetésbõl kívánják fedezni arra a diákok nehezen tudtak válaszolni. Jancsák Csaba azt is elmondta, hogy a felvételi lapok kitöltésénél a fiatalok elsõ helyen egy „álomszakot” jelölnek meg, függetlenül a bekerülési esélyektõl, majd második helyen célozzák meg a realitást. A biztos bekerülés érdekében egy alternatív út is felkerül a jelentkezési lapra, felsõfokú szakképzés, vagy költségtérítéses alapszak formájában. Jusztin Barbara, a MÜTF karrierirodájának vezetõje szerint a felsõfokú szakképzés megmenthet a hibás döntéstõl és anyagi biztonságot ad. „A 18 évesek sok esetben bizonytalanok. A felsõfokú szakképzésnek sok elõnye van, például a diák betekintést nyer a szakmába és felelõsségteljes döntést tud hozni miközben saját maga számára is megkönnyíti mind az alapszakra való bekerülést, mind az ott tanultak elsajátítását. Már diploma elõtt piacképes szakmát tarthat a kezében a fiatal, ami biztosítékként is szolgál a jövõben. A MÜTF számos FSZ-t kínál, és - legyen az a kereskedelmi szakmenedzser, Európai Uniós üzleti szakügyintézõ, logisztikai mûszaki menedzserasszisztens, nemzetközi szállítmányozási és logisztikai szakügyintézõ, energetikai és mechatronikai mérnökasszisztens -, bizonyos, hogy anyagilag és szakmailag is csak profitálhat belõle a jelentkezõ.”

Publication: http://www.kisalfold.hu/kitekinto/foleg_a_munkanelkulisegtol_felnek_a_diakok/2141198/
Provider: kisalfold.hu
Date: 2010. február 11. 16:16

A pécsi tragédiát évekkel ezelõtt megjósolták a kriminológusok
2009. november 27. 15:20

A szakemberek szerint a nagyon erõsen versenyszellemû, individuális társadalom szétveri a közösségeket, ami tragédiához vezet A pécsi lövöldözés csak a jéghegy csúcsa, a társadalmi mozgások kivetülése - véli a pszichológus, míg a kriminológus úgy látja, a kisközösségek tudnának védekezni a hasonló tragédiák ellen. Az ifjúságkutató szerint új konfliktusmegoldó mintákra van szükség. Az agresszió olyan, mint a H1N1-vírus: terjed, nem ismer határokat - fogalmazott Münnich Iván pszichológus. A szakember szerint eddig is létezett, de nem került ennyire elõtérbe, nem zavarta ennyire az embereket, mert távol állt tõlük. Most azonban, amikor a médián keresztül bekerült a mindennapi életbe, az emberek úgy élik meg, mintha ez a szörnyû valóság lenne, és az indokoltnál nagyságrendekkel jobban tartanak tõle, hiszen az országban legfeljebb háromszáz gyilkosság történik évente - magyarázta a pszichológus. Szerinte a médiának tárgyilagosabban kellene tudósítania az ilyen eseményekrõl, ki kellene várnia, amíg a tények pontossá válnak, és elemzések készülnek - ezzel sok szorongást, félelmet lehetne eloszlatni.

Ez csak a jéghegy csúcsa Ami most történt, az csak a jéghegy csúcsa, ez az eset a jelenleg zajló társadalmi mozgások kivetülése - fogalmazott Münnich. Hozzátette: nem véletlen, ha megjelenik egy ilyen szélsõséges esemény. "Immorális világban élünk, ahol hazudni lehet, következmények nélkül félre lehet vezetni az embereket, ami forrongásban tartja az indulatokat", és az emberek kiszolgáltatottak annak a rengeteg eléjük kerülõ információnak, amelyekrõl sokszor nem tudják, mennyi a valóságtartalmuk. Szerinte egy olyan tett, mint a pécsi lövöldözés, kifejezi a közhangulatot. Münnich Iván azt mondta: a családtagoknak is észre kellene venniük a jeleket, de a család is úgy mûködik, ahogy a társadalom - utalt a sok válásra. A szülõk adják a gyereküknek a mintát, azt pedig a médiából veszik, és a szocializációs színhelyek - például az iskola - is ezekkel egységben mûködik - fogalmazott. A pszichológus felhívta a figyelmet arra is, hogy úgy tûnik, a gyerekek jobban hatnak egymásra, mint a szülõk a gyerekekre. Mint mondta: kialakult egy saját, belsõ világuk, egymással kommunikálnak, egymástól tanulnak, a felnõtt társadalom hagyományos értelemben lemaradt tõlük, ennek következménye hogy a médiához sem a szülõn keresztül férnek hozzá, ezért nincs kontrolljuk.

Máshol is elõfordulhat  Azt a pszichológusok fogják megállapítani, hogy mennyire volt beszámítható a pécsi tettes - mondta. Elõfordul olyan, hogy súlyos pszichiátriai beteget nem kezelnek, "ez az élet kockázata" - jegyezte meg. A szakember szerint egy ilyen eset lehetõsége mindig meglesz, mert az agresszív feszültségek létezõ jelenségek, viszont a formájuk, a súlyosságuk kiszámíthatatlan. Elképzelhetõ tehát, hogy a mintát követve ez máshol is elõfordul. Ami pozitívum viszont, hogy nincs sok ilyen cselekmény: a világban százmillió emberre egy-két hasonló eset jut - tette hozzá.

Megjósolták a kriminológusok Finszter Géza kriminológus szerint a pécsi eset olyan jelenségre mutat rá, amit a kriminológusok már megjósoltak. Szabó Dénes Kanadában élõ magyar származású kriminológus mondta húsz éve egy tanácskozáson, hogy figyeljünk arra, ami az Egyesült Államokban történik, mert huszonöt év múlva ugyanazok Magyarországon is meg fognak történni. A szakember szerint Szabó Dénes éppen a hasonló, megmagyarázhatatlan, szörnyû lelki defektekre utalt, és arra, hogy egy ilyen nagyon erõsen versenyszellemû, individuális társadalom szétveri a közösségeket. Ez az egyén akaratára, tudására épülõ társadalom, amelyben a hátrányok elviselhetetlen konfliktusokhoz vezethetnek. Nem mindenki tud gyõzni ebben a csatában. Nem mindenki fog fegyvert, de sok a tragédia - jegyezte meg a kriminológus, hozzátéve: ezek olyan sérüléseket okoznak, amelyek ellen a közösségek tudnának a legjobban védekezni, de nem ez történik.

Az oda vezetõ úton lehetett volna segíteni A szakember szerint ezekbõl az esetekbõl tanulni kell, vissza kell építeni azokat a kisközösségeket, amelyek segítséget tudnak adni azoknak, "akik szerencsétlenségükre ilyen pszichés zavarokkal, személyiségtorzulásokkal küszködnek". Maga a cselekmény "teljesen irracionális", ezért fölösleges motívumot keresni, mert nem lehet rá ésszerû magyarázatot találni; az oda vezetõ úton lehetett volna segíteni a bajon - mondta. Finszter Géza szerint húsz-harminc éve többet figyeltek a családtagok egymásra, és voltak olyan közösségek, amelyek mára teljesen eltûntek. Meg kellene erõsíteni a család és az iskola közösségi szintjét, mert bár akkor sem tudnának mindig segíteni, de a tragédiák megelõzhetõk lennének.

Már várták, hogy mikor történik meg a tragédia Új konfliktusmegoldó mintákra van szükség az oktatásban, a most jellemzõ individualista versengést fel kell váltania a kooperatív versenynek - mondta Jancsák Csaba ifjúságkutató, a Szegedi Tudományegyetem oktatója. A szakember közölte, az ifjúságkutatók számítottak rá, hogy az Egyesült Államok, Németország, Finnország után Magyarország is találkozik az iskolai vérengzés jelenségével, arra azonban nem, hogy ez ilyen hamar megtörténhet. A pécsi tragédia intõ jel az ifjúsági színtér valamennyi szereplõjének. Szülõknek, pedagógusoknak, a segítõ szakmákban dolgozóknak és maguknak a fiataloknak is össze kell fogniuk hangsúlyozta a szakember. A hagyományos család kereteinek felbomlása miatt a most felnövekvõ generációból sokan nem találkoznak a konfliktusok kezeléséhez szükséges mintákkal. Egyre több pedagógus számol be arról, hogy egy konfliktusos iskolai helyzetben - ami lehet akár egy dolgozatírás is - a diákok türelmetlenül, agresszíven reagálnak. Ezzel párhuzamosan az elmúlt években komoly változások mentek végbe a hazai felsõoktatásban. A képzés tömegessé válása miatt a hagyományos mentorálas, az értelmiségivé nevelés háttérbe szorult, néhol el is tûnt. Eközben a kreditrendszer bevezetésével megszûntek a kisközösségek és a tanulócsoportok.

Csütörtökön a Pécsi Tudományegyetemen egy 23 éves hallgató maroklõfegyverrel megölte egy 19 éves csoporttársát, életveszélyesen megsebesített egy másik 19 éves fiatalembert, továbbá a lövöldözésben súlyos sérülést szenvedett egy 36 éves, laboránsként dolgozó férfi és egy 54 éves takarítónõ.

Publication: http://http://www.hirado.hu/Hirek/2009/11/27/14/A_pecsi_tragediat_evekkel_ezelott_megjosoltak_a_kriminologusok.aspx
Provider:
Date: 2009. november 27. 15:20

Nem vallott a pécsi ámokfutó
2009. november 27. 18:12

Összesen két tár és negyvenegy lõszer volt a lövöldözõ gyógyszerészhallgatónál csütörtökön, amikor a rendõrök elfogták a Pécsi Tudományegyetemen. A rendõrök még nem tudják, hogy pontosan hány lövés dördült, ezt a tanúk vallomásai, a biztonsági kamerák felvételei és fegyverszakértõ véleménye alapján fogják kideríteni. A lövöldözõ továbbra sem mond semmit.

A kórházban lévõ sérülteket meglátogatta pénteken az egyetem rektora, úgy tûnik, a körülményekhez képest még a legsúlyosabb sérült is jól van, már beszélni is tud. Zsobrák Péter, a Baranya Megyei Rendõr-fõkapitányság szóvivõje a Független Hírügynökségnek elmondta: továbbra sem tudni, hogy hány lövést adott le a fegyveres fiatalember. annyi biztos, hogy elfogásakor két tölténytárat és 41 lövedéket találtak nála. Az ügyet külön nyomozócsoport vizsgálja, de nem az ügy bonyolultsága, hanem a tanúk nagy száma miatt.


Javul a legsúlyosabb sérült állapota
Kollár Lajos, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Tömbjének fõigazgatója pénteken kora délután elmondta, hogy a legsúlyosabban sérült fiatalember még mindig az intenzíven van, de állapota javul, tud beszélni is. A másik két sérült is jobban van. A sérülteket meglátogatta az egyetem rektora is.  Emlékszik mindenre az az egyetemista, akit öt lövés ért csütörtökön a Pécsi Tudományegyetemen. A fiatalember nõvére a Független Hírügynökségnek azt mondta, hogy a fiú már magához tért, de a többórás mûtét után még nagyon fáradt. Bár a 7,5 órás mûtét után még nagyon fáradt, jó állapotban van a pécsi ámokfutó egyik áldozata, akit öt lövés ért csütörtökön a Pécsi Tudományegyetemen. A fiatalember nõvére a Független Hírügynökségnek azt mondta, hogy az orvosok szerint testvére rövid idõn belül fel fog épülni, mert fiatal, erõs és egészséges.  A csütörtöki lövöldözés halálos áldozata egy 19 éves fiatalember, egyetemi hallgató. A mentõk a sérültet többször is megpróbálták újraéleszteni, de nem jártak sikerrel. A mentõk egy életveszélyes és két súlyos állapotban lévõ embert is a pécsi traumatológiára szállítottak. A lövöldözõ az egyetem egyik gyógyszerész hallgatója volt. Zavartan viselkedett, majd fegyvert rántott és négy emberre lõtt rá a Pécsi Tudományegyetem biofizikai intézetében. A sebesültek között egy diák, egy oktató és egy takarítónõ van. A legsúlyosabban sérült fiút öt golyó találta el. Két golyó a lábszárát, egy a combját, egy a medencéjét és egy az ágyékát érte. Kollár Lajos, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Tömbjének fõigazgatója pénteken reggel azt mondta, hogy a fiatalemberen komoly sorozatmûtétet hajtottak végre. Baleseti sebész, sebész, urológus is dolgozott többek között az orvoscsoportban. Az egyetemista arról is beszélt nõvérének, hogy emlékszik mindenre a lövöldözésbõl és ennek ellenére is Pécsett akar maradni. 


Hallgat a tettes
A Pécsi Tudományegyetem biofizikai intézetében csütörtökön kora délután kezdett lövöldözni az egyik gyógyszerész hallgató. Négy emberre lõtt rá: egy 19 éves fiatal olyan súlyosan megsérült, hogy a mentõk már nem tudták újraéleszteni és életét vesztette. Rajta kívül egy hallgató, egy oktató és a takarítónõ sérült meg, a fiút öt golyó találta el. A lövöldözõ a történtek után az egyetem egy másik épületébe menekült, melynek tetõteraszán végül feladta magát. A lövöldözõ fiatalember egyébként egy pécsi lövészklub tagja volt. Dakos József megyei rendõrfõkapitány az egyetem rendkívüli szenátusi ülésén azt mondta, hogy a fiatalember egy parabellum pisztollyal lõtt, amire volt tartási engedélye. A lövöldözõ kihallgatható állapotban volt, de nem mondott semmit a rendõröknek.


Kódolva volt a tragédia
Új konfliktusmegoldó mintákra van szükség az oktatásban, a most jellemzõ individualista versengést fel kell váltania a kooperatív versenynek - mondta a csütörtöki pécsi egyetemi lövöldözés kapcsán Jancsák Csaba ifjúságkutató, a Szegedi Tudományegyetem oktatója pénteken az MTI-nek. A szakember közölte, az ifjúságkutatók számítottak rá, hogy az Egyesült Államok, Németország, Finnország után Magyarország is találkozik az iskolai vérengzés jelenségével, arra azonban nem, hogy ez ilyen hamar megtörténhet. A pécsi tragédia intõ jel az ifjúsági színtér valamennyi szereplõjének. Szülõknek, pedagógusoknak, a segítõ szakmákban dolgozóknak és maguknak a fiataloknak is össze kell fogniuk – hangsúlyozta a szakember.  A hagyományos család kereteinek felbomlása miatt a most felnövekvõ generációból sokan nem találkoznak a konfliktusok kezeléséhez szükséges mintákkal. Egyre több pedagógus számol be arról, hogy egy konfliktusos iskolai helyzetben – ami lehet akár egy dolgozatírás is - a diákok türelmetlenül, agresszíven reagálnak – tudatta a kutató.  Ezzel párhuzamosan az elmúlt években komoly változások mentek végbe a hazai felsõoktatásban. A képzés tömegessé válása miatt a hagyományos mentorálas, az értelmiségivé nevelés háttérbe szorult, néhol el is tûnt. Eközben a kreditrendszer bevezetésével megszûntek a kisközösségek, tanulócsoportok, a hallgatók „magányos farkassá” váltak. Az egyes diákok közötti verseny a jegyekért, ezen keresztül pedig az ösztöndíjakért, a költségtérítésesbõl az államilag finanszírozott képzésbe való átkerülésért pedig felerõsödött – fogalmazott az oktató.  Ezekre a negatív tendenciákra erõsít rá, hogy - többek között a gazdasági válság miatt - az emberekben egyre inkább erõsödik a bizonytalanságérzet, ami a felsõoktatásban tanulóknál még a munkaerõ-piacra való átlépés nehézségeivel is párosul – tette hozzá Jancsák Csaba.  A szakember szerint az egész társadalmat érintõ feladat, hogy a fiatalok már az óvodától kezdve el tudják sajátítani a konfliktuskezelés megfelelõ módszereit, érzékeljék az együttmûködés fontosságát, valamint azt is, hogy az agresszív reakciókat elutasítják az emberek. 


Kell-e szigorítani a fegyvertartás szabályait?
Az európai törvényeket összehasonlítva nem tekinthetõ liberálisnak a fegyver- és lõszertartás magyarországi szabályozása - nyilatkozta az MTI-nek az Országos Rendõr-fõkapitányság (ORFK) rendészeti osztályvezetõje pénteken.
Povázsai Sándor alezredes közlése szerint ma 110 ezer állampolgár birtokában összesen 245 ezer fegyver van engedéllyel.
Az állampolgárok és szervezetek fegyver- és lõszertartását egy 2004-es módosított kormányrendelet szabályozza, amely kimondja: lõfegyvernek az a tûzfegyver, valamint az a légfegyver minõsül, amelybõl 7,5 joule-nál nagyobb csõtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék lõhetõ ki. A jogszabály megkülönbözteti a lõfegyvert, a gáz- és riasztófegyvert, a légfegyvert, a festéklövõ fegyvert, a muzeális fegyvert és a színházi fegyvert.
  A szakember - akit annak kapcsán keresett az MTI, hogy csütörtökön a Pécsi Tudományegyetemen egy 23 éves hallgató, aki egy helyi lövészklub tagja, engedéllyel tartott maroklõfegyverével megölte egy csoporttársát és többeket megsebesített - felhívta a figyelmet arra: fegyvertartási engedélyt minden esetben csak az a nagykorú személy kaphat, aki nem áll cselekvõképességét kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt, a külön paragrafusokban felsorolt bûncselekmények miatt korábban nem ítélték el, és nem folyik ellene eljárás.
A rendelkezés szerint sportlövészetre legfeljebb három darab hosszú és kettõ rövid lõfegyver, valamint ezekhez tartozó lõszer megszerzése és tartása annak a sportolónak engedélyezhetõ, aki igazolt, az országos sportági szakszövetség által kiadott, érvényes versenyengedéllyel rendelkezõ minõsített sportlövõ és rendszeres sporttevékenysége alapján a saját tulajdonú lõfegyver tartását az országos sportági szakszövetség javasolja. Országos sportági szakszövetség javaslatára a sportlövõnek ennél több lõfegyver megszerzése és tartása is engedélyezhetõ. (Rövid lõfegyver: olyan lõfegyver, amelynek csöve nem haladja meg a 30 centit, vagy amelynek teljes hossza nem haladja meg a 60 centimétert.)
  Azt, hogy egy ember sportvadász célra hány fegyvert vásárolhat és tarthat, jogszabály nem korlátozza, viszont a lõfegyver és lõszer megszerzése és tartása csak annak a személynek engedélyezhetõ, aki a vadászati törvényben meghatározott feltételeknek megfelel. 
Önvédelmi célra két darab rövid lõfegyver megszerzése, tartása engedélyezhetõ annak, aki nem áll kizáró rendelkezések hatálya alatt, a lõfegyver tartásához elõírt egészségi alkalmasságát igazolja, külön jogszabály szerint a lõfegyver tartásához szükséges elméleti ismereteket és gyakorlati jártasságát igazoló vizsgát tesz és a vizsgabizottság megítélése szerint a lõfegyver biztonságos kezelésére és használatára képes, valamint a lõfegyver, lõszer tárolásának rendeletben meghatározott feltételeivel rendelkezik.
  Korábban külön jogszabály rendelkezett arról, hogy bizonyos foglakozást, hivatást betölt emberek (bírók, ügyészek, polgármesterek, országgyûlési képviselõk) alanyi jogon juthattak önvédelmi fegyverhez, de ez a rendelkezés hatályát vesztette, mindenki azonos követelményeknek megfelelõen juthat lõfegyverhez. 
Az Európai Unió más tagállamában lakóhellyel rendelkezõ személy részére lõfegyver tartása akkor engedélyezhetõ, ha a lakóhely szerinti tagállam illetékes hatósága ezzel elõzetesen egyetértett. A fegyverek viselését és szállítását szintén jogszabály rögzíti: lakott területen, közterületen, nyilvános helyen, közforgalmú közlekedési eszközön - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - vadászlõfegyverét vagy sportlõfegyverét csak ürítve, tokban, sportcélú rövid lõfegyverét üres tárral, a fegyver, a tár és a lõszer elkülönített csomagolásával, zárt dobozban vagy egyéb zárt tárolóeszközben lehet szállítani. 
Az önvédelemre, személy- és vagyonvédelemre engedélyezett rövid lõfegyvert, fegyvertartási engedély esetén gáz- és riasztófegyvert betárazva, a véletlen elsülés ellen biztosítva, rejtve lehet viselni. 
A fegyverek tárolásról a törvény úgy rendelkezik, hogy lõszert a lõfegyvertõl elkülönítve, biztonsági zárral rendelkezõ lemezszekrényben vagy falhoz, padlóhoz, szekrényhez rögzített biztonsági zárral rendelkezõ lemezdobozban, illetéktelen személyektõl elzárva kell tárolni az engedélyezett által állandóan lakott lakásban.
Povázsai Sándor alezredes megemlítette: azok az állampolgárok, akik foglakozásszerûen használják a fegyvert, nemcsak egészségügyi, hanem kötelezõ pszichológiai vizsgán is meg kell felelniük, míg az önvédelmi célra használt fegyver esetében erre nincs szükség.  Az ORFK rendészeti osztályvezetõje az MTI kérdésére úgy fogalmazott: a rendõrségnek, mint jogalkalmazó szervnek nem dolga minõsíteni a jogszabályokat, de megjegyezte, az európai rendelkezéseket figyelembe véve a magyar fegyver- és lõszertartás szabályozása egyáltalán nem tekinthetõ liberálisnak. 
Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter csütörtökön a Pécsi Tudományegyetem (PTE) szenátusának ülésén, miután tájékozódott az intézményben történt lövöldözésrõl, úgy fogalmazott: el kell gondolkodni azon, hogy elég szigorúak-e a fegyvertartási szabályok Magyarországon.
A rendõrség ez év június 30-i adatai szerint 245 ezer engedélyezett fegyver van az állampolgárok birtokában, ennek 60 százaléka sportvadászatra használatos fegyver. A lõfegyvereket 110 ezer ember birtokolja. (Forrás: MTI/FH)

Publication: http://http://www.hirszerzo.hu/cikk.hallgat_a_pecsi_amokfuto.131859.html
Provider: Hírszerzõ összeállítás
Date: 2009. november 27. 18:12

Jancsák: új konfliktusmegoldó mintákat kell mutatni a fiataloknak
2009. november 27. 16:30:00

Az egész oktatási rendszerben új alapokra kell helyezni a konfliktuskezelést, az individualista versengést fel kell váltania a kooperatív versenynek - mondta Jancsák Csaba ifjúságkutató a november 26-ai pécsi lövöldözésre reagálva az Edupressnek. A szociológus szerint a jelenlegi világkockázatú társadalomnak a legfõbb jellemzõje, hogy az állampolgárok elveszítik biztonságérzetüket. "A globalizáció következtében számítottunk rá, hogy az Egyesült Államok, Németország, Finnország után Magyarország is találkozik az iskolai vérengzés jelenségével, csak nem gondoltuk, hogy ilyen hamar" - mondta.

Sarokponthoz érkeztünk a ma tapasztalt egyetemi ámokfutással, az ilyen események vírusszerû terjedésének elkerülése végett más konfliktusmegoldó mintákat kell mutatnunk a fiataloknak - mondta Jancsák Csaba ifjúságkutató, a Szegedi Tudományegyetem oktatója. Jancsák szerint egy új generációról beszélünk ugyanis, amelyben az individuális versengés konfliktusokat szül. Ha azonban valaki nem rendelkezik a külvilágban való eligazodáshoz szükséges mintákkal, a konfliktuskezelés könnyen válhat agresszívvá. "Az oktatásnak óriási a felelõssége és a feladata abban, hogy az óvodától az egyetemig kooperatív versengésre tanítsa a fiatalokat. Ehhez azonban egy olyan szinergiára van szükség, amelyben az oktatáspolitikusoktól kezdve az oktatókon, szülõkön át a diákok is partnerek - húzta alá Jancsák. A szakember szerint a jelenlegi helyzet jól mutatja, hogy a magyar társadalom morális állapota rendkívül sebezhetõ, anómia, értékzavar jellemzi Magyarországot, ami párosul a gazdasági válsággal. "A mai jelenség vírusszerû terjedéséhez az oktatási színpad szereplõinek teljes összefogására van szükség, a bulvársajtón és interneten szocializálódó ifjúság számára ugyanis sokszor nem elég hangsúlyos, hogy a mai, és az ehhez hasonló bármilyen agresszív konfliktuskezelési módszereket teljesen elutasítja a társadalom".

E cikk tükrözõdései:

http://eduline.hu/hirek/20091126_21561_pecsi_lovoldoze_konfliktuskezeles.aspx

http://www.tanfolyamok.com/hirek/jancsak-uj-konfliktusmegoldo-mintakat-kell-mutatni-fiataloknak

 

http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/11/pecsi-lovoldozes-%E2%80%93-oktataskutato-uj-konfliktusmegoldo-mintakra-van-szukseg/

 

http://www.tte.hu/?page=hirek&id=5579

 

http://www.digitalcity.hu/digitalcity/entity/entityNews.jsp?dom=AAAABIOO&egd=AAABEXLQ&prt=AAAALJJW&efm=AAABEXLR&hir=BAAFHWXL

 

http://hvg.hu/print/20091127_konfliktuskezeles_agresszivva_valhat.aspx

http://www.hirmutato.hu/hirek/jancsak_uj_konfliktusmegoldo_mintakat_kell_mutatni_a_fiataloknak-1413961

http://www.hirneked.hu/?3/1075492/0/0/0/0/0/0/_jancsak_uj_konfliktusmegoldo_mintakra_van_szukseg_

http://www.budapestedu.hu/felsomenu/hirek/jancsak_uj_konfliktusmegoldo_mintak.html

http://www.eduport.hu/cikk.php?id=21890&PHPSESSID=e3242959c193000a1851a91075a2b530

http://sulihalo.hu/pedagogus/pedagogusok-foruma/4826-jancsak-uj-konfliktusmegoldo-mintakat-kell-mutatni-a-fiataloknak

Publication: http://www.eikka.hu
Provider: Központ - [Felsõoktatás - Közélet]
Date: 2009-11-27 16:30:00

A nõk sem erõltetik
Népszabadság 2009.02.20.

A nõk sem erõltetik

Az élettársi kapcsolat a házasság elõszobája

Egyre többen élnek élettársi kapcsolatban, holott házasságra vágynak, vagy legalábbis ezt állítják. Még a férfiak között is meglepõen alacsony azok száma, akik elégedettek azzal, hogy "csak" élettársak - derül ki egy tanulmányból.

Népszabadság Online: http://nol.hu/belfold/lap-20090220-20090220-28

A házasság visszaszorulóban van, egyre többen választják az élettársi kapcsolatot - ez évek óta köztudott. Meglepõ azonban, hogy ennek ellenére az emberek még mindig házasságpártiak, az élettársi kapcsolat továbbra sem népszerû mint ajánlott, végleges életforma. Sajátos módon még az érintettek, az élettársként együtt élõk körében sem - derül ki Pongrácz Tiborné A párkapcsolati formák változó népszerûsége címû tanulmányából.

Az 1960-as években majdnem minden nõ életében legalább egyszer férjhez ment, még 1990-ben is háromnegyedük megházasodott. Manapság a nõk több mint fele hajadonként fogja leélni az életét. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek kapcsolataik. 1970 és 2001 között az élettársi kapcsolatok száma megötszörözõdött. Ugyanakkor az is kiderül a kutatásokból, hogy a párok többsége ezt csak átmeneti életformának, a házasság elõszobájának, kvázi a jegyességet helyettesítõ szakasznak tekinti. Legalábbis elvben.

A demográfusok 1993-ban, 2000-ben és 2004-ben is megvizsgálták, hogy mennyire tartják idejétmúlt intézménynek a házasságot az emberek. Még a legutóbbi felmérésben is 20 százalék alatt maradt azok aránya, akik úgy érezték, hogy az idõ meghaladta ezt az intézményt. Ami távolról sem jelenti azt, hogy elítélnék az élettársi kapcsolatokat. Éppen ellenkezõleg: a kilencvenes évek elején a megkérdezettek csak 25 százaléka mondta, hogy a társadalom szempontjából mindegy, hogy egy pár házas vagy élettársi kapcsolatban él-e. Tíz évvel késõbb már 70 százalék állította ugyanezt.

Amikor viszont azt kérdezik a kutatók, hogy milyen életformát tanácsolnának a fiataloknak, az emberek még mindig házasságpártiak. Változás csak a házasság elõtti együttélés tekintetében van, ezt egyre többen javasolják. Ami viszont az élettársi kapcsolatot mint életre szóló választást illeti, még mindig kevesen támogatják. Az élettársi kapcsolatban élõk határozott többsége házasságpárti. A tanulmány kiemeli: meglepõen alacsony azok száma, akik elégedettek azzal, hogy élettársi kapcsolatban élnek.

- E tekintetben nincs különbség a férfiak és a nõk válaszai között - mondja Pongrácz Tiborné. Vagyis nem igaz az elõítélet, hogy a nõk erõltetik az esküvõt. Arról viszont nem készült kutatás, hogy ha ennyire értékelik a házasságot, miért csökken mégis az esküvõk száma. - Csak házasságon kívül gyereket vállaló nõket kérdeztünk errõl. Mindössze harmaduk mondta azt, hogy nem számít a papír, a többségük más, objektív okokra hivatkozott - mondja a demográfus. Többen említették a pénz hiányát vagy azt, hogy egyikük még nem vált el, van másik kapcsolata is. (Késõbb még egyszer felkeresték ezeket a nõket, és többségük megházasodott.)

- A párok nagy része próbaházasságként tekint az együttélésre, aztán valahogy benne ragadnak - magyarázza Pongrácz Tiborné. Szerinte ez csak azért baj, mert az ilyen kapcsolatok könnyebben bomlanak fel, és kevesebb gyerek születik belõlük. Érdekes módon azok a házasságok, amelyeket együttélés elõz meg, gyakrabban végzõdnek válással, mint azok, melyekben a felek enélkül házasodtak. - Ez értékrend kérdése, az élettársi kapcsolatban sokkal inkább benne van az ideiglenesség, a kisebb elkötelezettség - véli.

- Régóta próbálunk a végére járni ennek az ellentmondásnak, hogy miért csak elméletben preferálják a házasságot a fiatalok - mondja Jancsák Csaba ifjúságszociológus. Tapasztalatai szerint amikor arról kérdezik õket, hogy mik a legfontosabb értékek az életben, a családot és a szerelmet következetesen az elsõ helyre sorolják. Amikor viszont arra kell válaszolniuk, hogy mikor akarnak saját családot, a lehetõ legkésõbbi idõpontot mondják.

- Amikor a családra gondolnak, a gyermekkori karácsonyokra gondolnak, a biztonságra. Minél kevésbé jellemzõ ez a külvilágra, annál inkább vágynak rá, annál inkább felértékelik ezeket - mondja a kutató. - A válaszadók a vágyaikat fogalmazzák meg, amikor azt mondják, hogy a házasság fontos, hogy házasságban szeretnének élni, de ez nem jelenti azt, hogy valóban többen fognak megházasodni - teszi hozzá.

Magyarország jelenleg Európa középmezõnyében van, ami az élettársi kapcsolatok gyakoriságát illeti, a kutatók szerint azonban várható, hogy tovább emelkedik az így élõk aránya.

FORRÁS: http://nol.hu/belfold/lap-20090220-20090220-28
Publication: http://nol.hu/belfold/lap-20090220-20090220-28
Provider: Népszabadság
Date: 2009.02.20.

Élesebb versenyben több bukás vár a fiatalokra
Népszabadság 2009.01.22.

Élesebb versenyben több bukás vár a fiatalokra

Élesebb versenyben kell helytállniuk, több bukást kell feldolgozniuk, nyitottabbá, rugalmasabbá kell válniuk a mostani fiataloknak, mint a korábbi generációknak. Ebben segítené õket a most elkészült, 15 évre szóló nemzeti ifjúsági stratégia.

Matalin Dóra Népszabadság 2009. január 22.

Felsõoktatási pontlesõk: folyamatosak a bukások és az újrakezdések

Móricz Simon

A fiatalokból egyre késõbb lesznek "igazi felnõttek", nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Késõbb fejezik be a tanulást, késõbb kezdenek el dolgozni, késõbb házasodnak és késõbb vállalnak gyereket (már ha egyáltalán megteszik). Egy 2006-os adat szerint a 18 és 29 év közötti magyar nõk 73 százaléka még gyermektelen. A fiatalok kétharmada a szüleivel él, 9 százalékuk még azután is, hogy saját gyereke született.

A magyar 15 évesek olvasási készsége jóval az OECD-átlag alatt van, a diákok negyede alapvetõ készségekkel sem rendelkezik, csak harmaduk beszél valamilyen szinten egy nyelvet. Az oktatás és a munkaerõpiac nem összehangolt, egyes területeken túlképzés, máshol alulképzés van, a versenyképes, alkalmazható tudás megszerzése nem mindenkinek biztosított.

Uniós összehasonlításban nagyon alacsony a magyar fiatalok részvétele a munkaerõpiacon. 15 és 24 év között például csak 26 százalékuk próbálja ki magát a munkában, az unióban ez az arány 45 százalék. Pedig a munkaadók épp ezt hiányolják a legjobban a pályakezdõknél: a tapasztalatot. Rendkívül alacsony a vállalkozó fiatalok aránya, csak 3 százalék az uniós 15 százalékkal szemben. A budapesti fiatalok 24 százaléka, a vidékiek 34 százaléka volt már munkanélküli. 2000-hez képest megtriplázódott a pályakezdõ diplomás munkanélküliek aránya. A kedvezõ családi háttér még mindig nagy szerepet játszik abban, hogy ki hogyan tud elhelyezkedni.

Egyre nagyobbra nyílt a kulturális olló is a fiatalok között, mindössze tizedük jár múzeumba, színházba, koncertre. Moziba is alig harmaduk. Könyveket, újságokat is csak ennyien olvasnak, viszont napi 2-3 órát töltenek a tévé elõtt, hétvégén pedig közel 4 órát. Rendszeresen mindössze három százalékuk sportol, egyre többen kövérek vagy túlsúlyosak. A diákok negyede iszik vagy drogozik. A tizenévesek negyede rendszeresen dohányzik. A fiatalok nem bíznak a döntéshozókban, úgy érzik, gondjaik nem kapnak helyet a politikában. Vagy közönyösek a társadalmi problémák, a közélet iránt, vagy "az önkifejezés szélsõséges, demokratizmus határait súroló megnyilvánulásait választják". Gondolkodásuk sokszor elõítéletes, kirekesztõ - íme csak néhány, a fiatalokat érintõ adat és probléma abból a több tucatból, amit a nemzeti ifjúsági stratégia nemrég elkészült tervezete sorol fel. (Az adatokat különbözõ reprezentatív felmérésekbõl emelték át.) A 15 évre szóló stratégia nem kisebb célt tûzött maga elé, mint hogy alapjaiban változtat a 12 és 29 év közötti generáció helyzetén.

Az elõzmények még 2001-re vezethetõk vissza, amikor az EU illetékes bizottsága kimondta: olyan mértékben változtak meg a fiatalok körülményei, lehetõségei és feladatai, hogy a tagországoknak új programokat kell kidolgozniuk, hogy segítsék õket alkalmazkodni a megváltozott elvárásokhoz.

- Magyarországon most készült el a stratégia, ami hamarosan kormány elé kerül, majd a tavasszal a parlament is szavaz róla - mondja Rauh Edit, a szociális tárca államtitkára. Tisztában vannak azzal, hogy nem lehet egyik napról a másikra megoldani az oktatás, a foglalkoztatás, az esélyegyenlõség problémáit. Azt mondja, a stratégia irányt mutat a kormányoknak, a konkrét terveket pedig kétéves cselekvési programokban határozzák majd meg.

Ami a forrásokat illeti: még nem számolták ki, hogy menynyibe kerülhet a stratégia kormányokon átívelõ megvalósítása. Az biztos, hogy egy részét uniós forrásból fedeznék. Rauh Edit szerint a stratégia szükségességéhez nem fér kétség. - Nagyon nehéz feladatok várnak a mai fiatalokra, egzisztenciájukért élesebb versenyben kell küzdeniük, mint például a negyvenes-ötvenes korosztálynak, ehhez pedig a lehetõ legtöbb segítséget meg kell adnunk nekik - tette hozzá.

- Újfajta sebezhetõségek jelentek meg a fiatalok életében - mondja Jancsák Csaba ifjúságszociológus. A kutató szerint a szüleik, de még a mai negyvenesek is egyszerûbb utat jártak. - Iskolások voltak, aztán dolgozni kezdtek, lakásigénylést adtak be, házasodtak, gyerekük született. Ez már nincs így - mondja. Jancsák szerint ez átalakult úgynevezett választásos életrajzzá, vagyis: minden pillanatban dönteni kell. Ráadásul senkinek nem biztos az állása, a tanulást sem lehet abbahagyni, hanem oda-vissza kell lépkedni a munka és az iskola világába. - A fiatalok élete folyamatos bukásokból és újrakezdésekbõl áll, ezért a küzdeni tudás, a rugalmasság sokkal fontosabb lett, mint korábban - teszi hozzá. A másik jelentõs változás, hogy az ifjúság megbecsült fogyasztó lett. Ez azt is jelenti, hogy aki épp nem tud fogyasztani, értéktelennek érzi magát.

Jancsák Csaba hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti azt, hogy a mai fiataloknak nehezebb lenne, mint a szüleiknek vagy a nagyszüleiknek. - Most új elvárások vannak, ezekhez kell alkalmazkodni, és ebben az országoknak segíteniük kell a fiataljaikat. A kutató pozitív példaként a skandináv országokat említi. - A közösségi terek fejlesztésével például elejét vették, hogy a tizenévesek a számítógép elõtt töltsék a szabadidejüket. Ezzel hozzájárultak a nagyobb kapcsolati tõkéjükhöz, ahhoz, hogy nyitottabbak legyenek - mondja.
Publication: http://nol.hu/lap/mo/lap-20090122-20090122-31
Provider: Népszabadság
Date: 2009.01.22.

Ezek a fiatalok� Szegedi konferencia az ifjúságkutatásról
hir6.hu, 2008. április 26.

Az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ olyan szegedi székhelyû közhasznú szervezet, amely legfõbb feladatául az ifjúságkutatást - amelyet mind piaci, mind humán területekre kiterjeszt - valamint az ifjúság boldogulásának segítését jelöli meg. Egyre több szó esik ugyanis arról, hogy a modern világban nagy szükség van fiatalok segítésére: egyre többen vannak olyanok, akik a nagyszámú lehetõségbõl nem képesek kiválasztani a számukra megfelelõ életpályát, és elvesznek az egyre inkább általános társadalmi elvárássá váló karrierépítés rögös útjain.

A Szegedi Tudományegyetem József Attila Tudományos és Információs Központban (JATIK) rendezett konferenciát az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ �Eszményektõl a kompetenciák felé" címmel. A tanácskozáson az ifjúságot és az oktatást érintõ témákban szociológusok és ifjúságpolitikai szakértõk tartanak elõadást.

Felsõoktatás: az akadémiai tudás a fontos vagy a munkaerõ piaci helyzet megerõsítése?

Gábor Kálmán szociológus, a konferencia egyik szervezõje elmondta: a mai fiataloknak a felsõoktatásban való tanulás csupán egy esély arra, hogy könnyebben boldogulhassanak az életben: az egyetem, vagy a fõiskola elvégzése nem ad teljes garanciát arra, hogy mindenki könnyen megtalálja a számításait. Az ifjúság ilyen szempontból átrendezõdik, hiszen megjelenik egy nagyszámú munkaképes korú, de a munkaerõpiacon jelen nem levõ csoport. Gábor Kálmán szerint a fiatalok érzik leginkább, hogyan változik a társadalom berendezkedése ott, ahol a kockázatok növekedése jellemzõ.

Nagyjából a 90-es évek óta figyelhetõ meg az a tendencia, hogy az iskolában töltött idõ növekszik, a házasodás és a gyermekvállalás ideje is kitolódik, a nemek közötti különbség csökken, a fiatalok a perifériáról indulva egyre inkább központi tényezõvé válnak. 

Kevés a dolgozó hallgató 

Míg a rendszerváltás elõtt nagyjából 100 ezer fiatal tanult a felsõoktatásban, ma a számuk 400 ezer körüli. A hallgatók mintegy 51 százaléka tanul állami finanszírozásban, és nagyon kevesen dolgoznak az iskola mellett, mégis a fogyasztói társadalom részét képezik. Nyugat-Európában megfigyelhetõ, hogy a hallgatók 90 százaléka jelen van a munkaerõpiacon.

A fiatalok munkanélkülisége átalakítja szabadidõs tevékenységüket is. Magyarországon a globalizáció hatására a fiatalok körében egyre inkább terjednek az olyan cselekvési formák, amelyek a társadalmi többség számára szokatlanok vagy nem támogatottak. Ilyen például a tüntetésekre vagy fesztiválokra járás, de ide tartozik az alkoholfogyasztás és a droghasználat egyre szélesebb körû elterjedése is.

Jóna György, aki szintén szociológus, a gazdasági fejlõdés és az oktatási rendszer kapcsolatát vizsgálva arról beszélt, egyre több tanulmány foglalkozik azzal a ténnyel, miszerint a piac Magyarországon is egyre inkább mint megrendelõ lép fel az oktatással szemben. Mivel a gazdaság és az oktatás egymásra kölcsönösen ható rendszerek, hibás politika csupán az egyik fejlesztésére hangsúlyt fektetni.

Hazánkban egyre többen végeznek iskolai végzettségükhöz nem illõ munkát, amely rendre társadalmi feszültségekhez vezet, ráadásul az államnak sem éri meg, hogy az adófizetõk pénzén kitaníttatott állampolgárok olyan munkához jutnak, amelyet egy alacsonyabb végzettségû is el tud végezni. Jóna György szerint a megoldás az, ha az oktatás és a piaci igények összhangban vannak.

�A polisz tanítja a polgárt"(?)

Wootsch Péter ifjúságügyi szakértõ elõadásában rámutatott: szükség van arra, hogy a magyar ifjúság felkészüljön egy európai polgári szerepre. Ezáltal lehetõség nyílik a fiatalok számára, hogy formálhassák saját jövõjüket. A valódi értelemben vett polgári életre való felkészítés kiterjed kulturális, oktatási, társadalmi és gazdasági nevelésre is, legyen az informális vagy formális jellegû.

Sokan érdeklõdtek az ifjúságfejlesztés iránt

De mit lehet kezdeni a saját jövõképpel nem rendelkezõ fiatalokkal? Wootsch Péter szerint a bizonytalanság legfõbb oka a globalizációban keresendõ, hiszen az életünket meghatározó döntések nem a környezetünkben, hanem tõlünk nagyon távol születnek (például a külföldi tulajdonú cég több ezer kilométeres központjában úgy dönt, hogy bezárja magyarországi telephelyét).

Az európai polgárrá válás lényege, az emberek aktív viszonyba kerüljek a közvetlen és tágabb környezetükkel, és ne csak a környezet hasson rájuk aktívan, hanem õk is hassanak a környezetükre.

Cservenák Zoltán

http://szeged.hir6.hu/cikk/8767/080426_ezek_a_fiatalok
Publication: hir6.hu
Provider: Hír6 Független Hírportál Kft.
Date: April 26, 2008 (23:01)

Nyelvproblémák
szemeszter.hu, 2008. április

A Magyar Egyetemi és Fõiskolai Sajtó Egyesület által szervezett Felsõoktatási Média Konferencián szociológusok vitáztak a felsõoktatás jelenlegi helyzetérõl. Matiscsák Attila, az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ (EIKKA) munkatársa szerint a magyar felsõoktatás legnagyobb problémája, hogy a bolognai rendszerrel lehetõvé vált mobilitással nem tud megfelelõen élni, valamint a külföldi hallgatók idecsábítása is a jó minõségû angol nyelvû oktatás és a megfelelõ szolgáltatási rendszer hiánya miatt hiúsul meg. "Dezsõ Tamás, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja elmondta, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás értelmében az alapképzésben csak magyar nyelven lehet oktatni, így hivatalosan külföldi - magyar nyelven nem tudó - hallgató ebben nem vehet részt. Ugyanakkor például a nyelvszakok esetében, ahol az oktatás majdnem egésze az adott nyelven zajlik, megoldható lenne a külföldi ösztöndíjasok oktatása is" - adta hírül az [origo].
Publication: Aktív Szemeszter Online
Date: April 2008

A külföldi látogatóktól vár mentõövet a Sziget
Menedzsment Fórum, 2007. május 18.

A Sziget idén nem igényelt állami támogatást a fesztivál lebonyolításához, ráadásul az eddigi fõszponzor sem támogatja tovább a rendezvényt. Gerendai Károly ügyvezetõ igazgató bízik a külföldi piac erõsödésében és a kiesõ összeg pótlásában, hisz a zenei maraton támogatás nélkül is öregbíti az ország jó hírét. Mfor.hu körkép.

"Erõsebb reklámkampánnyal és gazdagabb programkínálattal lehet többletbevételhez jutni" - válaszolta Gerendai Károly, a Sziget Kft. ügyvezetõje az mfor.hu-nak arra a kérdésére, hogyan szeretnék pótolni a tavaly óta megcsappant támogatói keretet. A fesztivál költségvetése az idei esztendõben már eléri a 2,5 milliárd forintot, miközben a korábbi fõtámogató Pannontól származó bevétel és az állami támogatás sem folyik be a rendezvény kasszájába.

"A sikernek két útja van: a kiadásokat csökkentjük vagy azokat növelve reméljük, hogy a bevételek is nõni fognak. Mi ez utóbbi mellett döntöttünk. Természetesen a terv sikere több tényezõtõl is függ: legfontosabbként talán az idõjárást és a gazdasági környezetet említeném, de bízunk benne, hogy a külföldi piac is erõsödni fog" - tette hozzá Gerendai Károly.

Fókuszban a külföldiek

Két évvel ezelõtt a KPMG, tavaly pedig az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ készített felmérést, amelyben többek között a Sziget-lakók összetételét és költéseit vizsgálták. A legfrissebb tanulmány csak a fesztivál elõtt fog napvilágot látni, de annyit már tudni, hogy tavaly a látogatók harmada volt külföldi. Mivel a vendégek legtöbbje Németországból, Ausztriából, Angliából és Franciaországból érkezik, így ezekben az országokban erõsebb a reklámaktivitás. A külföldi marketingre 220 millió forintot költenek, a reklámérték viszont mintegy másfél milliárd forint a barterfelületekkel és a pr-aktivitással együtt.

Túl jók vagyunk!

Gerendai Károly szerint a hazai állami támogatási rendszer egyáltalán nincs kitalálva, egy akkora rendezvény, mint a Sziget, kilóg minden pályázati rendszerbõl. "Túl nagyok és túl jók vagyunk, és minden további pályázót hozzánk kellene mérni, ami ellehetetlenítené a helyzetet" - magyarázta az ügyvezetõ.

A bevétel növelése érdekében a Sziget Kft. minden eddiginél gazdagabb programkínálattal várja a rendezvényre látogatókat. Ez idáig a fesztiválon mindössze egy-egy nap zajlott teltházzal, de a rendezõk reményei szerint idén tovább tudják növelni a látogatószámot és ezzel a bevételeket is.

A kedvezményes hetijegyek árusítása már befejezõdött. Mivel az elõzõ évek május közepétõl június közepéig tartó idõszakához képest most korábban lehetett hozzájuk jutni, így nehéz összehasonlítani a jelenlegi értékesítési adatokat. Annyi elmondható, hogy külföldön idõarányosan erõsödést tapasztaltak, míg a hazai piacon az értékesítés megegyezik a tavalyi évvel: a hazamenõs jegyek 25 százaléka talált gazdára. Ezek iránt eddig kisebb volt a kereslet, de amint elfogynak, megnõhet az ottalvós jegyek iránti igény.

Hol vagytok, szponzorok?

Kiutat jelenthetett volna a Sziget számára az is, ha más fõtámogató után néz, ám a Pannon megnehezítette a szervezõk sorsát. Viszonylag késõn, februárban derült ki, hogy a telekommunikációs cég nem támogatja az idei rendezvényt. A Pannon az idõpontot vitatja, dr. Majorosi Emese, a vállalat sajtó- és információs igazgatója állítása szerint már a tavalyi év végén tudatták döntésüket a Sziget szervezõivel. "Ugyan kerestünk más támogatót, de ilyen nagyságrendben nehéz lett volna ilyenkor már mást találni. A vállalatok jóval korábban megtervezték az idei költségvetést" - mesélte Gerendai Károly. Akadt viszont olyan cég, amely jövõ évtõl már szívesen szerepelne a partnerek listáján.

A támogatás összege arányaiban a kiesõ Pannon és a nem igényelt állami támogatás miatt csökkent. Az egyes szponzoroktól a szervezõk maximum azt kérték, hogy pénzügyi hozzájárulásukkal kövessék az inflációt. A lapunk által megkérdezett vállalatok szigetes stratégiája nem változik, ám pénzösszegekrõl még arányaiban sem szívesen beszéltek.

A Pöttyös annyit árult el, hogy nagyjából 10-15 százalékkal költ többet idén 2006-hoz képest. Ez részben az aktivitásokban, részben pedig a beváltható ajándékok számában jelenik majd meg. A Pöttyös-relikviák népszerûek a szigetlakók körében, így idén 3,5-szer több kerülhet a célcsoporthoz.

"A BAT Hungary jelen lesz, de nem szponzorálja a Sziget Fesztivált" - válaszolta lapunk kérdésére Gyetvai Péter, a Pall Mall márkamenedzsere. A Kreatív magazin információi szerint kiemelt támogató a dohánygyár, ám mindez a hatályos jogszabályoknak köszönhetõen pénzügyi hozzájárulással nem párosul. "Szigorúan üzleti alapú, marketing együttmûködési megállapodás keretében kaptunk értékesítési lehetõséget" - tette hozzá a szakember, így az értékesítésen túl egyéb programokat sem terveznek.

Az elmúlt évekhez hasonlóan fõtámogatóként lesz jelen a Szigeten a Dreher Sörgyárak Zrt., idén az Arany Ászok branddel. Az együttmûködés több évre nyúlik vissza, így azt vagy a támogatói feltételeket nem befolyásolta a szponzori kör összetétele. A hozzájárulás mértékérõl azonban a vállalat nem nyilatkozott.

A magyarokra céloznak

Érdekes, de annak ellenére, hogy a Sziget szervezõi idén még nagyobb figyelmet fordítanak a külföldi látogatók megnyerésére, mindez a vállalatok marketingaktivitásában hangsúlyosan egyáltalán nem szerepel. A BAT-nak érhetõ okokból nem célja, hogy a külföldi fogyasztókhoz forduljon.

De a jogszabályi keretek közé kevésbé bezárt Pöttyös sem véli úgy, hogy a hungarikum számba menõ termékkel komolyabban meg lehetne környékezni az itt mulatozó külföldieket, akik aránya a társaság információi szerint 15-20 százalék. (A két korábban említett kutatás szerint az arány magasabb!) "Õk egyelõre nem vásárlói célcsoport, teljes 'rudi-szélességgel' a magyar fiatalokat szeretnénk megszólítani és elérni" - fogalmazott Nyeste Dániel, a vállalat senior brand managere.

A MasterCard külön figyelmet szintén nem szentel a külföldiekre, ahogy a Dreher sem, de sört inni és bankolni valószínûleg ugyanannyira szeretnek a látogatók hovatartozástól függetlenül. "Természetesen minden MasterCard kártyabirtokos fontos kártyatársaságunk számára, legyen akár magyar állampolgár, akár külföldi. A Sziget fesztiválon elsõsorban a magyar fiatalok megszólítására törekszünk, ez azonban nem jelenti azt, hogy a külföldi látogatókat ne fogadnánk szívesen bármely programunkon, melyeket úgy alakítunk ki, hogy nemzeti hovatartozástól függetlenül teljes élményt nyújtsanak. A 2006-os rendezvényen például a résztvevõk saját videóklipjüket készíthették el a MasterCard mini stúdiójában akár magyar, akár angol nyelven énekelve" - fogalmazott Mihalszky Anikó, a MasterCard Europe Közép-Kelet Európai Regionális marketingmenedzsere. Az Arany Ászok programjai - a "sörörömök" és "sörélmények" - pedig szintén internacionálisak.

Istvánko Viktória

http://www.mfor.hu/cikkek/A_kulfoldi_latogatoktol_var_mentoovet_a_Sziget.html
Publication: mfor.hu
Provider: Menedzsment Fórum Kft.
Date: May 18, 2007 (08:51)

Drogosok helyett külföldiek és húgymocsarak a Szigeten
index.hu, 2006. augusztus 16.

Ha 76 hektáron, 66 programhelyszínen, 30000 négyzetméternyi sátorban és 3500 négyzetméternyi színpadon 250 külföldi és 500 hazai elõadó lép fel, akkor 1 hektáron, 2 programhelyszínen, 9 négyzetméternyi sátorban és 6 négyzetméternyi színpadon mennyi? Tudjon meg adatokat és véleményeket az egyhetes fesztiválról.

"Tudja mindenki fõképpen mirõl szól ez. Nem a zenérõl, sosem errõl szólt. Drog. Pia. Abberáció. Igénytelenség. Marihuána szaga a levegõben, a bokor alatt kiskanálban melegítik a herkót. Ez lenne a "magyar kultúra" politikai támogatással. Hát, sajna ide jutottunk" - szól zeneügyi blogunk, a Csáp Géza egyik legerõsebb kommentje. És bár a Tarlós-konform olvasó kaján vigyort varázsolt arcunkra, azért meg kell jegyeznünk, a Szigeten végzett kutatások éppen az ellenkezõjét támasztják alá a fentieknek.

Idén jóval alacsonyabb volt a kábítószer miatti kezelések száma, összesen öt szigetlakót kellett az orvosoknak kezelniük, mind külföldi volt - összegezte a hét drog mérlegét az MTI-nek dr. Szeles Géza, a 400 fõs egészségügyi különítmény vezetõje.

A legtöbb problémát a bokaficamok okozták. "Többnyire külföldi kezeltjeink voltak: a különösen hepehupás talaj miatt sokan szenvedtek végtagsérüléseket, fõleg bokaficamot" - mondta az orvos, aki szerint a 2600 orvosi beavatkozás ellenére is nyugalmas hetet zárt a rendezvény. A rendezvény elsõ két napján tapasztalt feltûnõen sok epilepsziás roham aránya normalizálódott, napi egy-két ilyen esetben kellett a mentõknek közbelépniük.

Ha már eszméletvesztés, akkor inkább az alkoholé volt a fõszerep. Az orvos szerint a kezeltek aránya hasonlóan alakult az elmúlt évihez, de most sokkal több külföldi járt a szigeti detoxikálóban.

Idegenek

Bár elsõre úgy tûnhet, a problémás, bokaficamra és alkoholizmusra hajlamos külföldiek körében lett népszerû a rendezvény, a valóság prózaibb. A Felsõoktatási Kutatóintézet és az Európai Ifjúsági Kutató- és Kommunikációs Központ statisztikája szerint egyszerûen arról van szó, hogy a közönségnek a harmadát már külföldiek tették ki. A Sziget iroda szerint a fesztivál a franciák, németek és osztrákok körében volt a legnépszerûbb.

A statisztikák iránt rajongók számára nyilván lebilincselõ adat, hogy közel ugyanannyi magyar fiú (54,3%) ment ki a Szigetre, mint lány (45,7%). A külföldieknél a férfiak egyértelmûen bátrabbak voltak, ott az arány 61%-39% volt. Ez alapján érthetõvé válik a külföldiek heves udvarlásáról beszámoló kolléganõnk írása is.

A külföldi közönség valamivel idõsebb is volt (33%-uk 25-29 éves), míg a magyarok legnépesebb korosztálya a 20-22 év közötti volt, 25%-os részvételi aránnyal. A kutatásból azonban kiderül az is, hogy a harmincas korosztály a Sziget leggyorsabban növekvõ csoportja.

Ennek okáról Gábor Kálmán szociológus, a Felsõoktatási Kutatóintézet Ifjúságkutatási Csoportjának vezetõje azt mondta: "A harmincasok alapították meg a fesztivált, náluk már szinte hagyománnyá vált, hogy évrõl-évre kilátogatnak".

Nem meglepõ, hogy a magyar közönségnek valamivel szerényebb anyagi lehetõségekbõl kellett kihoznia a maximumot. Míg a honiak közt az 1-2 ezer forintos napi kiadás volt a legjellemzõbb, a külföldiek 3-5 ezret fordíthattak italra, ételre, drogokra vagy izületi kenõcsökre.

A húgymocsaraktól a New York-i cigányokig

Közel 24 órás szolgálatban mûködõ Sziget-kommandónk értékelése százalékokat nem tartalmaznak ugyan, viszont plasztikus képet kaphatunk az egyhetes fesztivál csúcsairól és legsötétebb pillanatairól.

A legrosszabb dolog az ócska hangosítás, a legjobb pedig a Hilltop borozója volt a Szigeten - legalábbis az eseményen lelkes tántorgással résztvevõ indexesek szerint. A hangosítás, illetve annak meglepõ hiánya annyira büntetõ volt, hogy ezt a megkérdezettek szinte mindegyike említette. Halállistánkon szerepelnek még az alattomos húgymocsarak, a por, a Milli tejbár hiánya és a Rasmus, a Sziámi, illetve az Anima szereplése. No meg az, hogy kutyás õr lépett közbe, mert a taxira váró tekergõzõ sorban összeverték a tolakodókat.

A pozitív oldalon a tömeges részegség, az egyre jobb kajafelhozatal és a kora este még aránylag kis tömeg virítottak, nem beszélve a csávóról, aki átlátszó mûanyag pohárakkal itt a piros hol a pirosozott. A legmegosztóbb koncert díját a Prodigy tagjainak nyújtjuk át, mivel a legjobb és legszörnyûbb élmények listáján is több elsõ helyet kaptak. (Azon belül több volt a lefele, mint a felfele mutató hüvelykujj.) A pozitív színpadi élmények között többen emlegették a Leningradot, a Scissor Sisterst, a Gogol Bordellót, Roy Pacit, Iggy Popot, különdíjat kapott az osztrák beatboxos Mauf, futott még a Boiler, a Shipp-William Parker-Gerald Cleaver trió és az Exploited, sztriptíz-különdíjasunk természetesen Iggy Pop lett, a legjobb bajusz a Gogol Bordellós Eugene Hützé.

Mindezek alapján nehogy azt gondolják, hogy az idei Sziget koncertközpontú tolongás lett volna! Azok a munkatársak, akiknek nem kellett munkakörileg koncertekrõl írniuk, naponta átlag mindössze 0,8 ilyen eseményt figyeltek legalább húsz percig. Benyomva mászkálni úgy, hogy a horizontot betöltõ párezer ember szintén ezt csinálja, mindennél jobb, amit ez a nyár szervezett keretek között kínált. A sör megint rémes volt, a pálinka viszont egyre jobban elõretör, idei felfedezésünk a 300-ért vesztegetett kétféle törköly volt a Hilltopnál.

Végül álljon itt pár kifejezõ, egymondatos értékelés az idei Szigetrõl

"A legjobb dolog a Szigetben az egész, az egymondatos véleményem, hogy a sokareklámnagyatömegésakosz-kritikusok megöregedtek. "

"Soha semmi nem változik a Szigeten, hiába van Silent Disco, meg még több vécé, mindig minden ugyanolyan."

"Meglepõ volt, hogy az érdekesnek ígérkezõ koncertek voltak a legszarabbak, az unalmasnak ígérkezõk meg a legjobbak."

"Jó volt, mint mindig, de most is fõleg a lerészegedés volt a fõmotívum."

További számok

Nem untatjuk tovább Önöket, jöjjenek ismét az adatok. A 14. Szigeten egyetlen teltházas nap volt, mégpedig a zárónapon, amikor 65 ezer ember tombolt a különbözõ színpadok, sátrak, kocsmák és autóhangszórók környékén. A heti összlétszám elérte a tavalyi 385 ezres rekordot, és így 50 millió forint nyereséget termelt.

A 76 hektáros Szigetet 6000 ember 15 nap alatt építette fel. A sátrak összterülete mintegy 30000 m2, legnagyobb a Party Aréna 2700 négyzetméteres nagysátra, melynek tartozékait 4 kamion szállított a helyszínre. Bár a HammerWorld sátra kisebb 2400 négyzetméter) mint az Aréna, mégis a tartozékok elrendezése miatt ezt öt kamion hozta a Szigetre.

A legnagyobb, a 840 m2-es 14 m magas, 20 t teherbírású Nagyszínpad, melynek súlya több mint 80 tonna. A Nagyszínpadon 4 tonnányi világítást szereltek fel, 400.000 wattnyi teljesítménnyel, 80 intelligens lámpával. A közönség 44 különbözõ országból érkezõ, összesen 250 külföldi és 500 hazai produkciót láthatott.

Szerdától körülbelül 10 napig tart a bontás és a takarítás.
Publication: Index.hu
Provider: Index.hu Rt.
Date: August 16, 2006 (19:15)

Generációk békés együttélése a Szigeten
Népszabadság Online, 2006. augusztus 15.

Befejezõdött az ifjúsági korszakváltás, a fiatalok felismerték, hogy a munkát és az életformát maguknak kell kialakítaniuk - többek között ez derült ki a Felsõoktatási Kutatóintézet által a Sziget fesztiválon kilenc éve folyamatosan végzett felmérésének idei adataiból.

"A Sziget az egyik legkellemesebb terep a kutatásra. A kérdezõbiztosok által egyébként gyakran tapasztalt elutasítás itt minimális, a megkérdezettek - magyarok és külföldiek egyaránt - rendkívül közlékenyek" - mondta az MTI-nek Gábor Kálmán szociológus, a Felsõoktatási Kutatóintézet Ifjúságkutatási Csoportjának a vezetõje.

Kifejtette: a felmérésekbõl kiderül, hogy a Szigeten járók több mint fele egyetemi, vagy fõiskolai hallgató, szinte mindegyiknek van mobiltelefonja, nyolcvan százalék rendelkezik számítógéppel, DVD-lejátszóval, és csaknem mind használja az internetet.

"Érdekes, hogy míg a Szigetre érkezõk egyharmada rendelkezik saját autóval, egynegyede pedig saját lakással, addig mindössze harmaduk végez állandó munkát. Egyik legfontosabb problémának a munkanélküliséget tartják, de a rangsorban 'elõkelõ' helyet foglal el a bûnözés, az alkohol- és a kábítószer-fogyasztás is" - mondta Gábor Kálmán.

"Az elõzõ évekhez képest a legfontosabb változás, hogy az ifjúsági korszakváltás befejezõdött, egy olyan fiatal középosztály alakult ki, amelyik bárhol megállná a helyét Európában. Ez a generáció már tisztában van vele, hogy a munka világát, a saját életformáját magának kell megteremtenie. A Sziget beilleszkedett a globalizált világba, ami a külföldi résztvevõkkel való kommunikációban is megnyilvánul: míg a korábbi években jobban elkülönült a külföldrõl érkezõ és a magyar látogatósereg, mára feloldódtak a nemzeti és nyelvi korlátok. Nem okoz problémát a nemzeti identitás kifejezése sem, nem fütyülnek, ha egy finn vagy francia zenekar rajongói a nemzeti lobogót lengetik" - számolt be a tapasztalatokról a szakember.

Gábor Kálmán elmondta, hogy a magyarok nyitottsága kétirányú: a fiatalok 25 százaléka tanulni, 37 százaléka pedig dolgozni szeretne külföldön (a legfõbb célországok Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, de egyre népszerûbb Franciaország és jó néhány dél-európai ország is). Ma már egyre többen vállalnak munkát a tanulás mellett, sõt, a szigetre érkezõk egytizede - felszolgálóként, tudósítóként, szociális munkásként - a helyszínen dolgozik.

A Felsõoktatási Kutatóintézet tanulmányaiból kiderült, hogy a fiatalok számára az állam megszûnt az elsõ számú "problémamegoldó" lenni, egyre fontosabbnak tartják az állampolgár szerepét, az idén már több mint 40 százalékuk kapcsolatban van valamilyen civil szervezettel.

A Szigetre továbbra is a generációk békés együttélése jellemzõ, a 30- 40 évesek is kijönnek, de jelentõsen nõtt a 17 év alatti látogatók száma is" - mondta Gábor Kálmán.

A Felsõoktatási Kutatóintézet munkatársai 1997 óta kutatják a Sziget Fesztivált, idén több mint negyven munkatársuk - köztük szegedi, budapesti, kolozsvári egyetemisták - kérdezi a látogatókat. A Sziget-kutatást ez évtõl az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ koordinálja.

(MTI)
Publication: Népszabadság Online
Provider: Népszabadság
Date: August 15, 2006 (13:11)

Sziget-felmérés: ifjúsági korszakváltás
FigyelõNet Online, 2006. augusztus 14.

A szigetlakók több mint fele egyetemi, vagy fõiskolai hallgató, szinte mindegyiknek van mobiltelefonja, nyolcvan százalék rendelkezik számítógéppel, DVD-lejátszóval, és csaknem mind használja az internetet. A Felsõoktatási Kutatóintézet felmérése szerint míg a Szigetre érkezõk egyharmada rendelkezik saját autóval, egynegyede pedig saját lakással, addig mindössze harmaduk végez állandó munkát. Egyik legfontosabb problémának a munkanélküliséget tartják, de a rangsorban 'elõkelõ' helyet foglal el a bûnözés, az alkohol- és a kábítószer-fogyasztás is.

Gábor Kálmán, a kutatóintézet Ifjúságkutatási Csoportjának a vezetõje elmondta, hogy 'az elõzõ évekhez képest a legfontosabb változás, hogy az ifjúsági korszakváltás befejezõdött, egy olyan fiatal középosztály alakult ki, amelyik bárhol megállná a helyét Európában. Ez a generáció már tisztában van vele, hogy a munka világát, a saját életformáját magának kell megteremtenie. A Sziget beilleszkedett a globalizált világba, ami a külföldi résztvevõkkel való kommunikációban is megnyilvánul: míg a korábbi években jobban elkülönült a külföldrõl érkezõ és a magyar látogatósereg, mára feloldódtak a nemzeti és nyelvi korlátok. Nem okoz problémát a nemzeti identitás kifejezése sem, nem fütyülnek, ha egy finn vagy francia zenekar rajongói a nemzeti lobogót lengetik.".

Gábor Kálmán szerint a magyarok nyitottsága kétirányú: a fiatalok 25 százaléka tanulni, 37 százaléka pedig dolgozni szeretne külföldön (a legfõbb célországok Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, de egyre népszerûbb Franciaország és jó néhány dél-európai ország is). Ma már egyre többen vállalnak munkát a tanulás mellett, sõt, a szigetre érkezõk egytizede - felszolgálóként, tudósítóként, szociális munkásként - a helyszínen dolgozik.

A Felsõoktatási Kutatóintézet tanulmányaiból kiderült, hogy a fiatalok számára az állam megszûnt az elsõ számú "problémamegoldó" lenni, egyre fontosabbnak tartják az állampolgár szerepét, az idén már több mint 40 százalékuk kapcsolatban van valamilyen civil szervezettel. A Szigetre továbbra is a generációk békés együttélése jellemzõ, a 30- 40 évesek is kijönnek, de jelentõsen nõtt a 17! év alatti látogatók száma is" - mondta Gábor Kálmán.

A Felsõoktatási Kutatóintézet munkatársai 1997 óta kutatják a Sziget Fesztivált, idén több mint negyven munkatársuk - köztük szegedi, budapesti, kolozsvári egyetemisták - kérdezi a látogatókat. A Sziget-kutatást ez évtõl az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ koordinálja.
Publication: FigyelõNet Online
Provider: Sanoma Budapest Lapkiadó Rt.
Date: August 14, 2006 (15:13)

A jövõ DÖNTÉSHOZÓINAK médiahasználata - avagy mozgósíthatóak-e az egyetemisták?
e-mese.hu, 2006. február

Az egyetemisták csaknem háromnegyede olvas mindennap újságot, több mint fele pedig televízióból és rádióból is hozzájut az információkhoz, az egyetemi sajtónak pedig meghatározó szerepe van a felsõoktatási hallgatók médiafogyasztásában - derül ki abból a felmérésbõl, melyben a felsõoktatási hallgatókat médiafogyasztási szokásairól kérdezték. A felmérés eredményét sajtótájékoztatón ismertették ma, Budapesten.

Kutatás készült az egyetemisták és fõiskolások médiafogyasztási szokásairól. A felmérést a MESE Közhasznú Társaság (MESE Kht.), a Belvedere Meridionale Alapítvány és a Felsõoktatási Kutatóintézet végezte. A kutatás eredményeit sajtótájékoztatón ismertette a MESE Kht. február 3-án. A prezentációt Jancsák Csaba, szociológus, az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ igazgatója tartotta.

A kérdõíves kutatás az egyetemisták médiához való viszonyáról és médiafogyasztási szokásaikról ad reprezentatív képet. A vizsgálat során újdonságnak számított, hogy a kérdõíveket a világhálón, egy erre a célra kifejlesztett online felületen töltötték ki. A felmérésben összesen 1008-an vettek részt, 28 magyarországi felsõoktatási intézmény 124 karáról. Azt, hogy egy adott intézményben mennyi kérdõívet kellett lekérdezni, az Oktatási Minisztérium adatbázisa alapján kiszámított kvóta határozta meg, vagyis ily módon minden intézménybõl arányosan kerültek a hallgatók a mintába.

A férfiak és nõk azonos arányban kerültek a mintába (50,9-40,1%). A kérdezettek egyharmada kollégiumban lakik (34,2%), valamivel kevesebben albérletben (22,1%), negyedük otthon (25,7%); a többiek saját lakásban, vagy rokonoknál (14,2-3,8%). A felmérésben részt vevõk 62%-a egyetemista, 38%-a fõiskolás. Évfolyam szerinti megoszlásban a kérdezettek 27,1%-a harmadéves, 19.9%-a másodéves, 18,7%-a negyedéves, 20%-a ötödéves, 14,2%-a elsõéves a fennmaradó 0,1% hatodéves.

A kutatás egyaránt vizsgálta az elektronikus és nyomtatott sajtót, arra kellett választ adni a kérdezettnek, hogy egy átlagos napon milyen médiumokkal kerül kapcsolatba, és azokat mennyi ideig olvassa, nézi, illetve hallgatja. A diákok 72,1%-a olvas mindennap újságot, 59,3%-a néz televíziót és 58,5%-a hallgat rádiót. Arra válaszolva, hogy ezzel mennyi idõt töltenek, kiderült, hogy egy nap átlagosan a legtöbbet rádiót hallgatnak a fiatalok (329 perc), ráfordított idõt tekintve ezt követi a televízió (85 perc), és a nyomtatott sajtó (52 perc).

A kutatás során a nagyobb hangsúlyt a nyomtatott sajtó kapta. A kérdezõk arra voltak kíváncsiak, hogy a diákok mely újságokat olvassák leginkább.

A hallgatók csaknem fele (44,5%) a megyei napilapot olvassa leggyakrabban, harmada, (33,3%) olvassa a Népszabadságot, ezt követi a Magyar Nemzet (26,3%), és a Népszava (16,4%). Továbbá a diákok mintegy ötöde olvas gazdasági lapokat (Napi Gazdaság és Világgazdaság).

A vizsgálat az egyetemi sajtót tekintve kiterjedt a helyi egyetemi lap, a kari lap és az Aktív Szemeszter országos felsõoktatási hallgatói lap olvasottságára is. Ezek közül a helyi egyetemi lap olvasottsága a legnagyobb, a hallgatók több mint háromnegyede forgatja (77,6%), a helyi kari újságot olvasók aránya is magas (63,8%). Az Aktív Szemeszter minden vagy minden második számát a megkérdezettek 44,2%-a olvassa. A kollégiumi lapokat jóval kevesebben olvassák (14,4%). A kutatás elemzésébõl kiderül, a felsõoktatásban tanulók legnagyobb arányban az egyetemi sajtót olvassák.

Külön kitért a vizsgálat az Aktív Szemeszter olvasottságára. A megkérdezettek kicsivel több, mint fele ismeri, már olvasta az országos egyetemi újságot. Közülük 23,8%-a az egészet elolvassa, 29,2% csak a felét, és 47% mindössze néhány oldalt lapoz át. Az olvasóknak továbbá egy ötös skálán kellett értékelni az újságot több szempont szerint, mint pl.: információgazdagság, információk hasznossága, tárgyilagosság, érdekesség, érthetõség, külsõ megjelenés, tördelés, reklámok, terjesztés. A lap információgazdagsága jó (37,7%) és közepes (44%) osztályzatot kapott a legnagyobb százalékban. Az információk hasznosságát tekintve négyest (43,7%) kapott az újság. Az Aktív Szemeszter egészével az olvasók egyötöde teljes mértékben elégedett, és valamivel kevesebb, mint fele pedig részben elégedett vele.

A kutatás részletesen, táblázatokkal és adatokkal elérhetõ a http://www.e-mese.hu/index.php?pid=kutatas oldalon.

A MESE Kht. képviseletében, az ügyvezetõ, Hornyák Tibor beszélt a szervezet létrejöttérõl, tevékenységérõl. Ismertette, az egyetemi és fõiskolai lapokat összefogó szervezetként 1996-ban jött létre a Magyar Egyetemi és Fõiskolai Sajtó Egyesület. 2001-tõl az együttmûködés már kiadói szinten történt, ezért megalakult a MESE Közhasznú Társaság. Ezzel egy idõben a MESE Kht. az Oktatási Minisztérium támogatásával elindította az Educatio Press Magyar Felsõoktatási Hírügynökséget és az Aktív Szemeszter címû országos felsõoktatási hallgatói lapot, melynek szerkesztésében és az újságírói feladatok ellátásban a MESE taglapok újságírói, a hallgatók vesznek részt. 2004-tõl a MESE Kht. 57 hallgatói lapnak látja el a kiadói képviseletét, ez a felsõoktatási nyomtatott média 95%-os lefedettségét jelenti. Az ország csaknem összes felsõoktatási intézményének hallgatói sajtójával tartott kapcsolat rendkívül kedvezõ lehetõséget teremtett, hogy az egyetemisták és fõiskolások körében kutatást, vizsgálatot végezzen.

A Hír TV képviseletében Lovas Lajos, a televízió internetes oldalának fõszerkesztõje a Hír Tv és a MESE Kht. együttmûködési szándékát jelentette be. Az együttmûködés értelmében februártól a Hír Tv oktatási híreit az Educatio Press Magyar Oktatási és Ifjúsági Hírügynökség szolgáltatja. Lovas Lajos jelentõsnek ítélte az együttmûködést a szervezettel, elmondta, a két éve indult Hír Tv - melynek nézettsége és olvasottsága egy 25-30 ezer példányszámú napilap olvasottságának felel meg - sem tudná jobban megszervezni ezt a hálózatot, melynek segítségével pótolni lehet a felsõoktatási intézmények felé a kommunikációs csatorna hiányát.

Gyõrffy Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem sajtókommunikációs igazgatója, az Univ Pécs fõszerkesztõje arról beszélt, hogy a felsõoktatási sajtó szerepe és helye nem jó helyen van a médiában. Elmondta, a '90-es évek elsõ felében a hallgatói önkormányzatok támogatásával kezdett életre kelni a hallgatói sajtó, még csak többnyire fénymásolt lapok formájában, ezt segítette nagyban a '90-es évek második felében, amikor egyetemek, alapítványok támogatásával színvonalasabb újságok készítése valósulhatott meg, ekkor alakult meg a MESE is. Az új évezred pedig azt a felismerést hozta a felsõoktatási intézmények számára, hogy érdemes egyre több pénzt áldozni a belsõ kommunikációra. Így a MESE tevékenysége is egyre hatékonyabbá válik.

Gyõrffy Zoltán bemutatta az egyetem lapját, a 2000 óta 12 ezer példányszámban megjelenõ Univ Pécset. Hangsúlyozta, egy felsõoktatási intézmény számára azért fontos a hallgatói lap, mert a belsõ kommunikációt más lehetõséggel nem lehet megvalósítani, fõleg nem egy akkora egyetemen, mint a pécsi, több mint 30 000 hallgatóval.

Az információs társadalom és ifjúság viszonyáról beszélt Matiscsák Attila, szociológus. Elõadásában néhány adattal szolgált arról, milyen a fiatalok infokommunikációs státusza. Többek között kiderült, a budapesti háztartások 31%-ában legalább egy számítógép található, és ez mutató a települések méretével egyenes arányosságban csökken. (forrás: WIP 2004) A számítógép elérhetõsége szempontjából fontos továbbá az is, hogy a családfõ végzettsége milyen szintû. Azon családok 48%-ában van legalább egy számítógép, ahol a családfõ felsõfokú végzettséggel rendelkezik. (forrás: WIP 2004).

A háztartások 96%-ában van számítógép, ahol 14-17 éves fiatalok vannak. (forrás WIP 2004) Láthattunk néhány érdekes információt arról is, hogy az online tevékenységet elsõsorban e-mail küldésre és fogadásra használják a megkérdezettek, illetve információ keresésre, de dobogós helyen szerepel az online újságolvasás is. (forrás: WIP 2004)

Az egyetemisták 70%-a, a középiskolások 54%-a az Internetet tanulásra használja. Elõbbiek 71%-a, utóbbiak 57%-a pedig információszerzésre. (forrás: Nemzeti Médiaanalízis 2004.I.)

Az egyetemisták által a leglátogatottabb honlapok az Origo, a Startlap és az Index, a középiskolások között a Startlap, az Origo, és a Habostortacsoport. (forrás: Nemzeti Médiaanalízis 2004.I.)

A kutatásokról és témáról részletesebben a Gábor Kálmán - Kabai Imre - Matiscsák Attila szerkesztette Információs társadalom és ifjúság címû könyvben lehet.

http://www.e-mese.hu/index.php?pid=kutatas
Publication: e-mese.hu
Provider: MESE Közhasznú Társaság
Date: February, 2006

Az elhelyezkedés esélyei
Népszava, 2005. december 28.

Az egyetemeken, fõiskolákon tanulókat szondázta a Felsõoktatási Kutatóintézet és az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ. Arra voltak kíváncsiak, hogyan képzelik el a hallgatók munkába állásukat a diploma megszerzése után. A nagyszámú, de nem reprezentatív adatfelvétel tanúbizonysága szerint a megkérdezettek csaknem egyharmada tervezi azt, hogy a késõbbi elhelyezkedés érdekében már tanulmányai alatt gyakornokként dolgozik, és bízik abban, hogy munkáját a diploma megszerzése után is megtarthatja. A diákok 19 százaléka szerint megvan az esélye arra, hogy az iskolából kilépve három hónapon belül végzettségének megfelelõ állást talál. További 19 százalék a fél éves munkakeresési idõt tartja reálisnak. A 3 százalékot kitevõ legpesszimistábbak úgy gondolják, hogy 2-3 éven belül sem lehet megfelelõ munkát találni az iskola befejezése után.

Bár a cégek különféle csatornákon keresztül próbálják megtalálni a potenciális új munkaerõt, a hallgatók 90 százaléka mégis úgy véli, hogy leginkább informális úton, személyes és ügyfélkapcsolatokon keresztül tud bekerülni egy-egy céghez. A megkérdezettek 60 százaléka számít anyaintézménye segítségére tanszéki kapcsolatok révén. A tanulmányi szerzõdés nem népszerû a diákok körében, csak 28 százalék menne bele ilyen egyezségbe. A válaszadók 69 százaléka szerint sikeres lehet a hirdetés, illetve az on-line állásközvetítõknél történõ jelentkezés, és úgy gondolják, az állásbörzéken leadott önéletrajzok is célba érnek. A munkaügyi központ és a fejvadász cégek szolgáltatásait 50 százalékuk venné igénybe. Ha egy vonzó pozíció betöltésének feltétele a költözés lenne, fájó szívvel ugyan, de 60 százalékuk ennek is eleget tenne.

Millei Ilona
Publication: Népszava
Provider: Népszava
Date: December 28, 2005

A diákok szerint az elhelyezkedéshez kapcsolatokra is szükség van
Népszava Online, 2005. december 27.

Nem számítanak automatikus foglalkoztatásra az egyetemekrõl, fõiskolákról kikerülõ friss diplomások. Jelentõs részük már tanulmányai mellett gyakornokként munkát vállalna, hogy így biztosítsa késõbbi munkahelyét. A diákok túlnyomó része szerint az elhelyezkedéshez kapcsolatokra is szükség van.

A Felsõoktatási Kutatóintézet és az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ az egyetemeken, fõiskolákon tanulókat szondázta: arra voltak kíváncsiak, hogyan képzelik el a hallgatók munkába állásukat a diploma megszerzése után.

A nagyszámú, de nem reprezentatív adatfelvétel tanúbizonysága szerint a megkérdezettek csaknem egyharmada tervezi azt, hogy a késõbbi elhelyezkedés érdekében már tanulmányai alatt gyakornokként dolgozik, és bízik abban, hogy munkáját a diploma megszerzése után is megtarthatja.

A diákok 19 százaléka szerint megvan az esélye arra, hogy az iskolából kilépve három hónapon belül végzettségének megfelelõ állást találjon. További 19 százalék a fél éves munkakeresési idõt tartja reálisnak. A 3 százalékot kitevõ legpesszimistábbak úgy gondolják, hogy 2-3 éven belül sem lehet megfelelõ munkát találni az iskola befejezése után.

Bár a cégek különféle csatornákon keresztül próbálják megtalálni a potenciális új munkaerõt, a hallgatók 90 százaléka mégis úgy véli, hogy leginkább informális úton, személyes és ügyfélkapcsolatokon keresztül tud bekerülni egy-egy céghez.

A megkérdezettek 60 százaléka számít anyaintézménye segítségére tanszéki kapcsolatok révén. A tanulmányi szerzõdés nem népszerû a diákok körében, csak 28 százalék menne bele ilyen egyezségbe. A munkaügyi központ és a fejvadász cégek szolgáltatásait 50 százalékuk venné igénybe. Ha egy vonzó pozíció betöltésének feltétele a költözés lenne, fájó szívvel ugyan, de 60 százalékuk ennek is eleget tenne.

NÉPSZAVA Online
Publication: Népszava Online
Provider: Népszava
Date: December 27, 2005 (18:04)

A régióban kevés a munka és a pénz a fiataloknak - Rosszabbul élnek, mégis remélnek
Délmagyarország, 2005. szeptember 23.

Két felmérés is készült a napokban - az ifjúságról. Az egyik a fiatalok jelen helyzetét mutatja be, a másik elõrejelzés a következõ idõszakra. Kevesebb a munkalehetõség és kevesebb a fiatalok pénze, ennek ellenére a korábbinál jóval többen, 45,6 százalékuk számít arra, hogy helyzete jobbra fordul - emelte ki Tarnay István.

Tovább maradunk fiatalok. Önálló mobiltelefont a tízévesek használnak, bankkártyát és szórakozási lehetõséget az átlag tizennégy évesek szeretnének. A fiatalok az elsõ szexuális élményt jobbára tizenhét évesen szerzik és egyedül utazni is ez idõ tájt indulnak. Az igazi talpra állás viszont kitolódik: az elsõ saját lakást és a gyermekvállalást harmincévesen tervezik. Az együttélésnek már korántsem feltétele a házasság. Egyértelmûen megállapítható, hogy új fiatal középosztály alakult ki - derült ki a Felsõoktatási Kutatóintézet felmérésébõl, amelynek eredményeit Szegeden mutatta be a kutatást vezetõ Gábor Kálmán.

A szegedi szociológushallgatók nyolc éve indítottak kérdõíves felmérést a fõvárosi Sziget-fesztiválozók körében, azóta minden évben összevetik a következtetéseket. Kiderült például, hogy a fiatalok többsége két vagy több gyereket szeretne, 10 százalékuk viszont egyáltalán nem akar gyereket. 6-7 százalékuk hasonnemûekkel tervez együttélést. Képzettek, hiszen 43 százalékuknak van diplomája és 83 százalékuk beszél valamilyen szinten angolul. Munkahelyüktõl elsõsorban azt várják, hogy érdekes legyen a munka és jó a társaság.

- Rózsás a kép és nem is reprezentatív az áttekintés, hiszen a budapesti fesztiválra a fiatalok elitje jut el. Mégis tanulságosak az eredmények - mondta Tarnay István szegedi szociológus, aki az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ által a dél-alföldi fiatalok körében végzett, az Ifjúság 2004 elnevezésû kutatásban vett részt. - A való életet a Szigettel azért érdemes összevetni, mert az Ifjúság 2004 egy helyzetet rögzít, a Sziget-kutatás pedig négy-öt évvel jelez elõre. Az elemzéseket felhasználók, például a kormányzat 2007-2012-re szóló Nemzeti fejlesztési tervét elõkészítõ szakemberek kifinomultabb képet kaphatnak a magyar fiatalok várható életmódbeli változásairól.

- Összehasonlítva a dél-alföldi fiatalok négy évvel ezelõtti és mostani életét, kiderül: rosszabb körülmények között élnek, mégis optimistábbak.

Kevesebb a munkalehetõség és kevesebb a fiatalok pénze, ennek ellenére a korábbinál jóval többen, 45,6 százalékuk számít arra, hogy helyzete jobbra fordul - emelte ki Tarnay István. Elsõsorban annak tudható be ez a fura ellentmondás, hogy most sokkal több fiatal tanul, mint ahányan dolgoznak. A felsõoktatásban részt vevõ hallgatók pedig mintha burokban lennének, nem fejlõdött ki a realitásérzékük. Diplomával a kezükben éri õket a csalódás - el kell hagyniuk a várost. Kezdeményezések ugyanis elindultak Szegeden, de a város tudást és fiatalokat megtartó ereje egyelõre gyenge - hangsúlyozta a szociológus.
Publication: Lapcom - Délmagyarország
Provider: Lapcom Kft.
Date: September 23, 2005

Elemzés az ifjúság régiós helyzetérõl
Békés Megyei Hírlap, 2005. szeptember 14.

Segítségnyújtás Az önkormányzatok 20 százalékánál van ifjúsági referens

A szegedi ifjúsági házban a közelmúltban Regionális Helyzetelemzõ Mûhelyt tartottak a Mobilitás Dél-alföldi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztérium ifjúsági háttérintézménye szervezésében.

- A rendezvény célja, hogy a 2007-2013-ra vonatkozó, második Nemzeti Fejlesztési Terv tervezési folyamatába bevonja a régió ifjúsági szakembereit és együttmûködésükkel regionális ifjúsági helyzetelemzés készüljön. Az elõadók között volt Závogyán Magdolna közösségfejlesztõ a Nemzeti Civil Alapprogram Dél-alföldi Kollégiumától, Kónya Mónika a DARFT-tól, Jancsák Csaba az Európai Ifjúsági Kutató, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központtól és Vajda Árpád, a DARISZI irodavezetõje - adta hírül Tóthné Nagy Irén, Kevermes ifjúsági referense, mint a mûhely résztvevõje.

- A 2005-ben végzett önkormányzati felmérésekrõl Tarnay István szociológus tartott tájékoztatót. Eddig 107 önkormányzatot kerestek meg a kérdõívekkel, de számukat 250-re szeretnék növelni. Szó esett a régió fiataljainak anyagi helyzetérõl, fogyasztási szokásairól, lakáshelyzetérõl, szabadidejérõl. Az elõadó szerint a fiatalok életszemlélete a 2000-es felméréshez mérve optimistább. Konkrét elképzeléseik vannak, melyeket megvalósíthatónak tartanak. A megkérdezettek 45,6 százaléka vélte úgy, hogy életszínvonala javulni fog - zárta végül Tóthné.
Publication: Axel Springer - Regionális napilapok (selection)
Provider: Axel Springer Magyarország Kft.
Date: September 14, 2005

Lezárult a Felsöoktatási Média Konferencia
debrecen.mconet.hu, 2005. március 15.

Több mint száz hallgatói újságíró vett részt a Pécsett rendezett Felsõoktatási Média Konferencián

A Magyar Egyetemi és Fõiskolai Sajtó Egyesület és a Pécsi Tudományegyetem rendezésében nagy érdekelõdés mellett zajlott a Felsõoktatási Média Konferencia a hétvégén. Több mint száz egyetemista és fõiskolás vett részt a Magyar Sajtó Napja alkalmából rendezett eseményen március 11-13. között.

"A Felsõoktatási média és az új kihívások" címet viselõ konferencián az ország csaknem összes felsõoktatási intézményébõl érkeztek az egyetemi média képviselõi. A pénteki ünnepélyes köszöntõn a PTE általános rektorhelyettese, Dr. Vörös József beszélt, majd megnyitották az 5 éves az Univ Pécs címû kiállítást.

Ezt követõen Jancsák Csaba, az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztõ és Kommunikációs Központ igazgatója a felsõoktatásban tanulók médiafogyasztási szokásairól készült kutatás eredményeit ismertette.

Kerekasztal-beszélgetésen vitatta meg a magyar média és az új kihívások témakörét, a Magyar Televíziótól Lévai Balázs, a Heti Választól Szõnyi Szilárd és a Magyar Narancstól Ballai József.

A szombati nap a Magyar Sajtó Napja alkalmából rendezett ünnepi üléssel kezdõdött, az ünnepi beszédet Szalay Zoltán a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke mondta, majd Grünwald Géza, a Dunántúli Napló felelõs szerkesztõje és Nimmerfroh Ferenc, a Dunántúli Napló lapszerkesztõje beszélgettek a hallgatósággal a Média, felsõoktatás - múlt és jövõ témában.

Két szekció ülés is folyt párhuzamosan, az elektronikus média szekciót Neltz János, a Magyar Rádió Petõfi adójának szerkesztõje vezette, a nyomtatott média szekció felelõse volt Gyõrffy Zoltán, az Univ Pécs fõszerkesztõje, vendégei pedig Pató Sándor, az Egyetemünk fõszerkesztõje (Veszprém), Forró Lajos, a Hökkentõ fõszerkesztõje (Szeged), és Hamvas László, az Egyetemi Élet felelõs kiadója (Debrecen).

A délután folyamán bemutatta az Educatio Press, Magyar Oktatási és Ifjúsági Hírügynökséget Horváth Ágnes felelõs szerkesztõ és Hornyák Tibor szerkesztõségvezetõ. Majd a vendégek a felsõoktatásban vállalható diákmunkákról hallottak elõadást Kott Zoltán és Köves Balázs tolmácsolásában (Universitas Iskolai Szövetkezet). Õri András, a Diákhitel Központ, Rt. kommunikációs igazgatója beszélt arról, hogy mi a felsõoktatási média szerepe és mekkora a súlya a Diákhitel kommunikációjában. Az ifjúsági Diákkártyákról Horváth Ágnes beszélt (Mellow Mood, Youth Hostel, EURO<26).

Az etr-alapú, elektronikus szerkesztõségi rendszert, portált Rós László, a Dexter Kft. Igazgatója mutatta be.

A konferencia zárásaként átadták a MESE "Év Írása 2004", "Év Fotója 2004" és a "Pro Sperare 2004" díjait.

Az "Év Írása 2004" díjazottjai:

Publicisztika kategória: Gregor Anikó, a Kistáska címû lap újságírója (ELTE TÁTK).

Riport kategória: Smanykó Igor, a Fõsikolai Tükör újságírója (Nyíregyháza).

Interjú kategória: Szalay Gergely, az Expressis Verbis újságírója (Pécs).

Kritika kategória: Kobza Miklós, a Kommunikátor újságírója (BKF).

Az "Év Hallgatói Újságírója 2004"-ben Vörös Eszter, a Tû újságírója (Szeged).

Az "Év Fotója 2004" díjazottjai:

Hír-eseménykategória: Rajnai Ákos, az Univ Pécs fotósa (Pécs).

Mûvészet-tudomány: Kiss Gergely, a 7400 fotósa (Kaposvár); és Erdõhegyi Luca, a KÁTÉ fotósa (BME).

A "Pro Sperare 2004" díjat a Gyõri Kredit szerkesztõsége kapta, a MESE és a Hallgatói Szolgáltatók Országos Szövetségének különdíját a debreceni Egyetemi Élet vihette haza.

http://debrecen.mconet.biz/oktatas/lezarult_a_felsooktatasi_media_konferencia_14_2623.html
Publication: debrecen.mconet.hu
Provider: MCOnet Magyarország Központ
Date: March 15, 2005 (07:51)